Nem egyszerű Pécsett étterembe menni. Ami elsőre Benjámin eszébe jutott, zárva. A második is zárva. A harmadiknál már-már feladta, de itt azt látta, hogy a közösségi oldal szerint nyitva vannak, nosza, taxiba pattant vendégeivel és a Jókai tér felé vették az irányt. Régen a térnek volt mediterrán hangulata, most a Blöff Bisztró a mediterrán hangulatok őrlángja, legalábbis télen.
Hétfőn nem kell odatelefonálni, biztos lesz asztal, gondolta és mindenféle üzleten túli ügyekről csevegtek. Képzeletben már az étteremben járt, jó ismerte az étlapot, de közben az is érdekelte, Brunner séf készült-e különleges heti ajánlatokkal?
A bisztró szinte tele volt, egyetlen hatfős asztal volt, ahova lehuppantak. Rögtön eszébe jutott, miért is nem elsőre szeretett volna ide jönni. A Blöffben mindig olyan érzése támadt, mintha egy mediterrán konyhában üldögélne huszadmagával és már-már a nagyon bizalmi szférájába került a többségük. Magyarán kicsit szűknek érezte és ezt nem csak mázsás súlya mondatta vele.
Viszont a konyha remek, a borválaszték helyi és déli, az üzlet lényegében megköttetett, jöhet a lazítás. Ennek örömére rögtön egy Déli fénnyel nyitott, amiről rögtön el is mesélte a messzi Miskolcról érkezett üzletfeleinek, hogy egy közösségi brand, a pécsi borvidéki borászok hozták össze, egy fehér házasítás, vagyis több fajta könnyed bora, ráadásul már első évben elnyerte a Made in Pécs magazin díját.
Amíg választottak, a bor el is fogyott. Kész szerencse, hogy ezek a srácok bevállalósak és nem nyakkendős, karót nyelt figurák, gondolta magában Mátrix és levetette a zakóját, meleg is volt, meg hosszú volt a nap.
Az északi népek csevapra vágytak, töltött pljeskavicára, ebben egyetértettek, levesben szórt a csapat, fele a keleti hallevesre, másik fele a húslevesre voksolt. Benjámin szkippelte a levest, a tintahalakat nézte ki magának, könnyed vacsora legyen, de a borozáshoz mégiscsak kell valami.
A levesekkel elégedetten küzdöttek meg, legfőképp, mert a Gastrochili termékeket bátran használták, a pécsi csípős nem tagadta meg nevét, csípett is rendesen. Az orrszörcsögve, köhécselve levesező borsodi barátaira együttérzően néző Benjámin erre rendelt még egy bort, az isztriai malvazija pont jó átvezetés volt a főételekhez.
A Blöff személyzete kedvesen és rugalmasan oldotta meg az estét, a telt ház ellenére gördülékenyen jöttek az ételek, italok, időben szedték le a feleslegesség vált dolgokat, odafigyeltek arra is, mikor ürül ki a borospalack. Amiről az okostelefonokra töltöttek fel képeket a fiatalabb csapattagok, Benjámin örömmel nézte az érdeklődésüket, de maga elég oldschool módon még noteszben vezette jegyzeteit borgasztronómia kalandozásairól.
Ahogy megjöttek a főételek, a szlovén Jeruzalem Ormoz pincészet rajnai rizlingjét kérte ki, jó lesz halhoz, csevaphoz egyaránt, így is lett. Jobb tintahalat Pécsett még nem kóstolt, a csevap tisztességes, de hát a Szarajevó-Leskovac vonaltól északra mindig csak másolat marad, ahogy arra korábban balkáni barátai tanították. A desszert vonzó volt ugyan, de már nem maradt hely. Mindenki mosolyogva, pont egy leheletnyit becsiccsentve távozott, de egy jó és eredményes nap hogy érhetne máshogy véget?
Benjámin fizetett és közben arra gondolt, vajon egy sofőrlimonádé is kiváltja az egységnyi boldogsághormont, de befejezni nem maradt ideje a gondolatot, egy esti séta várta a hétfő esti, a Blöffhöz képest meglehetősen üres pécsi belvárosban…
Blöff Bisztró
7621 Pécs, Jókai tér 5.
Telefon: +36 72 497 469