Hogyan lehet egy térség gazdasági és kulturális múltját úgy megőrizni, hogy az közben mai, vonzó és fenntartható turisztikai kínálattá váljon? Erre kerestünk válaszokat az EnoGastroDEST projekt bremerhaveni szakmai csereprogramján, ahol a halászati örökségtől az élelmiszeripari innováción és a klímaedukáción át egészen a történelmi borkultúráig számos, Baranyában is hasznosítható példát ismertünk meg.

A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara két munkatársa az EnoGastroDEST projekt háromnapos „Staff Exchange” programján vett részt Bremerhavenben. A szakmai látogatás középpontjában a fenntartható gasztronómia, a regionális termékek, a kulináris örökség, a turisztikai élményfejlesztés és az együttműködés állt. A program során nemcsak jó gyakorlatokat ismertünk meg, hanem számos olyan kapcsolódási lehetőséget is azonosítottunk, amely baranyai vállalkozások számára üzleti és szakmai együttműködést kínálhat. A következő időszakban ezek mentén szeretnénk összekapcsolni az érintett baranyai cégeket bremerhaveni és brémai partnerekkel.

A három nap egyik legerősebb üzenete az volt, hogy a hagyomány csak akkor válik valódi turisztikai erőforrássá, ha élő marad. Bremerhaven története szorosan összefonódik a halászattal és a halfeldolgozással. Bár a klasszikus halászati tevékenység szerepe mára jelentősen átalakult, a múlt nem csak múzeumi emlékként van jelen: tovább él az éttermekben, a kikötői szolgáltatásokban, a gasztronómiai programokban, a történetmesélésben és olyan ma is működő vállalkozásokban, mint például a kikötő halfüstölő üzeme. A térség gazdasági múltjának megismerése azért is tanulságos volt, mert Bremerhaven történetében ismét olyan jelentős átalakulási kényszer jelentkezik, amely új önmeghatározást kíván. A régió már több alkalommal kényszerült arra, hogy gazdasági szerkezetét újragondolja, és a jelenlegi változások során a turizmus ismét fontos kitörési lehetőséget jelenthet. Nem a múlt leváltásával, hanem éppen arra építve: a helyi identitás, a kikötői kultúra és a halászati örökség új értelmezésével.

A fenntarthatóság végig horizontális témája volt a szakmai programnak. Nem önálló „zöld” elemként jelent meg, hanem az egész élelmiszerláncot: a beszerzést, a helyi alapanyagokat, az élelmiszer-feldolgozást, a vendéglátást és a turisztikai szolgáltatásokat átszövő szemléletként. Ugyanez igaz a gasztronómiai örökségre is: nem elég megőrizni egy receptet vagy történetet, azt olyan formában kell továbbadni, amely a mai élethelyzetekben is értelmezhető, és amelyhez a fiatalabb generációk is kapcsolódni tudnak. Erre adott kiváló példát a Fischkochstudio, ahol a résztvevők nem egyszerűen egy főzőbemutatót néztek végig, hanem aktívan részt vettek a programban. A halhoz kapcsolódó történelmi, gazdasági, kulturális és gasztronómiai összefüggések szinte teljes spektruma megjelent, mégsem klasszikus oktatási formában. A történetmesélésen, az élményen és a személyes részvételen keresztül szinte észrevétlenül váltunk egy tudatos edukációs folyamat részévé.

Ez vezetett el egy számunkra különösen érdekes új megközelítéshez, a „tourist education”, vagyis a turista edukációjának gondolatához. A jó turisztikai szolgáltatás nemcsak kielégíti a jelenlegi fogyasztói igényeket, hanem hosszabb távon formálni is képes azokat. Ha a látogató megérti egy helyi termék eredetét, egy hagyomány kialakulását, egy fenntarthatóbb beszerzési vagy feldolgozási mód jelentőségét, később fogyasztóként is más döntéseket hozhat. Így az élmény és az edukáció egymással párhuzamosan épül.

Hasonló szemléletet tapasztaltunk a ttz Bremerhaven kutatási és fejlesztési intézetnél, a Klíma Ház interaktív múzeumban (Climate House), valamint a Brémai Városháza történelmi borospincéjének (Bremen Ratskeller) látogatása során is. Ez utóbbit az együttműködés és döntéshozatal megkönnyítésében betöltött szerepe révén a helyiek az intézmény „liquid foundation”-jének aposztrofálják. A helyszínek nagyon különbözőek voltak, mégis ugyanarra az alapelvre épültek: a múlt, a tudás, a helyi identitás és a mai látogatói igények nem egymás alternatívái, hanem egy jól felépített turisztikai termék egymást erősítő elemei.

Különösen érdekes tapasztalat volt az is, hogy a szűkös pénzügyi lehetőségek milyen erős együttműködési kultúrát alakítottak ki a térség intézményei között. Ahelyett, hogy minden szereplő önállóan próbálna teljes szolgáltatási rendszert létrehozni, az egyes szervezetek, turisztikai attrakciók, kutatóhelyek, vendéglátók és gazdasági szereplők egymás kompetenciáira építenek. Ebből mára egy komplex, egymásra épülő turisztikai és gasztronómiai szolgáltatási lánc jött létre.

Ez Baranya számára is fontos tanulság. A térségben a bor, a gasztronómia, a sváb és más nemzetiségi hagyományok, a helyi termékek, a kulturális örökség, az egyetem, a vállalkozások és a turisztikai szolgáltatók egyaránt jelen vannak. A kihívás nem feltétlenül új elemek létrehozása, hanem a meglévők tudatosabb összekapcsolása, közös történetbe rendezése és a látogató számára egységes élménnyé formálása.

A Staff Exchange helyi érdeklődést is kiváltott: a Nordsee-Zeitung külön cikkben számolt be a magyar résztvevők bremerhaveni látogatásáról és a Fischkochstudio programjáról: Norsee Zeitung Bremerhaven

A médiamegjelenés is jól mutatja, hogy a szakmai csere nem egyirányú tanulás volt: Pécs-Baranya borászati, gasztronómiai és regionális tapasztalatai ugyanúgy érdeklődésre tartottak számot a német partnerek körében.

A látogatás egyik legfontosabb felismerése talán az, hogy a turisztikai örökség nem egy lezárt múlt, hanem folyamatosan újraértelmezett jelen. A fogyasztói szokások, a gazdasági környezet és a társadalmi elvárások egyszerre változnak. Azok a desztinációk tudnak hitelesek és versenyképesek maradni, amelyek úgy képesek alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, hogy közben nem veszítik el saját regionális karakterüket. Bremerhaven példája azt mutatja: az autentikusság és az innováció nem ellentétei egymásnak – éppen egymásra építve működnek a legerősebben.

Az EnoGastroDEST – 03C0979 azonosítószámú – projekt az Interreg Europe program keretében valósul meg, az Európai Unió társfinanszírozásában.