Sorsdöntő lesz 2025. Magyarország GDP-jének alakulása szempontjából – véli dr. Kovács Árpád, egyetemi tanár, a Miniszterelnöki Kabinetiroda Stratégiai Tanácsadó testületének tagja, aki A globális világ, a magyar gazdaság és államháztartás – 2024. év végi kilátások címmel tartott előadást december 13-án a NAV Baranya Vármegyei Adó- és Vámigazgatóság, a Dunántúli Napló és a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara által immár 25. alkalommal megrendezett gazdasági évzáró TOP 100 Gálán. A gazdaságpolitikai szakember a Dél-Dunántúli Gazdaságnak adott interjújában először a magyar, a baranyai gazdaságra is ható világgazdasági folyamatokról beszélt.
– A világban zajló folyamatokat és az Európai Unió gazdaságában való magyar elköteleződést tekintve azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi folyamatok kifejezetten rosszul hatnak és nehézségeket okoznak hazánknak. Tulajdonképpen a nulla gazdasági teljesítménynövekménnyel rendelkező európai vezető hatalmakkal és a hasonló problémákkal küzdő más országokkal szemben nekünk egy 3%-kal nagyobb gazdasági teljesítményt kell hoznunk azért, hogy az itt élők és a vállalkozók számára érzékelhető legyen: még ilyen körülmények között is előre megy, és nem stagnál az ország. E cél megvalósításának komoly kockázatai vannak, ezek közé tartozik, hogy nincs európai uniós hátszél, sokkal inkább szembeszélről beszélhetünk. Hiszen a magyar gazdaságnak az a 2012-től kezdődő felívelő és 2019-ig tartó – még a Covid után is visszaugró – szakasza annak volt köszönhető, hogy Európa egy teljesen nyitott, a kölcsönös és relatív előnyökre építő gazdaságpolitikát folytatott. Nem a bezárkózás, hanem a nyitottság és a kereskedelmi nyitottság világát hirdették meg az alapító atyák, Magyarország most is ehhez az Európai Unió alapítói gondolatának a valóságához próbál kapcsolódni azzal, hogy igyekszik megvalósítani a kereskedelmi nyitottságot. Mások ettől különböző okokból, érdekekből, vélt érdekekből, doktriner gondolkodásból, zsigeri reflexekből, rossz emlékekből, előítéletekből, hátulról diktált dolgokból következően máshogy gondolkoznak, és nem a békeüzemmódra akarnak rátérni – ami természetesen nem azt jelenti, hogy Ukrajnát el kell árulni, és egyoldalúan fel kell lépni vele szemben. Tulajdonképpen a vérontást és a környezet mérhetetlen rongálását, a gazdaság tönkretételét kell megszüntetni, és valamiféle modus vivendit találni a háborúra. Ebből adódóan Magyarország nem engedheti meg magának, hogy ne próbáljon egy konnektorpontot vagy kapcsolódó pontot építeni a világ más országaival, annál is inkább, mert a világ elmegy Európa mellett, ha ezt így folytatja. Ez látható a gazdasági teljesítményének zsugorodásán, és a trend folytatódik.
