Borsós István korábban a kézműves kamara titkáraként, majd a kamara testületeiben évtizedek óta elkötelezetten támogatja a baranyai szak- és felnőttképzést, valamint a kamara pályaorientációs tevékenységét. Több ciklus óta aktívan részt vesz a kamara szakképzési bizottságának munkájában, képviselte Baranyát az országos testületekben. Szakértő kollégáival együtt alkották meg az országban egyedülálló „Gép-ésszel Baranyában” kamarai szakmaismereti versenyt, melyet már 12 alkalommal rendeztek meg és amely mintájára már öt szakmaismereti versenyen vehetnek részt általános iskolás diákok minden tavasszal. Borsós István munkáját a kamara Életmű Díjjal ismerte el.
– Meglepetés volt számomra és nagyon nagy öröm, hogy megkaptam az Életmű Díjat. Hosszú évtizedek óta részt veszek a kamara munkájában, és mindig elismerően néztem a „nagy öregekre”, akik ilyen díjban részesültek, de az embernek rá kell döbbennie arra, hogy lassan eléri azt a kort, amikor a mögötte álló tetemes mennyiségű munkásévet valamilyen módon értékelni lehet. 1984-ben kerültem Pécsre, akkor még a regionális kamarával volt kapcsolatom, majd aktívan részt vettem a kézműves kamara, utána pedig több évtizedig a kereskedelmi és iparkamara szakképzési munkájában.
– Miért volt fontos, hogy ehhez az üzleti közösséghez kapcsolódjon?
– Mindig előtérbe helyeztem a kisvállalkozókat, a kézműveseket, ezért szívesen vállaltam olyan feladatokat az országos szakképzési kollégiumban is, amelyek ezzel foglalkoztak, pl. a mestervizsga-előkészítés vagy a szakmunkásképzés. Nagyon sok tapasztalatot szereztem ezen a területen. A 90-es években Európa számos helyén tanulmányoztuk a szakképzés rendszerét, pl. a német rendszert, rengeteg tapasztalatot lehetett onnan hazahozni.
– Mi az, ami az elmúlt évtizedekből kifejezetten az ön nevéhez kapcsolódik, amire igazán büszke?
– Büszke vagyok arra az időszakra, amit az ipartestületben és a Kézműves Kamara felépítésében eltöltöttem. Az agrár-, a kézműves, valamint a kereskedelmi és iparkamara előkészítő bizottságának is tagja voltam, utána évekig dolgoztam a Kézműves Kamarában. A Kézműves Kamara másfajta kamara volt, családiasabb, áttekinthetőbb, arra törekedtünk, hogy mindenki jól érezze magát benne.
– Hogyan változott az elmúlt évtizedek alatt a felnőttképzés, a vállalkozók képzése?
– 1990 előtt sokkal több volt a fiatal, ezért többen kerültek a szakképzésbe, és voltak igazán jó képességűek közöttük. Kiválónak tartottam a technikusi rendszert, Pécsett volt három-négy olyan technikum, ami az egész régió húzó szakképzési ágazatát jelentette. Az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a gyerekszám, rengeteget fejlődött a technika, a gyerekek képessége viszont romlott. Véleményem szerint ez utóbbi nagymértékben befolyásolta, hogy egyre kevesebb fiatal került a szakképzésbe. Ugyanakkor azt gondolom, hogy tanulni mestertől lehet, tehát azoknál a cégeknél, amelyek át tudják adni a fiataloknak a szakmát, ott kell lenniük a mesterembereknek. Persze a szakmák is megváltoztak, rengeteg szakma el is tűnt az elmúlt évtizedekben, tudomásul kell venni, hogy van, amit már nem kézművesek csinálnak, de csak kézműves módon lehet közvetlenül kielégíteni az emberek igényét. Olyan tevékenységekre gondolok, amiket nem lehet automatizálni, gyárban nem lehet előállítani.
– Ma is dolgozik a képzéssel kapcsolatban a kamarában?
– Több oldalról is, egyrészt tagja vagyok a szakképzési bizottságnak, jelenleg is oktatok gépész szakmában, és vizsgáztatok is. Főleg a felnőttképzéssel van kapcsolatom. Az egyik vizsgáztató jó barátom mondta, hogy mi, nyugdíjasok, hülyülünk, butulunk, de nem azonnal. Tehát néhány évig még szeretném átadni a fiataloknak a bennem összegyűlt ismereteket. Idetartozik például a Gép-Ésszel verseny, ami most már 12. alkalommal rendeztek meg a kamarában. Büszke vagyok arra, hogy jó néhány fiatalra olyan hatást tett ez a vetélkedő, vagy az azt követő kirándulás, hogy a szakképzésben kötöttek ki, és talán ebben a szakmában helyezkedtek el.
– Miként összegződött önben a tapasztalat, amit útravalóul ad a következő generációknak?
– Azt gondolom, nagyon fontos, hogy megszerettessünk a következő korosztállyal egy adott szakmát, mert ahhoz, hogy azt jól tudja művelni, szeretnie is kell. A fiataloknak érdemes megérteniük, hogy ki kell szolgálniuk a keresletet, a szolgáltatásnál a megrendelőt, mert csak így lesznek sikeres vállalkozók. Nem lehet mindig csak a profitot nézni, be is kell fektetni, hogy valaki jó szakember vagy üzletember lehessen. Mint ahogy a régi mesterlegények is elindultak, körbejárták Európát, és a legtöbbje hazahozta az ismeretet. Bízom benne, hogy aki kimegy külföldre tapasztalatot szerezni, az nem örökre megy ki, hanem hazahozza a tudást, hogy azt itthon hasznosítsa.
K.T.