A szakmai utánpótlás nevelésében és a vendéglátásban egyaránt jelentős szerepet tölt be Szigetváron a Flórián vendéglő. 1994 óta családias vállalkozásban működtetett vendéglő jelenlegi vezetője Auguszt József pincér-mester, édesapjától és annak kollégáitól vette át a staféta botot néhány évvel ezelőtt.
– Ebben nőttem fel, a szüleim mind a ketten a vendéglátásban dolgoztak, míg édesapám az éttermet vezette, anyukám egy büfét üzemeltetett – avat be a kezdetekbe. – Tudtam, hogy mivel jár, hiszen gyerekként is folyamatosan ott voltam a vendéglőben, s az édesapámmal rendszeresen jártam bevásárolni, s amikor már nagyobb lettem be is segítettem.
Eleinte pultosként dolgozott a rendezvényeken, majd később fel is szolgálhatott. Középiskolás korában pedig az édesanyja büféjében is tevékenykedett iskola után egészen zárásig.
– Egyre inkább úgy éreztem ez az én igazi utam – ugyan a szakközépiskolában informatika tagozatra jártam, s a technikusi vizsgát is letettem -, ezért beiratkoztam két OKJ-s tanfolyamra is – ad hangot annak, miért váltott, s tért vissza a vendéglátásba. – Először a vendéglátó-üzletvezetőit végeztem el, majd a pincér szakmát tanultam ki. Mindig is a pincérek munkája tetszett nekem igazán, hiszen ők vannak kapcsolatban a vendégekkel, mindenről őt kérdezik. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az ételek elkészítésével is tisztában legyenek.
Mint mondja, nincs is annál szebb dolog, mint amikor az ember akár kétszáz emberről gondoskodhat. Vallja, hogy színes, mozgalmas ez a szakma, nincs két egyforma rendezvény. Unatkozni sincs idő, hiszen folyamatosan kell alkalmazkodni a vendégek igényeihez. A pincérség minden csínját-bínját az alatt a három év alatt tanulta ki, amikor a balatonőszödi kormányüdülőben dolgozott.
– A több, mint harminc jelentkezőből végül engem választottak ki – mondja. – Ott olyan gépekkel, technológiákkal, tükörszervizzel dolgoztunk, ami akkor máshol nem volt. Egyik delegáció érkezett a másik után a világ számos országából. Az üdülőhöz tartozó tihanyi Honthy Hanna villában csapatépítő tréningeken szolgáltunk fel magas rangú vendégeknek. A szakmát ott tanultam meg igazán, amit a mai napig nagyon szeretek csinálni. S, hogy minél jobb legyek a szakmámban folyamatosan fejlesztem a tudásomat, ezért is, döntöttem úgy, hogy megszerzem a mesterlevelet.
Szólt arról is, hogy a mestervizsgára felkészítő tanfolyam jó alkalom volt arra, hogy felelevenítse a régen tanultakat, amelyek már feledésbe merültek, hiszen nem részei a mindennapi munkájának.
– Az elsők között voltam, akik az új mestervizsgáztatási-rendszerben vállalkoztak arra, hogy megszerzik a mesterlevelet – folytatja tovább Auguszt József. – Jó volt újra együtt lenni a tanfolyam során a régi tanárommal, mint például Csordás Józseffel. A felkészítés során pedig az elméleti tudásomat gazdagíthattam, olyan számomra új dolgokkal, mint a jogi, vagy pedagógiai, pszichológiai ismeretek. Ez Utóbbiak sokat segítenek abban, hogy miként adjam át az általam megszerzett tudást a tanulóimnak, valamint a velük kapcsolatos problémákat milyen módon tudom kezelni és megoldani. A mestervizsgát is többek között azért is tette le, hogy továbbra is foglalkozhasson a képzésükkel. A társaság is nagyon jó volt, egymástól is sokat tanultunk a fiatal az idősebbtől és fordítva is. A mai napig tartjuk egymással a kapcsolatot.
Jelenleg hét pincértanulójuk van, szakács egy sem, de amint lesz, aki foglalkozzon velük, újból fogadnak ebben a szakmában is. Annak a véleményének is hangot adott, hogy számára nagyon fontos, hogy tanulóit megtanítsa a vendégek tiszteletére, mert e nélkül hiába tudják magas színvonalon a szakmát, bánnak ügyesen a tányérokkal, terítenek szépen, jó a kiállásuk, nem lesznek sikeresek. A szakma becsületét ismét vissza szeretnék szerezni, mert a köztudatban jelenleg a pincér nem más, mint egy felszolgáló, aki megfog két tányért, s azt a vendégnek kiviszi. Azonban ez nagyon kevés ahhoz, hogy valakiből jó pincér legyen. Azt szeretnék, ha olyan pincérek válnának a tanulóikból, akiket névről ismernek, akikért szívesen mennek a vendéglátóhelyekre – többek között hozzájuk is, hiszen többen a végzést követően náluk maradnak, a munkatársaik lesznek – a vendégek.
– Az elmúlt esztendőben átvehettem Szigetvári Szakképzési Díjat, ami megerősített abban, jó úton haladok. Az alapító kollégáim által megkezdett jó gyakorlatot viszem tovább, ők 2009-ben nyerték el e kitüntető címet – zárja beszélgetésünket, mert mennie kell, be kell vásárolnia a másnapi rendezvényhez.
Szalai Kornélia