Az OECD még 2026-ra is gyenge európai teljesítményeket vetít előre, amit valamiféleképpen Magyarországon más piacokon kell realizálni. A termékeinknek döntő többsége külpiacokon hasznosul, pillanatnyilag 80%-ban európai piacokon. Hogy előre tudjunk jutni, új kereskedelmi partnereket is kell keresni. Ez a nyitottság talán Baranyában logisztikai okokból a déli határhoz való közelítésben több adottságot rejt, mint más megyék számára, amelyeknek csak nyugat-európai gazdasági kapcsolataik vannak. Nem szabad feladni azokat a törekvéseket, amiket eddig folytattunk, a nehéz helyzetek mindig esélyt is adnak valamilyen innováció kialakítására. A kormány ezt gazdaságpolitikai programokkal, támogatásokkal tudja segíteni, de a támogatásokból sohasem lesz igazán nyereség, mert azt föl kell dolgozni, be kell vinni a szervezetbe. E kettő együttes mozgása hozza meg az eredményt, amiben pedig a kamarának óriási jelentősége van. Nemcsak transzmissziós, hanem ötletadó szerepe is van. Hiszen a kamarában tudják a legjobban, hogy mi kell a Baranya megyei vállalkozóknak, mi jelent igazi segítséget. A jelenlegi gazdasági helyzet nem azonos a Coviddal, amikor egy teljes bénultság volt jelen a gazdaságban, most megvan a lehetőség arra, hogy kitörési pontokat keressenek a vállalkozások. Látva a kormány gazdasági programját, az államháztartási törekvéseket, de a kockázatokat és az államháztartás „szenvedését” is, meg kell állapítani, hogy egy zavaros világban kell hidat építeni. Ez a hídépítés azonban nemcsak a kormány dolga, hanem tulajdonképpen mindnyájunké. A vállalkozásoké, a kormányzat szintjéé, és azoké az adminisztrációs embereké is, akik közé magamat is sorolom, akik ebben próbálnak segíteni vagy több-kevesebb pontossággal bemutatni a valóságot.
– A magyar és a baranyai gazdaság is igen erősen kötődik a német gazdasághoz, amely jelenleg nem a felfutó ágában van. Ennek a folyamatnak milyen következményei lehetnek a hazai vállalkozásokra?
– A német gazdaság működésének hatása az egész országban erőteljesen érződik. Az OECD és más elemzők véleménye szerint Németország gazdaságilag nem fog nagyon gyorsan visszatérni a korábbi fejlődési üteméhez. Egy sor olyan belpolitikai problémát is meg kell oldaniuk, amelyek egyben társadalmi, szemléletbeli kérdések – gondoljunk csak az energiafüggőség egy teljesen furcsa kezelésére, például az atomenergia figyelmen kívül hagyására, ami annak a gazdaságnak a lábon lövését jelenti, ami erre épül. Sok droktriner dolgot felül kell vizsgálniuk és ezeknek társadalmi nyugvópontra jutniuk. A gazdasági és a társadalmi problémák szorosan összefüggnek, és ha egy országban társadalmilag is zavar van, hogy milyen irányba menjen, emellett fönn akarja tartani a jóléti társadalmat, illetve támogatni egy harmadik országban folyó háborús felek közül az egyik felet – aminek történelmi okai is vannak –, akkor e problémák megoldása nélkül nehezen tud gazdasági kérdésekben egyértelmű gazdaságpolitikai irányt szabni. Abban bízom, hogy a német óriáscégek, amelyek még mindig kis cégek a világban lévő elképesztő méretű mamutcégekhez képest, a termelésüket azokba az országokba viszik, ahol rend van. A társadalmi biztonság a magyar politikának sok feszültséget vállaló, de egyértelmű irányvonala, és még a társadalom nagyjából egy irányba húzó jellege Magyarország számára befogadó lehetőségeket jelent Németország, Nyugat-Európa vagy Ausztria irányából, hiszen hazánkban a vállalatok biztonságban tudják a tulajdonukat és a termelésüket. Abban lehet bízni, hogy nemcsak összeszerelő üzemeket hoznak ide, hanem ezen túl tudunk lépni. Biztató beszélgetéseim voltak ebben a tekintetben a német iparban érdekelt emberekkel, azonban ennek sikere a német politikától is függ, attól, hogy a német nagytőke, a német törekvések mennyire tudják érvényre juttatni egy zavaros politikai orientáció mellett a pragmatikus érdekeiket. Bízom benne, hogy tudják.
– Az előadásában említette, hogy az országok klímavédelmi törekvései hátráltatják a versenyképességet.
