Pár évtizede már felmerült, hogy egy ország teljesítményének mérését a GDP, ipari termelés, export-import aránya jellemzi-e megfelelően.
Amennyiben a növekedést tekintjük a legfontosabb tényezőnek, úgy minden bizonnyal igen. Helyes, hogy a növekedés kultuszában szocializáljuk a társadalmat, gazdasági szereplőket és kormányokat? Az elmúlt 3 év talán bizonyítja, hogy nem.
A GDP növekedés vagy csökkenés megmutatja, hogy a vállalkozások és alkalmazottak életminősége és jövőbeni kilátásai milyenek?
A ma használt mutatószámok és azokban felmutatott eredményeket a lakosság érzi, megérzi? Ha nő a GDP akkor jobban élünk?
Ideje lesz összetett mutatószámok bevezetésére, amely megmutatja a(z):
– valódi munkanélküliséget
– családok megtartó és fejlődéshez kapcsolódó erejét
– oktatás színvonalát
– települések és akár vállalatok megtartó erejét
– kivándorlás tényezőit
– vállalatok hitel és fejlesztési képességeit
– jövőbe vetett hit mértékét
– boldogság és elégedettség szintjét
– háztartások által érzékelt inflációt
– exportképességet
– hazai tulajdonú KKV-k gazdasági és értékteremtő potenciálját
– fenntartható és észszerű gazdaság irányába mutató programok eredményességét
és még sorolhatjuk. Richard Florida a kreatív ipart elemző összefoglaló munkájában 3 fontos tényező köré építi a teljesítmény mérését. Tudás, Technológia és Tolerancia. Ez már közelebb van ahhoz a mérőszám rendszerhez, amely segíti egy nemzet valódi teljesítményének értékelését.
Baranya megyére szűkítve a fenti rövid gondolatmenetet megállapíthatjuk, hogy a helyi vállalatok együttműködése és értékteremtése kimagasló, ehhez kell a többi tényezőt befolyásoló intézményi és hatalmi rendszernek felnőni.