A baranyai KKV jógyakorlatokat ismertető cikksorozat folytatásában a NanoworX Kft. mutatja be jól bevált gyakorlatait.
Ezúttal a NanoworX Kft.-nél jártunk Baranya megyében, tökéletes példát találva arra, hogy a jó gyakorlatok gyakran maguktól alakulnak ki, a cég egyetlen feladata pedig, hogy reagáljon a kialakult helyzetre. A NanoworX Kft. szoftverfejlesztéssel foglalkozik, elsősorban gyártó cégeknek dolgozva. Fő profiljuk a gyártáskövetés, készenléti rendszerek fejlesztése, valamint van egy saját vállalatirányítási rendszerfejlesztés projektjük. Vállalnak egyedi megrendeléseket is, melyek a gyártástól egyre távolodó szakterületekre vezetnek, mint a HR, a munkabiztonság, a bónusz számítás vagy éppen a teljesítményértékelés. Illés Zoltán tulajdonos elmondása szerint a cégüknél jelenlévő jó gyakorlatok nem egy tudatos bevezetés keretében jelentek meg, hanem korábbi tapasztalataik okán kezdetektől jelen voltak és az igényekre reagálva, organikusan fejlődtek.
Jellemzően milyen munkarendben dolgoznak Önöknél a munkavállalók?
Illés Zoltán: A munkavállalók szerződésük szerint kötött munkarendben dolgoznak, ami azt jelenti, hogy van egy fix munkaidő, amire szerződünk velük, jellemzően 8 órától 16 óráig, ugyanakkor biztosítunk rugalmasságot. Lehetőség van korábban érkezni és előbb távozni, vagy akár fordítva: később kezdeni és tovább maradni. Amit kérünk a kollégáktól, hogy egy törzsidőben próbáljanak rendelkezésre állni 9 óra és 15 óra között.
Jellemzően milyen típusú munkavállalók dolgoznak Önöknél?
A munkavállalóink jellemzően fiatalok, viszont vannak senior kollégák is, akik megmutatják szakmailag az irányvonalat és segítik a fiataloknak a beilleszkedést. Többen vagyunk férfiak, mint hölgyek, ez talán annak a szakterületnek is betudható, ahol tevékenykedünk. De nagyon büszke vagyok arra, hogy van egy szoftverfejlesztő és egy rendszerszervező kolléganőnk, akiknek egyaránt nagy szakmai gyakorlat van a hátuk mögött. Az irodavezetőnk szintén hölgy, aki nagyon sokat segít abban, hogy a cég megfelelően működjön.
Kérem mutassa be, hogy melyik az a jó gyakorlat, amit a legjellemzőbbnek gondol az Önök cégére vonatkozóan!
Én azt gondolom, hogy a rugalmasság az, ami a munkarend tekintetében nálunk a legjellemzőbb. A munkakezdés és az, hogy valaki mikor távozik a cégtől a munkaidő végeztével, egyaránt rugalmas tényezők. Senkinek nem állunk a sarkában, hogy 8 óra 3 perckor vagy 9 óra 10 perckor ért-e be az irodába, nem foglalkozunk ezzel. El kell mondjam ugyanakkor, hogy ez egy tanulási folyamat végeredménye, hiszen voltak korábban próbálkozásaink arra, hogy mindezt megpróbáljuk rendezett mederbe terelni, de azt láttuk, hogy abszolút nincs értelme, mert többet veszítünk vele, mint amennyit nyerünk.
Mióta van jelen Önöknél ez a jó gyakorlat?
Én azt gondolom, hogy ez a jó gyakorlat a kezdetektől jelen van a cégünknél. Bizonyos szempontból a cég működése a frusztrációink alapján is alakult, ami azt jelenti, hogy mi dolgoztunk korábban olyan cégeknél, ahol jellemző volt például a túlórázás, sokat dolgoztunk este, éjszaka, illetve sokat kellett hétvégén is dolgozni. Ezt például teljes egészében kiszedtük a rendszerünkből. Valamint a rugalmasság azért is van kezdetektől fogva jelen, mivel mindkettőnknek mint tulajdonosoknak van családunk, és miután mi is rugalmasan kezeljük a saját munkaidőnket, ezért nem várjuk el a kollégáktól sem, hogy másként dolgozzanak.
Ütköztek valamilyen nehézségbe ennek a jó gyakorlatnak a bevezetésekor?
Nehézség talán annyiban jelentkezik, hogy néha kihívás, hogy a kollégákat egy bizonyos törzsidőben egy helyen tudjuk. De én azt gondolom, hogy ha hosszútávon megvizsgáljuk ezt a munkarendet és folyamatot, akkor ezek a dolgok kiegyenlítik egymást. Tehát annyit nyerünk vele, mint amennyit egy adott pillanatban úgy érezzük, hogy veszítünk.
Volt esetleg valami, ami kimondottan megkönnyítette a bevezetést?
Nem tudok különösebb dolgot mondani, mivel nem volt ez egy kimondott pillanat, amikor mi azt mondtuk, hogy mostantól rugalmasak leszünk. Annyi emelhető ki talán, hogy a törzsidőt azt idén januártól hivatalosan is kikommunikáltuk a kollégák felé, de igazából nem tudok ilyenről beszámolni.
Volt vagy van esetleg valamilyen külső minta vagy mentor, aki segítette a jó gyakorlat kialakítását?
