Korhatártól függetlenül ingyenes az első és második állam által elismert szakképesítés megszerzése az iskolai rendszerű szakképzés keretein belül. A második szakma azonban csak felnőttoktatásban tanulható. Erről a szakképzési törvény módosítása rendelkezik.
A képzettségi szint növelése megkönnyebbítheti a belépést a munkaerőpiacra, javítja a foglakoztatási kilátásokat és a strukturális munkaerőhiányt.
A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 2015. június 12-től hatályba lépett módosítása értelmében a felnőttoktatás keretében megszervezett esti és levelező munkarend szerinti szakképzésben is köthető tanulószerződés. [Szt. 43. § (1)] Ez elősegíti a megfelelő és ellenőrzött körülmények között megszerzett szakmai gyakorlatot.
A tanulószerződést a cég és a tanuló köti teljes képzési időre. A tanuló a jogszabályok szerint havi pénzbeli juttatást, védőfelszerelést kap, s közben munkahelyi körülmények között tanulhatja a kerettantervben meghatározott szakmai gyakorlati fogásokat.
Akik még nem rendelkeznek szakképesítéssel, azok a nappali oktatás munkarendje szerint is megszerezhetik a képzést felnőttoktatás keretében. A második szakképesítés megszerzésére irányuló felkészítés csak az első szakképesítés megszerzését követően kezdhető meg.
A tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben iskolai rendszerű szakképzésben az első szakképesítését megszerezte, új tanévet a második szakképesítés megszerzésére kizárólag felnőttoktatásban, s csak esti vagy levelező munkarend szerint kezdhet.
A felnőttoktatással kapcsolatban jelentős változások történtek az elmúlt évben. A témakör egy részterülete a saját munkavállaló gyakorlati képzése. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara az alábbi összefoglaló szakmai véleményt kapta az NGM-től.
A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (Szt.) 2015. június 12-től hatályos módosítása nemcsak új alapokra helyezte a szakmatanulás állami támogatását, hanem igen jelentősen bővíti a saját munkavállalók szakképzését is és jelentősen ösztönzi a vállalkozásokat, hogy gyakorlati képzés megszervezésével teljesítsék a szakképzési hozzájárulási kötelezettségüket.
Az Szt. 29. § (1) bekezdése és 34. § (1) bekezdése alapján az állam által támogatott iskolai rendszerű szakképzésben ingyenes a tanuló részére – függetlenül az oktatás munkarendjétől – az első és felnőttoktatásban a második szakképesítésre történő felkészítés keretében az elméleti és a gyakorlati képzés, mely lehetőséget ad arra, hogy második állam által elismert szakképesítésre történő felkészítés keretében felnőttoktatásban részt vevő tanulókkal is köthető tanulószerződés.
A szakképzési hozzájárulásról szóló szabályok a tanulószerződés keretében szervezett gyakorlati képzéssel történő kötelezettségteljesítést ösztönzik, a jelentős normatíva elszámolási lehetőség felnőttoktatásban történő bevezetésével bővült a saját munkavállalók képzésének támogatási rendszere, mely a következő előnyöket is jelentheti:
A szakképzési hozzájárulási kedvezmények (kvázi támogatások) igénybevételének a képzés eredményessége szempontjából kockázata nincs, mivel ha a munkavállaló a képzési idő befejeztével nem szerez OKJ-s végzettséget a ”támogatást” nem kell visszafizetni.
Összefoglalva, a felnőttoktatásban (különösen a második szakképesítésre) történő tanulószerződés kötés lehetősége – akár saját munkavállalóval, akár munkanélküli felnőttel – jelentősen növelheti nemcsak a munkavállalók, hanem a munkaadók ingyenes képzésben való részvételi lehetőségét is. Természetesen amennyiben az így megvalósított képzésekre vonatkozóan egy vállalat igénybe veszi a gyakorlati képzési normatívát, abban az esetben a képzéssel kapcsolatban felmerülő költségeket nem számolhatja el a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (Szht.) 5. § d) – e) pontja szerinti saját munkavállalók képzési költségeként.
