Mennyit számít egy jó pedagógus ösztönzése, szakmai hozzáértése gyermekkorban, illetve a közösség abban, hogy valaki egy életre elköteleződjön a sport, a mozgás mellett! Erre jó példa a PSZC Zsolnay Vilmos Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájának gyakorlati oktatásvezetőjeként és saját vállalkozásában is oktatással foglalkozó Szebényi András, akinek a „sportkarrierje”az úszástól a triatlonig vezetett. Ma már az aktív versenysport után hobbisportolóként rója a kilométereket.
– A sportolással már kisgyermekkoromban kapcsolatba kerültem. A pécsi Nevelési Központ óvodájában volt egy gyerekmedence, ahová az iskolából átjárt úszást tanítani Anatolij Pertov, ott kezdődött az úszás szeretete – emlékszik vissza Szebényi András a kezdetekre. – Az Anikó utcai általános iskola sportelőkészítőjére jártam, ahol alsó tagozatban már olyan neves szakembereknél úsztam versenyszerűen napi rendszerességgel, mint Tari Imre, Módosné Iván Lili, Sántics Béla, Tóvári Ferenc. Ez a versenyszerű úszás heti 8-10 edzéssel és a hétvégi versenyekkel felső tagozatban is folytatódott a TÁSI-ban.
A hosszútávúszás után 16 évesen egy véletlenszerű váltás következett: Tóvári Sándor ajánlotta kipróbálásra a triatlont, amit Nemes Csaba edzősége alatt nagyon megkedveltem. Nemcsak Csaba bácsit, hanem a „nagy családot”, az edzőtársakat, a csapattársak szüleinek életre szóló barátságát adta a triatlon sport. Olimpiai távon és középtávon is kipróbáltam magam, ami mögött rengeteg edzésmunka, edzésóra van.
– Ma is ilyen intenzíven sportol?
– Ahogy az ember élete halad előre, az élsport szerepét természetes módon átveszi a munka, a család. Az aktív 18-20 év versenysport után, ahol szép emlékek, eredmények születtek, a sport inkább hobbiként, szabadidőként van jelen. Persze az embernek mindig megmaradnak a céljai a sportban is.
Felnőttkorban előtérbe került a futás, mivel a kerékpár és az úszás sokkal időigényesebb. Eddig 4 maratont teljesítettem sikeresen, ezek életre szóló élmények mind a felkészülési részt, mind pedig magát a versenyt és annak hangulatát tekintve.
– Csoportosan vagy inkább egyedül sportol szívesen?
– Inkább az egyéni sportokat kedvelem, de az egyéni sportot is nagyon nehéz csapat nélkül űzni. A csapat segít a motiváció fenntartásában. Persze a csapat szó felnőtt hobbisportolóként a barátokat jelenti, mert egyre nehezebb az idő egyeztetése, hogy együtt el tudjunk menni mozogni.
– A verseny izgalmáért vagy csak önmaga örömére mozog?
– Fiatal koromban rengeteget versenyeztem, ezért a mai hobbisportolásnál is elég feszes célokat tűzök ki magam elé. Ennyi év sporttapasztalatával próbálom reálisan felmérni a képességeimet, ez számomra azt jelenti, hogy nem elég lefutnom a maratont vagy átúszom a Balatont, hanem vannak időcéljaim.
Korábban értem el kimagasló eredményeket, például a triatlon országos diákolimpián 2. lettem, úszás országos bajnokságon pedig 10. Hobbisportolóként a 3 óra 18 perc alatt teljesített maratoni táv a legjobb időm, amire büszke vagyok.
– Miért játszik ilyen fontos szerepet az életében a sport?
– Fejleszti az olyan egyéni képességeket, mint a kitartás, a nyugodt gondolkodás, a terhelhetőség, illetve életre szóló barátságokat, kapcsolatokat alakít ki az üzleti életben, valamint a munkám során is.
– Előfordult-e már, hogy valakit megfertőzött a sportszeretettel?
– A gyerekeimet is igyekszem a sport szeretetére nevelni, mindegyik gyermekem sportol valamit. Hiszem, hogy a szellemi nevelés mellett ugyanolyan fontos a testi nevelés is. Emellett a családom összes tagját sportolásra buzdítom, de ez akár lehet egy közös kerékpározás vagy túra is.
– Miként egyeztethető össze a munka és a sport, hogyan tud időt szakítani rá?
– Ha az ember a mindennapok részévé tudja tenni a sportot, akkor kialakul egy igény, és így könnyű beépíteni az életritmusba. Hogy egy példát hozzak: az ember otthon napi szinten bármikor el tud tölteni egy órát bármivel. Viszont egy óra alatt le lehet futni 10 km-t is, ami már szép teljesítménynek számít. Ilyenkor úgy érzem, hogy hasznosan telt az az egy óra.
Kis Tünde