Nem valósulhat meg 2050-re az Európai Unió fő célkitűzése, a klímasemleges gazdaság megteremtése, ha nem teljesülnek a körforgásos gazdasággal kapcsolatban meghirdetett elképzelések. Ezt maga az Európai Bizottság ismeri el a március 11-én közzétett, az új uniós iparstratégia részét képező cselekvési tervben. Kulcs-fontosságú tehát, hogy az új Bizottság gazdaságpolitikai sarok-kövének tekintett „Zöld Megállapodás” végrehajtása mögé felsorakoznak-e a gazdasági szereplők. Ha egyetértenek vele, nagyobb az esély a sikerre, ha nem, a terv kudarcra lehet ítélve. Az európai kamarák szövetsége, az EUROCHAMBRES több héten át tanulmányozta a javaslatokat, majd közzétette állásfoglalását.
Az európai gazdaság mind a mai napig „lineáris szerkezetű”, azaz úgy működik: szerezd be a nyersanyagot – gyártsd le, add el a terméket – használd – és dobd el. Az elhasznált anyagok alig 12 százaléka kerül vissza a gazdasági körforgásba, a termékek könnyen elromlanak, nem javíthatók, nem használhatók fel újra, nem feldolgozhatók, sokszor eleve egyszeri felhasználásra készültek, vagyis óriási a pazarlás. Ha a lineáris termelési lánc második lépésében megakad a folyamat, és nem sikerül eladni egy tartós fogyasztási cikket, azt sok esetben megsemmisítik (!) – mert szétszerelni, a még felhasználható egységeket máshol beépíteni, a többi elemet másodlagos nyersanyagként újrahasznosítani túlságosan drága lenne.
„Csak egyetlen Földünk van, és ha így haladunk, 2050-ig annyit fogunk fogyasztani, mintha három Földünk is lenne” – mondta márciusban a környezetvédelemért felelős uniós biztos, Virginius Sinkevicius. Ha megvalósulnak az Európai Bizottság elképzelései, az önmagában fél százalékot emelne az uniós GDP-n, és 700 ezer munkahelyet teremtene.
Azért kell közbelépni, mert 1970-2017 között megháromszorozódott a keletkező biomassza mennyisége, a fosszilis tüzelőanyagok, fémek, ásványi anyagok kitermelése és felhasználása, ami az üvegházhatás fokozódásával, a biológiai sokféleség csökkenésével és a vízhiány fokozódásával járt együtt. Ha „körforgásossá” alakulna át a gazdaság, akkor kisebb lenne a nyomás a környezetünkre, mert a felhasznált anyagok az újrahasznosítás révén tovább maradnának a gazdaságban, és kevesebb hulladék is keletkezne.
Mit kellene másképp csinálni? A cselekvési terv három fő építőeleme a terméktervezés, a fogyasztók pozíciójának erősítése és a termelési folyamatok fenntarthatóbbá tétele. Az Európai Bizottság hét területre bontja a teendőket, amelyek mindegyikén új szabályozást készít elő:
- Elektronika és infokommunikáció
Túl gyorsan elavulnak a termékek, ezért tartósabb alkatrészeket kell felhasználni, vagy szoftverfrissítésekkel lehetővé tenni, hogy a termékek hosszabb időn át használhatók legyenek. Vissza kell venni a régi, használt berendezéseket (mobiltelefonok, számítógépek, stb.). 2021-re be kell építeni az uniós fogyasztóvédelmi rendszerbe a „javításhoz való jog” koncepcióját.
- Akkumulátorok, járművek
Javítani kell a begyűjtési-újrafeldolgozási arányt, az értékes anyagok kinyerését. Az új akkumulátorokban előírják majd, hogy milyen arányban tartalmazzanak újrafelhasznált anyagokat. Felülvizsgálják az olajhulladékokkal és az elhasználódott járművekkel kapcsolatos szabályokat.
- Csomagolás
2017-re „elérte” az unió, hogy fejenként, évente 173 kg csomagolóanyagot használunk fel, a növekedés ütemét meg kell állítani, és 2030-ra minden csomagolás gazdaságosan újrafelhasználható vagy újrafeldolgozható kell, hogy legyen. Csökkenteni kell a „túlcsomagolást”.
- Műanyagok
Növelni kell az újrafeldolgozott műanyagok arányát (kötelezően előírt arányok lesznek például a csomagolóanyagoknál, az építőanyagoknál és a járműveknél). Új szabályozás várható a mikroműanyagokkal, a bioalapú és a biológiailag lebomló műanyagokkal kapcsolatosan.
- Textiltermékek
A textilipar a vezető CO2-kobicsátók között (5. helyen) van az ágazatok között, a negyedik legnagyobb nyersanyag- és vízfelhasználó, ezért indokolt, hogy új uniós szabályozás készüljön 2025-ig a textilhulladékok elkülönített gyűjtéséről, valamint a textil anyagok újrafelhasználásáról is.
- Építőipar, épületek
Az ágazat felel a teljes ipari nyersanyagfelhasználás feléért, és a hulladéktermelés 35 %-áért. A Bizottság ezért átfogó stratégiát készít arról, hogyan valósulhatnak meg a körforgásos gazdaság céljai az építőiparban.