– Azt lehet látni, hogy azok az országok, amelyek a klímavédelmi programokban – és itt nemcsak a befektetést, a pénzt értem, hanem az adminisztratív törekvéseket, szabályozásokat is – vettek részt, kivétel nélkül vesztettek a versenyképességükből. Nem tudták megoldani, hogy a klímavédelmi törekvések és a versenyképesség együtt járjon és a klímavédelmi törekvéseknek egyidejű pozitív hatásuk legyen. A pozitív hatás az emberiség élete szempontjából a távlatba helyeződött. 2050. az a bűvös dátum, amikor elvileg a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából egy semleges állapotot kellene elérni. Ha a mostani trend folytatódik, biztosan lesz csökkenés, de korántsem fogjuk tudni elérni ezt a célt. Ebben Európa sokkal nagyobb lépéseket tesz, mint más földrészek. Sajnos az európai szabályozás rengeteg bürokratikus lépést tartalmaz e tekintetben. A vállalatok különböző adatokat közölnek, ezek egy adattárba kerülnek, majd elbírálják őket. A rendszer egy fantasztikus adatbázis, de alapvetően adminisztratív alapon működik. Hogy a cél megvalósulhasson, ahhoz a nagy világcégek elemzései szerint 2028-ig 28 ezer milliárd eurós befektetésre van szükség, ami óriási tőkekivonást jelent más területeken: a jóléti költségekből, a vállalati eredményből is elvesznek összegeket, és látható, hogy az európai teljesítmény zsugorodása a klímavédelmi célok túlhajtására is hat. Tehát a célok nem rosszak, de meg kellene találni azt az egyensúlyt, amely nem jár azzal az eredménnyel, hogy 2050-ig az egyharmadára esik vissza Európa gazdasági teljesítménye, és gyakorlatilag az egész kontinens marginalizálódik, továbbá nem jön létre a nagy szinergia az eurázsiai térség fantasztikus lehetőségeivel: a szállítási lehetőségekkel, kapcsolatteremtéssel, az energiakapcsolatokkal. Ez utóbbit szétverték a mostani háborús szankciós rendszerek, így Európát kiütötték a világ meghatározó hatalmainak a köréből, ezzel a kontinens gazdasága mintegy 10% környéki teljesítményre megy vissza, és kérdéses, hogy ezzel a 10%-kal lehet-e a világ 90%-át befolyásolni.
– Mindezen folyamatokat figyelembe véve mit érdemes megfontolniuk a (baranyai) vállalkozásoknak a 2025-ös gazdasági évük indításakor?
– Mindenekelőtt Nagy Elek, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének gondolatához kapcsolódnék azzal, ami a magyar kormányzat gazdaságélénkítő és védelmi programjainak, tehát a 21 pont értelmes adaptációjának és kihasználásának a kritikáját is jelenti, hiszen visszacsatolás nélkül – és ebben a kamarának óriási a szerepe – tulajdonképpen a kormányzat is csak tapogatózni tud. Az az igazi, ha a programja egy valóságos igényre épül. Tehát az igény megfogalmazása, hogy miben segítsen, milyen kapcsolatot, milyen lehetőségeket próbáljon teremteni, az egymásrautaltság elfogadása és nem a külön út keresése, valamint nem feltétlenül a kormányzati törekvések kritikája, hanem azoknak az alkalmas kritikai elemeknek és jobbító szándékú észrevételeknek az adaptációja, és persze a saját utak, érdekek, harmadik partnerek, a tradicionális partnerek mellett új partnerek keresése, a kiszolgáltatottság csökkentése (azaz a diverzifikáció) – ezek visznek előre. Baranyában az az érdekünk, hogy minél békésebb legyen a balkáni térség, sokszálú kereskedelmi kapcsolatok jöjjenek létre Horvátországgal, Szerbiával, a távolabbi térségekkel, adott esetben Albániával, hiszen Magyarország ezekhez képest gazdasági kultúrában fejlettebb és a magyar termékeknek piacot is lehet találni ezekben a régiókban. Tehát vannak komparatív előnyök, amiket jól fel lehet használni, és nem feltétlenül a nagyipari zöldmezős beruházások betelepítésében érdemes bizakodni.
K.T.