Nincs mentorunk, igazából ahogy mondtam, picit a saját frusztrációink vezéreltek és vezérelnek minket, illetve az a cél, hogy a srácok érezzék jól magukat a cégnél. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos, a fiatal Y és Z generációs munkavállalók enélkül egyszerűen nem tudnak működni, akik pedig seniorok, azoknak a kollégáknak jellemzően van valamilyen rendszeres családi elfoglaltságuk és ahhoz, hogy mi ezt tudjuk támogatni, a rugalmas munkaidő elengedhetetlen.
Van valamilyen meghatározó történet, amit fel tud idézni és ehhez a jó gyakorlathoz kötődik?
Leginkább olyan történeteim vannak, hogy mondjuk nagyon hirtelen kellett cselekednie valakinek, például váratlanul el kellett mennie a gyermekéért az iskolába, mert beteg lett. Az ilyen esetekben én senkinek sem mondom azt, hogy ne haragudj, de munkaidő van, szólj valamelyik családtagodnak, mert neked 3-ig itt kell lenned, nem mehetsz el sehová. Ilyen helyzetből viszont viszonylag sok van, amikor valakinek hirtelen kell cselekedni. De ide tartozik akár egy mesterembernek az érkezése, vagy egy beázás, egy csőtörés, vagy hogy megérkezett a hűtő, most hozta a futár és haza kell szaladni átvenni. Ilyenek nap mint nap vannak, nem tudok kiemelni egy érdekesebb sztorit sem, mert én azt gondolom, hogy ezek önmagukban már annyira a cég működésének a részét képezik, hogy el is veszítették az érdekességüket.
Van esetleg valamilyen tapintható anyagi hozadéka vagy költsége, amivel egy ilyen jó gyakorlat jár?
Én azt gondolom, hogy ezt nem lehet forintosítani. Az, hogy az emberek jól érzik magukat és tudják, hogy jelen van a rugalmasság a cégnél, direkt nem forintosítható. Költséget sem kalkulálunk ezzel kapcsolatban. Én tényleg azt gondolom, hogy nem közvetlen anyagi haszonnal jár, hanem azzal, hogy azok az emberek, akik nálunk dolgoznak, bennünk gondolkodnak a jövőben is és egy hosszútávú kapcsolatot tudunk velük így kialakítani, illetve fenntartani.
Mérik esetleg valamilyen formában a jó gyakorlat hozta eredményeket? Illetve a munkavállalók mentalitásában érzékelhető volt-e valamilyen változás ennek köszönhetően?
Nem mérjük az eredményességet és a munkavállalók hozzáállásában sem tapasztaltunk különösebb változást. Mindenkinek az élete részévé vált, hogy a munkaidő nincsen kőbe vésve. Az, hogy rohanni kelljen azért, hogy valaki beérjen, vagy kapkodni, hogy időben végezzen, ezek már nincsenek jelen a cégnél, és azt is gondoljuk, hogy ez a helyes út.
Amennyiben számszerűsíthető, akkor hány százalékát érinti ez a jó gyakorlat a munkavállalóknak?
Mindenkit, 100%-ot, saját magunkat is beleértve. Ez számunkra nagyon fontos dolog, hogy mindenki úgy gazdálkodik az idejével, ahogyan szeretne.
Van esetleg valamilyen fejlődési lehetőség a jó gyakorlathoz köthetően?
Szerintem ez egy kiforrott dolog, de amit én szívesen látnék még, hogyha a szabadságokat a kollégák sokkal tudatosabban használnák fel a saját pihenésük érdekében. Mert néha nehezen megy, hogy következetesen kivegyék a szabadságukat. Ez kicsit lazábban kapcsolódik a jelenlegi témához, de annál a munkánál, amit mi végzünk, nagyon fontos, hogy a kollégák kipihenten érkezzenek dolgozni. Ha valaki kicsit kevesebbet alszik, attól még le tud vágni 1000 négyzetméter füvet, de nálunk nagyon kell figyelni és nagyon fontos, hogy ne csak a heti pihenés legyen meg, ami a hétvégéken rendelkezésre áll, hanem a kiégés megelőzésére is odafigyeljünk. Nehogy a munkavállalók belefáradjanak egy-egy munkába, hiszen nálunk elég hosszú projektek futnak, ezért nagyon fontos, hogy több hétre távol tudjanak maradni a cégtől. Ezt pedig ne azzal a céllal tegyék, hogy közben felújítanak egy házat, mert erre is volt már példa, hanem azzal a céllal, hogy tényleg kipihenjék magukat.
Mi a véleménye, más kkv-knál is érdemes lenne bevezetni egy hasonló jó gyakorlatot?
Azokon a területeken, amelyeken mi dolgozunk, illetve ahol szellemi munkát végeznek, ott másként nem is lehet rendesen működni. Az természetesen teljesen más dolog, ha valaki egy gyárban dolgozik, ahova be kell menni, oda kell állni a gép mellé, a szalag mellé, el kell végezni azokat a feladatokat, amik abban a pillanatban keletkeznek, de szellemi munkát végző embereknél szerintem megkerülhetetlen, hogy a rugalmasság előálljon.
Milyen tanáccsal szolgálna olyan kkv-knak, amelyek éppen előtte állnak egy ilyen jó gyakorlat bevezetésének?
Azt, hogy vágjanak bele gondolkodás nélkül. Ezt kell csinálni és bárki, aki nem rövid távon gondolkodik, ennek csak a pozitív hozadékait fogja tapasztalni.