Több évtizede foglalkozik kereskedőtanulókkal Lajcsikné Szabolcsi Edit. A harkányi 504. számú SPAR üzletben annak megnyitásától kezdve oktat, a tanulók közül sokan ma már a kollégái. Munkáját következetesség, igényesség és pontosság jellemzi. Lajcsikné Szabolcsi Edit munkáját a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Siklósi Szakképzési Díjjal ismerte el.
– Mikor és miért kezdett tanulóképzéssel foglalkozni?
– 2006 óta foglalkozom tanulókkal, a SPAR-nál, ahol dolgozom, egy tanulófelelős ügyel a gyakorlaton lévő fiatalokra. Akkor még nem áruházvezetőként, hanem részlegvezetőként segítettem a tanulók oktatását, az akkori áruházvezetőm bízott meg a feladattal, mert úgy látta, hogy számomra testhezálló lesz. 2008-tól vagyok áruházvezető, 2011-től Harkányban dolgozom, azóta rendszeresen foglalkozom tanulókkal. Fontos a szakmai tudás átadása, én még a régi kereskedelmet tanultam meg, szeretném, ha a tanulók megismernék azt a szemléletet és aszerint szolgálnák ki a vásárlókat.
– Mi az, amit meg kell vagy érdemes megtanítani a fiataloknak ma a szakmával kapcsolatban?
– A legfontosabb a kommunikáció, ahogy beszélnek és viselkednek a vásárlókkal. Azt tapasztalom, hogy sokszor nehézségbe ütközik a kommunikáció: a köszönés, vagy hogy nem tudják, miként szólítsák meg a vevőket, hogyan kell hangosan, érthetően beszélni. A szakmában ez alapkészség, hogy merjék megszólítani az üzletbe betérő embert, a vásárlót, az érdeklődőt. Ez talán generációs kérdés, nem tudom, hogy a tizenéves fiatalok miért nem mernek hangosan beszélni, köszönni. Ha több tanulónk van, hogy kommunikációra sarkalljam őket, eladási versenyeket szoktunk hirdetni. Például, ha a pulthoz vannak beosztva, akkor ki tudja a legtöbb párizsit ajánlani, ebből mennyi eladás lesz. Ezzel az a célunk, hogy megtanulják ajánlani az árut. Izgalmas megfigyelni, hogy 1-2 hónap elteltével milyen magabiztosak lesznek, már az első félév után szinte teljesen kész kis eladóvá válnak.
– És a szakma tekintetében mit fontos megtanítani a fiataloknak? Ma mit kell tudnia egy élelmiszerbolti eladónak, amit mondjuk 10-20 éve nem?
– Sok mindenben változott a tananyag. Régebben kevésbé voltak jelen a multinacionális cégek a kereskedelemben, többen törekedtek a saját bolt nyitására. Ma nem saját boltot akarnak vezetni az eladók, inkább elhelyezkedni, ezért meg kell tanulni a multiknál használt rendszereket, amelyek egy része teljesen automatizált. Például sokszor nem az eladók állítják össze a rendeléseket, csak úgymond koordinálják vagy odafigyelnek rá, hogy jól menjenek el.
Én 1990-ben végeztem, azóta nagyon sok mindent másképp csinálunk. Számos munka leegyszerűsödött, például ma már nem írunk kézzel számlát, mindent a számítógép intéz. De ezt a folyamatot is meg kell tanulni, hiszen a kereskedelmi láncoknál szinte mindenhol így működik ez. Számolni viszont a mai napig jól kell tudni a kereskedelemben.
– Milyen sikerei voltak a tanulókkal kapcsolatban? Mi jelent sikerélményt az ön számára?
– Többször voltam tanulókkal versenyeken, a SPAR minden évben rendez az üzletláncon belül a kiváló tanulók számára versenyt. Különösebben jelentős eredményt ugyan nem sikerült elérnünk, de ez is büszkeség számomra, hogy eljutottunk ezekre a megméretésekre. A legnagyobb siker azonban az, amikor a volt tanulóimat a mai napig kollégámként üdvözölhetem. 6 volt tanulómat vettünk fel a céghez a végzést követően, örülök, hogy együtt dolgozhatok velük.
– Mi ad örömöt önnek az oktatói munkában?
– Éppen ma adtam fel egy tanulószerződést, hiszen most veszünk föl egy új kistanulót. Ezen a kislányon a felvételi elbeszélgetés meg a felvételi folyamat után már most látom, hogy imádni fogja a szakmát, és tanulni akar. Örülök neki, hogy az iskola engem ajánlott, ráadásul egy jó tanuló lányról van szó, sokkal könnyebb olyan fiatallal eredményt elérni, akit érdekel a szakma, meg akarja tanulni azt. Ez oktatóként örömöt okoz.
– Miként értékeli a szakképzési díjat?
– Nagyon megörültem az elismerésnek. Bár rögtön hozzáteszem, hogy az én nevem mellett a kollégáim nevét is fel lehet sorolni, akikkel együtt végezzük a tanulóképzést. Hiszen nem én egyedül dolgozom a fiatalokkal, hanem a csapatom, minden területen más és más, én nem is tudnék a nap 7 órájában minden egyes diák mellett ott lenni. Amikor a tanulót elküldöm a zöldség-, a tej-, a csemege vagy a szárazáru részlegre, akkor az ott dolgozó kollégámtól tanulják meg az elektronikus berendezések használatát, hogy kell leárazni, miként kell árat csinálni stb. Tehát nem vagyok egyedül ebben a folyamatban, így velem együtt a munkatársaimat, a csapatomat is megilleti az elismerés.
Kis Tünde