Rendeczki Lajos fodrász mester mindig is szívén viselte szakmája sorsát, támogatta a fodrász szakma művelőinek folyamatos fejlődését. A szakképzésben oktatóként, szakértőként aktívan részt vállalt képzések, vizsgák és versenyek előkészítésében, valamint lebonyolításában. Mesterelnökként évekig felügyelte a mestertanfolyamokat és a -vizsgákat. A fodrász szakma erősítéséért fáradozott a kamara szakképzési bizottságának egykori tagjaként is. Rendeczki Lajos munkáját a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Életmű Díjjal ismerte el.
– Azért volt számomra mindig is fontos, hogy ne „csak” műveljem a szakmámat, hanem segítsem a tanulókat, a mestereket, mert az a tevékenység is az általam nagyon szeretett fodrász szakmához kötődik. Úgy gondoltam, hogy ami szakmai tudást meg tudtam szerezni, azt lehetőség szerint minél jobban adjam tovább úgy a fiataloknak, mint azoknak, akik mestervizsgára készülnek. Sok fáradsággal járt, de mivel a szakmához kötődött, nem éreztem megterhelésnek.
– Mi az a plusz, amit ön tudott hozzáadni a baranyai fodrász szakmához, a képzésekhez, a versenyekhez?
– A szakmai alázatot például, hogy egy szakmát úgy kell kezelni, hogy az a lehető legjobb legyen mások és a saját magam számára is. Ezt tanítottam a diákjaimnak is. Azt gondolom, mindent megtettem annak érdekében, hogy akik fejleszteni akartak vagy a tudásukat növelni, általam megtehessék. Sikerként értékelem, hogy sok kollégát sikerült rávenni arra, tartozni kell valahová, hogy ha szüksége van valamilyen hivatalos dologra, érdekképviseletre, akkor legyen hová fordulni. Sokan így lettek tagjai az ipartestületnek, a kamarának.
– Miben változott a fodrász szakma az elmúlt évtizedekben?
– Az utóbbi harminc évben az anyagok és az eszközök is jelentősen megváltoztak, ez pedig hatással volt a tanulóképzésre is. Régi álmom volt, hogy a szakmát kössék érettségihez, ez megvalósult. Véleményem szerint fontos, hogy a fodrászok is rendelkezzenek egy általános alapműveltséggel, mert a vendégek igénylik ezt.
– Az utóbbi években egyre többen szereznek mester címet. Mi lehet ennek az oka?
– Egyrészt csak akkor képezhetnek tanulót a fodrászok is, ha mesterlevéllel rendelkeznek, másrészt pedig a mester cím mindenhol tiszteletet vált ki az emberekből. A mesterképzés tananyaga folyton frissül, így naprakész ismereteket kapnak a szakembernek.
– Mitől jó egy fodrász?
– A jó fodrász nem önző. Fontos, hogy ne azt csinálja, amit ő szeretne csinálni, hanem azt, amit elvárnak tőle. Meg kell találnia azt a pontot, ahol a kettő találkozik. Az a cél, hogy amikor a vendég feláll a székből, akkor azt mondja, hogy éppen azt szerette volna kapni, amit kapott. Nekem erre a kérdésre mindig egy válaszom volt: a nőt kell nézni. Az arcot, az egyéniséget, hogy mi áll jól neki, miben érzi jól magát, miben tudja saját magát adni. Erre egy jó fodrász ráérez.