A munkáltató számára nem mindig az jelenti a nagyobb előnyt, ha munkavállalói munkaidő-beosztása felett 100%-os kontrollt gyakorol. Egyes munkavállalók esetében a kötetlen munkaidő-beosztás szabályainak alkalmazása hatékonyabb, kiegyensúlyozottabb munkavégzést eredményez, nem mellesleg a munkáltató költségeinek és adminisztratív terheinek csökkentésére is alkalmas.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 96. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló munkaidő-beosztásának meghatározásáért a munkáltató felel. E kötelezettségét a munkáltató akként is teljesítheti, hogy munkaideje beosztásának jogát a munkavállalónak írásban átengedi, azaz kötetlen munkarend alkalmazásáról rendelkezik [Mt. 96. § (2) bekezdés]. Kötetlen munkarendben a munkavállaló munkavégzését önállóan szervezheti, maga jogosult meghatározni, mikor végez munkát és mikor nem. Ugyanakkor, a munkarend kötetlen jellegét nem befolyásolja, ha a munkavállaló bizonyos munkaköri feladatait kizárólag előre meghatározott időpontban tudja elvégezni [Mt. 96. § (2) bekezdés], például a munkáltató által szervezett, meghatározott időpontban lévő ügyféltalálkozókon részt kell vennie, vagy meghatározott feladataival határidőre végeznie kell.
Nem minden munkavállaló foglalkoztatható kötetlen munkarendben. Egyes munkaköröket ellátó munkavállalók munkaköri feladatai (pl. műszakvezetők, asszisztensek) olyan szorosan kapcsolódnak a kollégák munkaidő-beosztásához, hogy azok megfelelő ellátása az önálló munkaszervezést, a saját munkaidő-beosztás többiekétől független meghatározását ellehetetleníti. Ugyanígy léteznek olyan munkakörök, melyek általában jellegüknél fogva kizárják a kötetlen munkabeosztás alkalmazását, ilyenek például a pénztárosi, felszolgálói munkakörök. A vezető állású, illetve a távmunkát végző munkavállalók munkarendje a törvény erejénél fogva – eltérő megállapodás hiányában – kötetlen [Mt. 197. § (5) bekezdés és 209. § (4) bekezdés].
Ha a munkáltató úgy dönt, kötetlen munkarendet alkalmazna, a munkaidő-beosztás jogának átengedéséről írásban rendelkezhet [Mt. 96. § (1) bekezdés]. Erre sor kerülhet a felek által kötött munkaszerződésben, illetve külön megállapodásban is, ám a munkáltató lehető legnagyobb mozgásterét biztosítandó a legcélszerűbb, ha az elrendelésre egyoldalúan kerül sor. Az ilyen formában elrendelt kötetlen munkarend később visszavonható, a munkáltató utóbb újra kezébe veheti a munkaidő-beosztás meghatározásának jogát.
Kötetlen munkarend alkalmazása esetén az Mt. munkaidő-beosztásra vonatkozó szabályainak nagy részét nem kell alkalmazni. Azzal, hogy a munkavállaló munkaidejét saját maga osztja be, nem kell többek között figyelemmel lennie a munkaközi szünetre, a maximális napi, illetve heti munkaidő mértékére, a vasárnapi, illetve munkaszüneti napi munkavégzésre vonatkozó szabályokra [Mt. 96. § (3) bekezdés a) pont]. A munkáltató kötetlen munkarend alkalmazása esetén nem köteles a munkavállaló munkaidejének nyilvántartására [Mt. 96. § (3) bekezdés b) pont], így a feleknek jelenléti ív vezetéséről sem kell gondoskodniuk. Ehhez kötődően a munkavállalónak nem keletkezik rendkívüli munkaideje, így a munkáltató nem köteles neki erre tekintettel pótlékot fizetni. A munkaidő nyilvántartásának hiányából fakadóan kötetlen munkarendben a munkavállaló műszakpótlékra, vasárnapi munkavégzésért járó pótlékra, munkaszüneti napi munkavégzésért járó bérpótlékra sem jogosult [Mt. 140. § (1) és (2) bekezdés, valamint 141. § (1) bekezdés]. A munkavállaló szabadságát és betegszabadságát kötetlen munkarend esetén az általános munkarend alapulvételével, hétköznapokra nézve kell nyilvántartani.
Függetlenül attól, hogy a munkavállalót munkaidő-beosztása meghatározása során jóval kevesebb munkajogi rendelkezés korlátozza, mint fordított esetben a munkáltatót, a munkavállaló köteles munkaidejét munkaköri feladatainak jellegére tekintettel úgy beosztani, hogy azokat a lehető leghatékonyabban, hiánytalanul el tudja végezni.
A munkáltatónak kötetlen munkarend alkalmazása esetén is figyelnie kell arra, hogy a munkavállalónak ne adjon több feladatot, mint amennyi a munkaszerződésben megjelölt napi munkaidő alatt elvégezhető, ellenkező esetben felmerül a joggal való visszaélés megállapításának lehetősége [Mt. 7. § (1) bekezdés]. Habár a munkáltatónak kötetlen munkarend esetén legtöbbször csak az számít, hogy az általa kiosztott feladatok megfelelően el legyenek végezve, a munkáltató jogosult ellenőrizni a munkavállalót. Az, hogy munkaidő-beosztását a munkavállaló maga határozza meg, nem jelenti azt, hogy a munkáltató arról előzetesen nem kérhet információt, a munkáltató kérésére a munkavállalónak tájékoztatást kell adnia arról, mikor mivel foglalkozott. Függetlenül attól, hogy a felek a fentiek szerint nem kötelesen jelenléti ívet vezetni, a munkáltató kötelezheti arra munkavállalóját, hogy munkaidejével számoljon el, tartsa nyilván mely feladatai elvégzésével mennyi időt töltött el a valóságban.
forrás: ado.hu
Amennyiben a cikkben leírtakkal kapcsolatban kérdése merülne fel kérjük írjon a e-mail címre. Megfelelő számú érdeklődő esetén a legközelebbi Adófórum témái közé javasoljuk.