Keményednek az álláspontok – jön a kemény brexit?

December 31-ig még az uniós jog határozza meg az EU és az Egyesült Királyság  kapcsolatrendszerét,  de  ha addig  nem  lép  hatályba  új egyezmény a kétoldalú gazdasági kapcsolatok szabályrendszeréről, akkor valóban bekövetkezhet a „kemény brexit”, azaz a hatályukat vesztő  uniós  jogszabályok  helyett  a  Világkereskedelmi  Szervezet (WTO)  rendelkezései  szerint  köttetnek  majd  az  üzletek  az  uniós országok és a britek között.

Mi  a  legfőbb  akadálya  a  megállapodásnak?  A  tárgyalások  nyolcadik  fordulójáig, szeptember közepéig kettő is volt: a halászati jogok és az állami támogatások. A tárgyalások  kezdőnapjára  azonban  már  jutott  más  is.  De  előbb  nézzük  azokat, amelyeket  már  régóta ismerhettünk.  A  halászati  jogok  visszaszerzését  szinte  a szuverenitással egyenértékűnek tekintik Londonban, és elutasítják, hogy az Unió továbbra  is  a  „közös  halászati  politika”  keretei  között  szeretné  megtartani  a  brit halászokat.  Számukra  inkább  az  EU  és Norvégia  között  létező  halászati megállapodás lenne a minta. A tárgyalásokhoz közel álló szakértők nyilatkozatai szerint  itt  nem  is  olyan  reménytelenül  távoli  a  megegyezés  (bár  előrelépésnek hosszabb  ideje  nyomát  sem  látni  ezen  a  területen).  Az  állami  támogatások tekintetében  pedig  azért  késik  a  kompromisszum,  mert  a  tervek  szerint  Boris Johnson  miniszterelnök  csak  szeptember  második  felében  ismerteti  majd  a jövendőbeli brit állami támogatási rendszerrel kapcsolatos elképzeléseket, így az Unió –érthető  módon –nem  akar előzetesen hozzájárulni  semmihez,  hiszen  a végleges brit elképzeléseket csak később ismerheti meg.

Ennek a brüsszeli bizalmatlanságnak van valami alapja. Főleg azok után, hogy a brit sajtó -épp a tárgyalások nyolcadik fordulójának nyitónapjára (szeptember 8-ára) időzítve ismertette azt az új brit jogszabályt, amely alapjaiban írná át a tavaly aláírt Kilépési Megállapodás két lényeges és kifejezetten kényes pontját.

Az egyik: az uniós állami támogatási szabályok a kilépés és az átmeneti időszak lejárta  után  is  érvényben  maradnának  az  észak-írországi áruforgalomnak kapcsolatban.  Vagyis,  Londonnak  minden  állami  támogatási  intézkedést  be  kell jelentenie (és jóvá kell hagyatnia) Brüsszellel, ha a támogatás olyan céget érint, amelyik –legyen  az  a  cég  Nagy-Britanniában,  de -kapcsolatban  áll  Észak-Írországgal. Ezt a brexit-pártiak a brit szuverenitás sérelmének tartották már a tavaly októberi  aláíráskor  is,  de  most  Boris  Johnson  az  új  „belső  piaci  törvény”  révén felülírná a hatályos rendelkezést.

A másik: az észak-írországi vállalkozásoknak exportnyilatkozatot kell kitölteniük, ha a  nagyobbik  szigetre,  Nagy-Britanniába  szállítanak  árut.  (Érthető  az  ellenérzés: exportnyilatkozatot? Akkor, amikor az áru ugyanabban az országban marad? –De az írországi törékeny béke megőrzése érdekében, a „puha határ” fenntartása miatt, az ír-északír kereskedelem fontosabbnak bizonyult, mint a másik szigetre irányuló szállítások. Még akkor is, ha ez is szülhetett ellenérzéseket, hiszen ez a megoldás sajátos módon egyfajta gazdasági-kereskedelmi „újraegyesítést” valósított meg az ír szigeten.) A gyakorlatban a britek úgy érzik, hogy Észak-Írország távolabb került Nagy-Britanniától és közelebb került Írországhoz –vagyis sérült a brit szuverenitás, de egy új törvénnyel London eltörölné az exportnyilatkozat kitöltési kötelezettséget. Mi történhet, ha a britek elfogadják ezeket az új törvényeket és megsértik a Kilépési Megállapodást? Az uniós vezetők többször kimondták: ha az Egyesült Királyság nem  tartja  be  a  megállapodást,  akkor  az  olyan  bizalomvesztést  okozna,  ami lehetetlenné  tenné  a  megállapodást  a  jövőbeni  gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokról.

Nagy-Britannia persze  a  nyilatkozatok  szintjén készen  áll  a  kereskedelmi kapcsolatok fenntartására az Európai Unióval akkor is, ha e kapcsolatrendszer feltételeiről nem születik megállapodás. A brit tárgyalóküldöttség vezetője, David Frost egy lapinterjúban azt nehezményezte: az EU nem fogadja el, hogy Nagy-Britannia a nemzet életében kulcsfontosságú területeken saját ellenőrzése alá kívánja vonni jogalkotását, és élni akar a brit EU-tagság megszűnése által kínált szabadsággal.

A  brit  jogalkotási  tervek  miatt  Maros  Sefcovic,  a  Bizottság  alelnöke azonnal Londonba utazott, és határozotton figyelmeztette a brit kormányt, hogy az EU a súlyos  szerződésszegésnek  tekintené,  ha  megszületne  az  új brit  belső  piaci jogszabály. Michel  Barnier,  uniós  főtárgyaló  a  múlt  heti  forduló  végén  kiadott közleményében  az  egyik fő  akadálynak  azt  nevezte,  hogy  a  britek  nem  adnak garanciákat arra, hogy azonos versenyhelyzetet nyújtanak az európai gazdasági szereplőknek, miközben szabad hozzáférést kérnek az egységes európai piachoz.

Eközben az óra ketyeg, és egyre kevesebb az idő. A végső határidő október közepe-vége lehetne arra, hogy a két fél megegyezzen az új egyezmény szövegéről, hiszen időt kell hagyni arra is, hogy a 27 tagállam parlamentjei –valamint a londoni és az európai képviselők is ratifikálhassák a megállapodást, még a tervezett 2021 januári hatálybalépés előtt.

 

Forrás: MKIK EU Hírlevél 2020/15. szám