Az építőipari generálkivitelezéssel foglalkozó MB-BAU cégcsoport vezetőjében, Magyari Csabában 2016-ban megérett az igény a vállalkozásai „rendbe rakására”. Azonban hamar rájött: ahhoz, hogy a cégben rendet tudjon tenni, először magának kell rendben lennie. A folyamat életmódváltással indult, így érkezett meg a sport az életébe, amely a mai napig szerves része a mindennapjainak. Mint mondja, korábban jobbára ő volt a sportért, ma a sport van őérte.
– Elfoglalt vállalkozóként kezdődő alvászavarral küszködtem, túlsúlyos is voltam, emellett a sok stressz miatt nyugtalanul teltek a napjaim. Egy szilveszteri koccintáskor a baráti társaságból megkérdezte valaki, hogy mit kívántam a jövő évre magamnak, mire azt válaszoltam, hogy meg fogom változtatni az életemet. Két hónap múlva megkeresett két ismerősöm, hogy támogatnám-e a sportegyesületüket, cserébe azt kértem, hogy segítsenek az életmódváltásban, szeretnék elkezdeni futni. Három nap múlva a márciusi hóesésben indult a futókarrierem Nedjalkov Balázzsal, egy óra alatt négy km-t kocogtunk. Akkor úgy éreztem, hogy a komfortzónámon kívülre kerültem. Viszont utána sokkal könnyebb lettem, végigaludtam az éjszakát is. Ettől kezdve futok, majd néhány sporttárssal elkezdtem biciklizni, úszni, és a következő évben szintidőn belül teljesítettem Horvátországban egy fél Ironman versenyt. Ez óriási élmény volt számomra.
– Hogyan tudta megtartani a mai napig a kezdeti motivációt?
– Sokszor nem volt kedvem elindulni, mint ahogy időm se – gondolom sokan vannak így. Ma is általában hajnali 5-kor megyek futni vagy úszni, esetleg munkaidő után, este. Amikor elkezdtem mozogni, többeknek hamar feltűnt, hogy valami történt velem, mert lefogytam, jobban reagáltam a stresszhelyzetekre… A külső jelzések hatására tudatosabban figyeltem az étkezésre is. A fizikális állapotom javulásával hatványozottan jobb lett a mentális állapotom, sokkal nyugodtabb lettem és gyorsabban tudtam döntéseket hozni. A munkatársaim közül az én példámat követve többen nekiálltak mozogni, és a mai napig is folytatják. A tágabb környezetemből is rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, mint kiderült, jó néhány embert motiváltam az életmódváltásommal. Ma is azt vallom, hogy muszáj időt szakítani magunkra, a mozgásra, bármilyen pozícióban is dolgozik valaki, a jóllét alapfeltétele a remek fizikális állapot. Senki ne várja el, hogy mentálisan jól lesz, ha fizikálisan nincs jól.
– Ma milyen sportot űz és milyen rendszerességgel?
– Volt egy másfél éves időszak, amikor nagyon fájt a lábfejem, ezért abba kellett hagynom a sportot. Egy műtét után a lábadozási idő leteltével mindent újra kellett kezdenem. A súlyom is visszajött, mert nem tudtam olyan intenzivitással edzeni, mint korábban, viszont a jó mentális állapotomat meg tudtam tartani. Ma már aktívan sportolok. Extrém sportokat ugyan már nem űzök, de rendszeresen járok fitneszterembe, ahol edző segítségével edzek. Heti három alkalommal futok, egy alkalommal úszom és egyszer kerékpározom. Ezek a triatlon sportágai, idén ősszel két-három versenyen szeretnék részt venni, amelyeken csupán a teljesítés és a motiváció megszerzése érdekében indulok. A feleségem is fut, vele is tervezek néhány futóversenyt teljesíteni. Annyit sportolok, amennyit a munkám és a család enged, korábban egy kicsit többet sportoltam, mint szerintem kellett volna. Mostanra megtaláltam azt a középutat, hogy nagyon jól vagyok, és nem én vagyok a sportért, hanem a sport van értem. Mindenkinek, aki tanácsot kér tőlem, elmondom, hogy ameddig tudja, tartsa meg a sportot az életében, sétáljon, túrázzon, vigye sétálni a kutyáját, kocogjon. Nem baj, ha nem úgy fut, mint a többiek, ő sokkal előrébb van ahhoz képest, mint aki otthon a fotelban ül és tévét néz.
– Ma mi a motiváció a mozgással kapcsolatban?
– Megtapasztaltam azt az életminőséget, amit a sport meg a helyes táplálkozást ad. Lehet így is jókat enni, a mértéket kell megtalálni. Vannak olyan ételek, italok, amiket el kell kerülni, mert amúgy sem egészségesek, és még a sport mellett sem ajánlott. De az életminőség mindenért kárpótol. Ez nem egy drága hobbi, egy olcsóbb kerékpárral is el lehet érni a célokat, nem kell több millió forintot költeni rá.
– Mire tanította meg önt a sport?
– Kitartásra, önuralomra, csapatban való dolgozásra. Sok esetben csapatban sportolunk, így figyelni kell a másikra, de az is fontos, hogy magunkra és a környezetünkre is fókuszáljunk. Ha tudok, a gyerekeimmel mozgok, de a munkatársaimmal is szoktunk kerékpározni. Most készülünk egy éjszakai túrára, sátrazásra. Ahogy annak idején nekem is volt mentorom, úgy én is szakítok időt azok támogatására, akik nyitottak rá. Megosztom velük a tapasztalataimat, és mindenkit arra biztatok, hogy mozogjon. Tapasztalatból mondom: megéri.