Tulajdonképpen egy viccesen elejtett mondat – ’26-ban lefutom a maratont – késztette arra prof. dr. Tamasikné dr. Helyes Zsuzsannát, a Pécsi Tudományegyetem tudományos és innovációs rektorhelyettesét, hogy idén októberben rajthoz álljon a 41. Spar Budapest Maratonon. Professzor asszony tavaly tavasszal kezdte a futókarrierjét, idén márciusban már lefutotta a Pécs–Harkány távot, most pedig élete első maratonját is teljesítette. Mint mondja, valószínűleg nem ez lesz az utolsó.

– Óriási élmény volt számomra a budapesti maratonfutás, korábban még szurkolóként sem vettem részt ilyen eseményen. Idén tavasszal indultam életem első versenyén, a Pécs–Harkány futáson, ahol rögtön korosztályos bajnok lettem. Akkor gondoltam, hogy mégiscsak valósággá válhat a maraton ősszel. Knipl Róbert edzőmmel céltudatosan készültem erre, és amit ő kihozott belőlem, az tényleg csoda.
– Hogy érkezett meg a futás az életébe?
– Tavaly április 25-én voltam 54 éves, és másnap megvettem életem első futócipőjét. Mindig sportoltam valamit, otthon erősítő edzéseket végeztem, de tavaly volt egy nagyon rossz periódus az életemben, amit igen nehezen éltem meg. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, akkor mondtam a férjemnek, hogy valami újba kell kezdeni. Csak úgy kipróbáltam a futást, rögtön az első alkalommal lefutottam 6 km-t, amit nagyon élveztem. Másnaptól elkezdtem járni a Tüskésrétre, és azt mondtam magamnak, hogy augusztus végére lefutom a 10 km-t. De már július végére teljesítettem. Szeptembertől edzek edzővel, ami új perspektívát ad, hihetetlen, hogy micsoda teljesítményt tudtam elérni általa.
– Mit ad önnek a futás, a rendszeres mozgás?
– Eufórikus érzést, hiszen a dinamikus mozgás rengeteg agyi boldogsághormont felszabadít. Emellett nagy előnye, hogy kint lehet végezni a szabadban, hidegben, csípős hidegben, kicsi szélben, nagy melegben, kora reggel… Nem szeretem a futógépet, csak akkor használom, ha nagyon rossz az idő. Hét közben általában három rövidebb, egy órán belüli edzés van beütemezve, hétvégén egy hosszú, amit akkor csinálok meg, amikor van rá időm. Ha éppen utazom vagy konferencián vagyok, akkor a kávészünetben is el lehet menni egy órára futni. Ez a munkám mellett könnyebben teljesíthető, mintha fix időpontra kellene valahová mennem. Berakom a fülembe a fülest, bekapcsolok egy podcastot vagy egy rádiót, esetleg valamilyen zenét, és akkor tudom, hogy az az egy óra az enyém. Nem foglalkozom semmilyen problémával, ez nagyon jól ki tud kapcsolni.
– Hogy jött a versenyzés az életébe?
– Voltaképpen csak magammal versenyeztem a maratonon. Az edzőm kiszámolta, hogy körülbelül 4 óra 20 perc a szintidőm, de úgy voltam vele, hogyha ez 5 óra lesz, akkor sincs tragédia, csak tudjam megcsinálni. Nagyon jól felkészített két dologra. Az edzések alatt felfejlesztettük az állóképességemet, de rengeteg múlik a frissítésen. Precízen beosztottuk, hogy hány kilométernél melyik segítő fog ott állni – a családomon kívül többen elkísértek és beálltak segíteni –, és milyen táplálékot kell bevinni, hogy ne ürüljenek ki a glikogénraktárak. A másik tanács pedig az volt, hogy mindig csak a következő frissítőállomásra koncentráljak, be kell osztani az energiát, akkor se fussak gyorsabban, ha tudnék. A 38. kilométerig egészen jól bírtam, utána már nagyon nehéz volt. De a célnál várt a családom és a barátok, ez ösztönzőleg hatott rám. Nagyon sokat tanultam magamról a versenyen.
– Hogyan hatott a munkájára, hogy elkezdett rendszeresen sportolni?
– A fizikai teljesítmény kiválóan kiegészít a szellemit. Ha agyilag fáradt vagyok, és este egy tényleg sűrű, zsúfolt nap után elmegyek egy órát futni, utána úgy érzem magamat, mint akit teljesen kicseréltek. A futás által kiegyensúlyozottabb vagyok, jobban alszom, így másnap frissebb vagyok, jobban tudok koncentrálni, dolgozni, reziliensebben állok a problémákhoz, kevésbé érzékenyen, lelkileg kevésbé sérülékenyen élem meg a helyzeteket. Ez szerintem a koncentrációt is nagyon jó irányba tudta vinni.
– Ön nagyon elfoglalt, mégis mi a módszere arra, hogy beiktassa a sportot a mindennapjaiba?
– Pont erre jó a futás, hogy ha tudom, hogy hétfőn, szerdán nem érek rá, akkor a többi napokra rakhatom az edzést. Ezt mindig egyeztetjük az edzővel, hogy mikor tudok menni. Úgy lehet beiktatni, hogy a mozgás nagyon rövid idő után függőséget okoz, egyszerűen várom, hogy felhúzhassam a futócipőt. Egyszerűen el kell határozni, és néhány hónap múlva már meg sem tudok szabadulni tőle.
– Esetleg van új kitűzött cél, amit szeretne teljesíteni?
– Arra biztosan nem lesz időm, hogy kéthavonta lefussak egy maratont, de egy évben egy maraton meg egy-két félmaraton teljesíthető. Ez a saját fejlődésem nyomon követésére, új célok kitűzésére is jó lehet. El tudom képzelni, hogy részt veszek más európai városokban megrendezett maratonfutásokon, ezek családi kirándulással összekötve biztosan felejthetetlen élményt jelentenek majd.