Igen, figyelemmel kell lenni azonban a köznevelésről szóló törvény (a továbbiakban: Nkt.) azon előírására, amely szerint a szakképző iskolában a nappali oktatás munkarendje szerinti felnőttoktatás csak azok számára szervezhető meg, akik még nem rendelkeznek szakképesítéssel. [Nkt. 60. § (7)]
Ez azt jelenti, hogy az első szakmájukat tanulók is köthetnek tanulószerződést a felnőttoktatásban, a nappali oktatás munkarendje szerinti felnőttoktatásban azonban csak ők. A másodszakmások tehát csak az esti és a levelező munkarend szerinti felnőttoktatásban köthetnek tanulószerződést.
Nem, mert a tanuló eleve be sem iratkozhat a második szakmára a nappali rendszerű oktatásban. Az Szt. szerint a tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben az iskolai rendszerű szakképzésben az első szakképesítését megszerezte, új tanévet a második szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben kizárólag felnőttoktatásban kezdhet. [Szt. 34/A. § (4)]
Igen. A munkaviszony és a tanulószerződéses jogviszony ugyanis nem zárja ki egymást. A teljes munkaidőben folyó munkavégzést és a tanulószerződés keretében megvalósuló gyakorlati képzést (tanulói juttatás, foglalkozási napló) azonban össze kell hangolni.
(E kérdéssel kapcsolatban kérdéses az is, hogy felvetődhet-e a Munka törvénykönyve szerinti maximális foglalkoztatási idő túllépésének problémája?)
A tanulószerződésre vonatkozó Szt. szabályok nem korlátozzák a munkavállalóval történő megkötést. Ezt – véleményük szerint – erősíti a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § a) pontja, amely foglalkoztatóként nevesíti a munkáltatót, mint tanulószerződés kötésére jogosult szervezetet.
Tanulószerződés esetén véleményük szerint fel sem vetődik a Munka törvénykönyve szerinti maximális foglalkoztatási idő túllépésének problémája, mivel az Szt. 35. § (1) bekezdése alapján a tanuló gyakorlati képzés keretében csak a gyakorlati képzés szakképzési kerettantervében meghatározott feladat ellátására kötelezhető. Így ha munkaidő kedvezmény keretében, vagy munkaidő után van a felnőtt a tanulószerződés keretében gyakorlati képzésen, az nem tekinthető foglalkoztatási időnek.
Fontos kiemelni, hogy amennyiben a munkavállaló munkaidejében dolgozik, akkor önállóan munkát végez, míg a tanulószerződés keretében oktatói felügyelet alatti feladat-, illetve munkavégzés történik, a szakképzési kerettanterv munkatevékenységei szerint, kötelezően foglalkozási naplóban dokumentáltan.
Tekintettel arra, hogy a felnőttoktatás a nappali, az esti és a levelező munkarendben, továbbá az ún. „egyéb sajátos munkarendben” is megszervezhető általában, az iskolai rendszerű szakképzésben tanulószerződés ezen belül az esti, a levelező, az egyéb sajátos munkarend és a távoktatásos munkarendben akkor köthető, ha az adott szakképesítés az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) szerint oktatható ezekben a munkarendekben is.
Ezt az OKJ-ban a szakképesítés elnevezése melletti, a „Képzés munkarendje” elnevezésű, 7. oszlop tartalmazza.
Az OKJ szerinti jelölések:
(Az iskolai rendszerű szakképzésben távoktatási formában oktatható, így elvileg tanulószerződés is köthető pl.: Műszaki informatikus, Nonprofit menedzser szakképesítésekre; egyéb sajátos munkarendben oktatható pl.: Pénzügyi termékértékesítő, Pénzügyi-számviteli ügyintéző, Vállalkozási és bérügyintéző, Államháztartási ügyintéző szakképesítés.)
2015. június 12-től. Ezzel kapcsolatban átmeneti rendelkezés nem került megfogalmazásra az Szt.-ben, így elvileg 2015. június 12-től, gyakorlatilag azonban a 2015/2016. tanév kezdetétől, azaz 2015. szeptember 1-jétől köthető a felnőttoktatásban tanulószerződés.
