Hogyan lehet a természet erejével irányítani egy járművet? – ez a kérdés foglalkoztatta fiatal felnőttként Lengvárszky Szabolcsot, a VANNET Telekommunikációs Kft. ügyvezetőjét, amikor egy ismeretség által került közelebbi kapcsolatba a balatoni vitorlázással. Az érdeklődést később tett követte: megtanulta az alapokat, megszerezte a vitorlásvezetői vizsgát, ma pedig saját hajójával szeli a Balaton hullámait. Mint mondja, a hajózás összetett, ugyanúgy igényli a fizikai erőnlétet, mint a mentális jelenlétet, illetve a hajózási és technikai ismereteket.

– Az egyik gyerekkori barátom édesapjának a hajóján töltöttünk minden évben egy-egy napot, a fröccsözésnél jobban érdekelt a vitorlás lét, lenyűgözött, ahogy egy nagy hajót a természet erejével lehet irányítani. Nagyjából öt éve ezzel a barátommal elkezdtünk Orfűre járni, ahol egy kisebb hajóval, egy Laser Bahiával tanítgatott engem. Akkor elszántam magam, hogy leteszem a vitorlásvizsgát. Kerestem egy oktatót, aki nemcsak a vizsgára készített fel, hanem biztos alapokat is adott. A vitorlázás számomra életérzést, sportot, közösségi életet, stresszoldást jelent – persze ez az időjárástól és a körülményektől is függ. Lehet egy klassz családi és baráti program is, nagyobb szélben pedig akár sportértékű élmény. Az utóbbi időben – mivel nehéz leszervezni egy ilyen programhoz a társaságot – soloban vitorlázok.

– Hogyan lehet fejlődni a vitorlázásban?

– A gyakorlat teszi a mestert.  Leginkább a rutin megszerzésével tud fejlődni az ember, amikor lehet, menni kell, illetve azzal, hogy nagyon sokat beszélgetek a kikötőben lévő idősebb, tapasztaltabb hajósokkal, tőlük rengeteg tudásra teszek szert. Megesik, hogy elhívok magammal vitorlázni egy nálam tapasztaltabb kapitányt, és tőle tanulok új fogásokat.

– Mit ad a vitorlázás élménye önnek?

– A vitorlázás kiváló stresszoldásra is, előfordult, hogy amikor egy munkahelyen töltött napon túltelítődtem, kihajóztam, és már a vitorlák felhúzásánál éreztem, ahogy elhagynak a gondok. Amúgy is vonzódom a természethez, a hegyekhez, a vízhez, a természet minden formáját csodálom a fűtől az égig, a hegyeken át a vízig, kint a vízen pedig igazán közvetlen kapcsolatban vagyok vele.

– Mi ragadta meg annak idején a vitorlázásban?

– Az az életérzés, ami a vitorlázáshoz köthető, lenyűgözött, ahogy a természet erejét „befoghatom”, legyen kis szél vagy nagy szél. Soha nincsenek egyforma körülmények a Balatonon. Alapvetően nagyon szeretem kontrollálni a dolgokat, de itt ez egy óriási kihívás számomra, hogy nincs minden a befolyásunk alatt.

– Mit tanul meg magáról az ember a vízen?

– Tervszerűen élem az életemet, általában mindent tudni akarok, hogy mi hogyan lesz – na, ezt itt nem lehet. Ez ki is zökkent a komfortzónámból, viszont arra is tanít, hogy az életben nem lehet mindent megtervezni, vagy a tervekhez mindenáron ragaszkodni. A vízen hiába tervezek meg valamit, ha jön egy új időjárási körülmény, az teljesen és azonnal fölülírhat mindent, és nem kapaszkodhatok az addigi elképzeléseimbe. Ez arra tanít, hogy az életet is próbáljam meg kicsit rugalmasabban élni, és kevésbé ragaszkodni a tervekhez. Mindemellett tanít a gyors döntéshozatalra, az alkalmazkodásra. Ezek mind szükségesek a munkámhoz is, és bevallom, szeretném gyorsítani a döntési mechanizmusaimat – talán a vitorlázás ehhez is hozzásegít.

– Milyen fizikai felkészülést igényel, hogy az ember hajózzon?

– Az egyik alaptényező, hogy a hajónak biztonságos állapotban kell lennie, mindig van valami foglalkozni való a járművel, ami egyébként szintén kikapcsol. Szeretem magam felkészíteni a szezonra – legalábbis amit tudok, megteszek –, mert így jobban megértem a hajó működését, és ha vitorlázás közben előáll egy problémás helyzet, akkor tudom, hogy mi lehet a gond. Ha a sport jellegét nézem, ahhoz nyilván szükséges a jó fizikum, mert egy szelesebb nap, vagy szólóvitorlázás esetén bizony igencsak elfárad az ember keze, karja. Az én hajóm egy 25 lábas svertes típusú, ami egy sportosabb túrahajó, viszont jóval nagyobb figyelemre és aktivitásra van benne szükség, mint egy tőkesúlyos esetén.  Jövőre tervezem, hogy mancsaftként versenyeken veszek részt, ezáltal új helyzeteket ismerek meg.

– Filmekben lehet látni, hogy a vitorlázás kiváló lehetőség az üzletemberek számára a kapcsolatépítésre, üzletkötésre. A valóság is ez?

– Én nem aknáztam ki még ezt a típusú vitorlázást. Valahol olvastam, hogy a balatoni kikötőkben álló hajók mintegy 70%-a nem hagyja el a kikötőt, jobbára presztízsből vásárolják őket. Sokaknak a hajó, mint helyszín, ideális lehet kötetlenebb üzleti találkozókra, networkingre, remek élmény kihajózni, kibontani egy üveg bort, megvendégelni a társaságot. Én üzleti aspektusból nem gondoltam rá, számomra a hajózás más élményeket jelent, és pont a munkától távolodom el vele.