A Kúria elmúlt hetekben közzétett döntésében fontos megállapításokat tett a vállalkozási szerződések minősítésével és a szükséges nyilvántartások vezetésével kapcsolatban. A határozat elvi tartalma szerint az alvállalkozói teljesítés beépülését alátámasztó nyilvántartás hiányában a helyi iparűzési adó alapja nem csökkenthető.
A Kúria döntése számos olyan társaság számára nyitja meg a helyi iparűzési és innovációs járulékfizetési kötelezettségük csökkentésének lehetőségét, melyek az eddigi joggyakorlat alapján nem élhettek ezzel. Az igénybevett szolgáltatások ellenértékének levonásával egyes cégek jelentős megtakarítást érhetnek el, ezért érdemes felülvizsgálni, hogy az új döntés miként alakítja át az eddigi gyakorlatokat.
A helyi iparűzési adó szempontjából való levonhatóságnak alapvető feltétele, hogy mind az igénybevett, mind a nyújtott szolgáltatás vállalkozási szerződésnek minősüljön, valamint e kettő összekapcsolható („továbbadott”) legyen. Ezeknek éppen ezért egyrészről tartalmi szempontból kell fennállnia, másrészről pedig az ezeket alátámasztó dokumentációnak kell rendelkezésre állnia. A Kúria a következő szempontokat vizsgálta:
- a bejövő és kimenő szerződések vállalkozási jellegét, valamint
- az alvállalkozói teljesítések megfelelő nyilvántartását.
A szerződések kapcsán a végzett tevékenység tartalmát a valós gazdasági tartalom alapján kell megítélni (a vizsgált szerződés teljesíti a vállalkozási szerződésekre vonatkozó kritériumokat, melyeket a Polgári Törvénykönyv határoz meg). Ennek keretében a szerződés tartalmának vizsgálatakor értékelni kell a megrendelővel való megállapodás egész folyamatát, különösen a szerződés teljesítésével létrejött eredményre.
Ha a felek pl. egy beépítésre kerülő alkatrészről kötnek szerződést, amennyiben a szerződésben az alkatrész legyártása szerepel, a megrendelő vállalkozói díjat fog fizetni. Ha a szerződésben az alkatrész eladása szerepel vételár megjelöléssel, a szerződés tartalma szerint adásvétel, mivel az eladó további szolgáltatás nélkül egy, már meglévő alkatrészt ad el a vevőnek.
Fontos, hogy a megfelelő nyilvántartás naprakészen rendelkezésre álljon, nem elegendő a szerződések egyszerű egymás mögé tétele. A nyilvántartásnak vannak tartalmi feltételei: az igénybe vett és a nyújtott vállalkozási szerződések összekapcsolhatósága („továbbadottsága”) megállapítható legyen a szerződések adatai mellett. Mivel a felperes nem rendelkezett olyan nyilvántartással, amely alapján a vevői megrendelések és az alvállalkozói teljesítések összekapcsolhatóak lettek volna, a Kúria döntés alapján a vizsgált vállalkozás helyi iparűzési adó alapja nem csökkenthető az alvállalkozói teljesítések értékével.
A Kúria ugyan felhívta a figyelmet arra, hogy a nyilvántartásnak a tartalmi feltételei mellett vannak formai feltételei is, azonban erre vonatkozóan nem adott iránymutatást.
Az ítéletet követően számos vállalkozás számára megnyílhat a lehetőség az általa igénybe vett alvállalkozói teljesítés értékének levonhatóságára, azonban érdemes ennek a feltételeit megfelelően értékelni és a szerződések tartalmát, illetve a nyilvántartások felülvizsgálatát elvégezni. Emiatt a magyarországi gyártócégek számára fontos áttekinteni mind az alapanyag- és szolgáltatás-beszerzéseket, mind az értékesítéseket. Egyúttal szükséges validálni azt, hogy helyi iparűzési (és innovációs járulék) adóalap szempontból megfelelően sorolták-e be az egyes tételeket, ezáltal optimalizálva a helyi iparűzési adó és innovációs járulékfizetési kötelezettségeket.
Az alvállalkozói teljesítések helyi iparűzési adóból történő levonhatóságának lehetőségét az a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény 16. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdés b) pontja és 52. § 32. pontja teszi lehetővé.
A cikk a Kúria Kfv. 35.076/2024/5. számú döntése és a www.pwc.com cikke alapján készült.