Mivel a tanulószerződés – ha a felek az Szt. 42. és 43. §-ban foglalt feltételeknek megfelelnek – megköthető, így a képzésben résztvevő és tanulói jogviszonyba kerülő felnőtt jogosult lesz az Szt.-ben előírt kötelező juttatásokra.
Nem releváns a kötelező juttatások szempontjából, hogy a tanulószerződés keretében a munkaidőn belüli, vagy kívüli időben szervezik meg a gyakorlati képzést.
Adózási problémát nem okoz a kötelező juttatások biztosítása a felnőtt esetében sem, mivel a juttatás a tanuló – életkortól függetlenül, lényeg a tanulói jogviszony fennállása – részére adható béren kívüli juttatás, ugyanolyan kedvezményes adóterhekkel, mint a nappali rendszerű tanulók esetében.
Amennyiben munkaidőn belüli a gyakorlati képzés, akkor adott dolgozóra (jelen esetben egyszerre munkavállalóra és tanulóra) a vállalatnak meg kell fizetnie mindkét jogviszonyra a szociális adót.
A felnőttoktatásban részt vevő tanuló számára tanulószerződés alapján kifizetett pénzbeli juttatás havi mértéke az ugyanazon szakképesítés megszerzésére irányuló, nappali rendszerű iskolai oktatás szerinti képzésben tanulószerződés alapján kifizetett tanulói pénzbeli juttatás havi mértékének
oktatás munkarendje szerint folyó képzés esetén. [Szt. 63. § (8)]
(Az egyéb sajátos munkarendben oktatható szakképesítések esetén fizetendő tanulói pénzbeli juttatás havi mértékéről nem rendelkezik a törvény.)
A normatíva alapú szakképzési hozzájárulási kötelezettség csökkentő tételek elszámolásának szabályozása nem tesz különbséget nappali, vagy felnőttoktatásban kötött tanulószerződések között, így a felnőttel kötött tanulószerződésre elszámolható alapcsökkentő tétel a normatíva rendeletben meghatározott összeg 60 %-a, ha esti oktatás munkarendje, illetve 20%-a, ha levelező oktatás munkarendje szerinti a képzés.
Nem releváns a normatíva szempontjából, hogy a tanulószerződés keretében a munkaidőn belüli, vagy kívüli időben szervezik meg a gyakorlati képzést.
Igen. Az esti, a levelező oktatás munkarendje és az oktatás egyéb sajátos munkarendje szerinti felnőttoktatás keretében folyó teljes gyakorlati képzésre is köthető együttműködési megállapodás, azon gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szervezettel vagy egyéb szervvel, szervezettel, amellyel az adott szakképesítés gyakorlati képzésére tanulószerződés köthető. [Szt. 34. § (2)]
Együttműködési megállapodás alapján a felnőttoktatásban is csak az összefüggő szakmai gyakorlat idejére kell tanulói pénzbeli juttatást fizetni. Mivel erre eddig is volt lehetőség, és a mértékében eddig sem határozott meg az Szt. eltérő előírást, a juttatás mértéke megegyezik a nappali rendszerű oktatásban fizetendő tanulói pénzbeli juttatás összegével. [Szt. 65. §]
Csak a nappali munkarend szerinti felnőttoktatás keretében, szakiskolai szakmát tanuló köteles szintvizsgát tenni, amennyiben még nincs érettségije.
Az Szt. értelmében ugyanis szintvizsgát csak annak a szakiskolai tanulónak kötelező tennie, aki nappali rendszerű oktatásban vagy a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett felnőttoktatásban vesz részt a szakmai képzésben és nem rendelkezik érettségi végzettséggel. [Szt. 28. § (4)]
A felsőoktatási szakképzés (régebben felsőfokú szakképzés) nemrég kikerült az Országos Képzési Jegyzékből. Ilyet már csak egyetemek és főiskolák indíthatnak, a képzésekre a felsőoktatási felvételi során kell jelentkeznetek. A felsőoktatási szakképzés félévei fogyasztják az állami 12 ingyenes kreditet.