- Élelmiszerek
Az összes előállított élelmiszer 20 százaléka hulladékká válik (az élelmiszeripari termelés közben keletkező hulladék ezen felül értendő). Rendkívül fontos tehát, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, a mégis keletkező hulladékot pedig magas színvonalú másodlagos nyersanyagként lehessen hasznosítani. Az étkeztetésben újrafelhasználható eszközökkel kell helyettesíteni az egyszer felhasználható csomagolásokat, evőeszközöket, edényeket – erre vonatkozóan új jogalkotási kezdeményezés készül.
Az Európai Bizottság összesen 35 jogalkotási (és nem jogi) kezdeményezése közül számos olyan van, amely találkozik az Eurochambres egyetértésével, de több területen további, részletekbe menő egyeztetéseket szorgalmaz a kamarák május 7-én megjelent állásfoglalása. Ennek főbb megállapításai:
Fenntarthatóbb termékek tervezése:
A kamarák szerint meg kell találni az egyensúlyt az előírások és a tervezői szabadság között, hogy jó minőségű, tartós, javítható termékek készülhessenek, amelyek gazdaságosan, környezetbarát módon használják fel a nyersanyagokat, és a termék használata során, vagy a termékciklus végén a lehető legkevesebb hulladék keletkezzék. Az új szabályok bevezetése előtt ehhez megfelelő felkészülési időt kell hagyni, a vállalkozóknak pedig (különösen a kkv-knek) segítséget, támogatást kell nyújtani. A szabályozás kidolgozásakor a jogalkotóknak tisztában kell lenniük azzal, milyen nyersanyagok és alkatrészek beszerzésére nyílik mód a globális piacon, mert ennek megváltoztatása nehéz, és számos adminisztratív nehézséggel is járhat.
A fogyasztók pozíciójának erősítése:
Valóban fontos a fogyasztók tájékoztatása arról, hogy mennyire környezetbarát terméket vásárolnak meg – vélik a kamarák. Az információk eljuttatása a fogyasztókhoz legyen egyszerű és közérthető, építeni kell a jelenlegi energiatanúsítványok használata során kialakult tapasztalatokra. Miután a tagállamokban létezik erre nemzeti szabályozás és gyakorlat, a Bizottság ezek közelítésével és egységesítésével is elérheti a célt, nem szükséges egy újabb minősítési rendszer bevezetése. Ellenőrizni kell, hogy a tájékoztatás valóban hiteles adatokat tartalmazzon, mert a kedvezőnek feltüntetett minősítés versenyelőnyt jelent. A kamarák azonban nem támogatják a környezetbarát tanúsítványok kötelezővé tételét a közbeszerzéseken való részvételhez, mert az könnyen elvehetné a lehetőséget a kkv-ktől, hogy elindulhassanak a pályázatokon. Egyetért az Eurochambres viszont azzal, hogy az elektronikai termékekre vonatkozó „javításhoz való jog” nagyobb figyelmet kapjon, de felhívják a figyelmet arra, hogy a globális beszerzési láncban a garanciális előírások teljesítése – közelségük, és így ellenőrizhetőségük miatt – nagyobb terheket jelenthet az európai vállalkozásokra, mint a távolabbi gyártókra.
Fenntarthatóbb termelési folyamatok:
A kamarák üdvözlik, hogy a Bizottság kiemelt figyelmet fordít a több természeti erőforrást (energiát és nyersanyagot) felhasználó szektorokra (pl. textilipar, építőipar). Ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy körültekintően kell eljárni az újrahasznosított nyersanyagok felhasználásának kötelező előírásával, mert a nyersanyagokat előállító gyártók még nem tudják ilyen mennyiségben, megfelelő minőségben és árban a vállalkozások rendelkezésére bocsátani az újrafeldolgozott anyagokat. A felhasznált csomagolóanyagok korlátozásánál olyan szabályozásra van szükség, amelyik tekintettel van arra, hogy a terméket milyen időjárási és földrajzi körülmények közé szállítják, mert ami az egyik helyen túlcsomagolásnak tűnhet, a másik helyen épp az előírásokat követi. Fontosabbnak tartják a kamarák ezen a téren, hogy a csomagolóanyagok visszakerüljenek a termelési láncba, akár újrahasznosítás, akár ismételt felhasználás segítségével, és különösen a műanyagok ne hulladékként végezzék.
Az Eurochambres támogatja a Bizottság célkitűzését, hogy hozzájáruljon a másodlagos nyersanyagok jól működő európai piacának létrejöttéhez. A kamarák több országban működtetnek ilyen rendszereket, amelyek segíthetik az uniós szintű piac kialakulását.
A kamarák azt is támogatják, hogy az tagállamok az ÁFA-szabályok rugalmas alkalmazásával igyekezzenek ösztönözni a körforgásos gazdaság térhódítását, hozzátéve, hogy az ilyen intézkedések ne veszélyeztessék az egységes piac működését. Javasolják azt is, hogy Európai Bizottság gyűjtse össze a tagállamokban ezen a téren már működő jó gyakorlatokat, mert a tapasztalatok cseréje hozzájárulhat a körforgásos gazdaság elterjedéséhez.
További információk:
https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_420
Forrás: MKIK EU Hírlevél