Néhány grammos selyemsálak és 30 kg-os búvárfelszerelés – ez a kettősség jellemzi Melegh Andrea mindennapjait. Kevesen tudják az ismert pécsi selyemfestőről, grafikai- és arculattervezőről, hogy búvároktatóként is tevékenykedik és bár elsőre azt gondolnánk, hogy a két dolog nagyon messze áll egymástól, Andrea rácáfol erre. Ahogy egy korábbi interjúban nyilatkozta, „magával ragad a tenger mélysége, a lebegés érzése, a vízfelszín alatti világ lélegzetelállítóan gyönyörű”, ezt festi meg képein, selyemsálain. Ahhoz azonban, hogy rendszeresen a mélybe merüljön, más készségeket is elő kell hívnia magából.
– Fiatal koromban sportoltam, aztán amikor családot alapítottam és jöttek a gyerekek, ez háttérbe szorult. Bár akinek gyereke van, tudja, hogy a kicsik sok mozgásra kényszerítik az embert. Amikor felnőttek a lányaim, akkor nyílt rá lehetőségem, hogy megtanuljak úszni. 4 hónap után bejelentettem az úszásoktatónak, hogy elmegyek búvárnak. Korábbról ismertem egy búvároktatót, aki hívott, de akkor úgy éreztem, hogy a merülés nem nekem való. Amikor azonban arról mesélt, hogy milyen élményeket él át merülés közben, csak úgy csillogott a szeme. Ez megmaradt bennem. Ekkor még nem tudtam úszni és a víztől is féltem. Aztán mégis elmentem a kezdő búvártanfolyamra – foglalja össze röviden Andrea, hogy miként jött az életébe a búvárkodás.
– Nagy bátorságra vall, hogy egy friss úszástudással búvártanfolyamra megy valaki, nem?
– Azért tanultam meg úszni, hogy biztosabban mozogjak a vízben. A búvárkodáshoz bizonyos szintig nem feltétlenül szükséges a jó úszástudás. De én a víztől is féltem. Aztán a tanfolyamot követően elmentem egy adriai búvártúrára, és utána jó ideig még munka közben is éreztem a testemben a lebegést, ami fantasztikusan jó érzés. Mindössze 15 merüléssel a hátam mögött felkerestem a búváriskola vezetőjét, és megkérdeztem, hogy szerinte alkalmas lennék-e búvároktatónak. Azt mondta, hogy megfelelek a kritériumoknak, így belevágtunk. A vizsgafolyamat aztán már nem ment ennyire zökkenőmentesen, mert fizikailag is nagyon nehéz feladatok voltak.
– Miért akart oktató lenni?
– Mert tetszett, amit az oktatók csináltak: az odafigyelés, a tudás átadása. Anyaként átéltem a másra figyelést, a törődést. Egyszerűen beszippantott a búvárkodás légköre és szerettem volna sokakkal megismertetni ezt a fantasztikus érzést.
– Milyen fizikai erőnlétet, felkészülést igényel a búvárkodás?
– Télen, amikor nincs intenzív merülés, akkor javasolt az úszás és a konditermi edzés, karban kell tartani magunkat, hiszen a felszerelés kb. 30 kg, és azt bírni kell.
– Milyen gyakran van lehetősége merülni?
– Minden hónapban megyek a gyékényesi tóra, illetve eljutok az Adriára is. Tavaly és az azt megelőző évben az adriai selyemfestő táborom résztvevőit is megmerültettem, és már az idei táborokból is vannak jelentkezők. A merülés utáni napokon a táborozók meg tudják festeni a mélyben átélt élményeiket, tavaly láttam, hogy ekkor mindenki sokkal szebbeket festett, mint előtte. A lebegés, a könnyedség, a szabadság megjelent a munkáikban. A selyemfestés is ugyanezeket az érzéseket hívja elő, ezért egyáltalán nem áll messze egymástól a két tevékenység.
– A búvárkodás extrém sport, ezért nem könnyű. Milyen pluszt adott az életéhez?
– A bátorságot, a szabadságot, a „merni” érzését és azt, hogy akarom. Ezeket mind szem előtt tartom oktatóként is, azt vallom, hogy mindenkit meg lehet tanítani búvárkodni, aki akarja. Ha magában mondja az ember, hogy „akarom”, akkor meg is tudja csinálni.
– A grafikusi és arculattervezői munkájára, a selyemfestésre miként hat ez az extrém sportolói énje?
– Mindenképpen összeszedettséget, koncentrációt ad, a biztonság és a bizalom érzését, mert merüléskor mindenkivel meg kell teremteni a bizalmat. Az üzleti partnereimmel való kapcsolatomban is ez a bizalom az egyik legfontosabb tényező. Olyanokkal dolgozom, akiknek elég a szavamat adni, mert tudják, hogy ha azt mondom, hogy úgy lesz, akkor az úgy is lesz. A bizalomról eszembe jut egy történet. A nagynéném szóba elegyedett egy orvosi váróban egy agyontetovált férfivel, majd amikor bement a rendelőbe, „megörököltem” a beszélgetőpartnerét, akit én, magam soha nem szólítottam volna meg. Néhány mondat elég volt a bizalom megszületéséhez, ami odáig jutott, hogy tegnap átadtam ennek a férfinek egy munkát, mert a megrendelőm lett.
– Miként támogatja az üzleti kapcsolatok építését a búvároktatás?
– Akiket oktatok, azok jobbára vagy önálló vállalkozók vagy valamilyen vezetők, esetleg orvosok. Egy ilyen bizalmi helyzetben megnyílnak, elmondják, mivel foglalkoznak, mint ahogy rólam is kiderül, hogy selymet festek. Nem egyszer előfordult, hogy aki merülni jött, később selymet is festett vagy vásárolt, mint ahogy én is tudtam az üzleti kapcsolati hálómat bővíteni e tevékenység által.
Kis Tünde