Jung Antal szerint ma nem az a legnagyobb kérdés, hogy mekkora fejlődési potenciál rejlik még az általa alapított Forsz Kft.-ben, hanem az, hogy hogyan őrizhető meg az üzleti stabilitás jelen körülmények között egy rendkívül bizonytalan piacon. Arról beszélgettünk, hogy milyen elképzeléseik vannak a jövőre vonatkozóan, milyen lehetőségeket, és milyen veszélyeket látnak.
– Antal, hogyan látod most a cégetek helyzetét és a speciális megmunkáló szerszámok piacát?
Az idei év eredményesség szempontjából hasonlóan alakult, mint a 2024. év. A cég pénzügyi mutatói stabilak, bevétel szinten nem történt visszaesés. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a megrendelőink száma valamelyest csökkent az előző év azonos időszakához képest. Kapacitásainkat bővíteni tudtuk az elmúlt évek folyamatos fejlesztési tevékenységének köszönhetően, így kevesebb ügyféllel is fenn tudtuk tartani a korábbi eredményességet.
Most az energiaipar és a védelmi ipar valamelyest felfutóban van, de ebbe a szektorba nagyon nehéz bekerülni, zárt és nehezen megközelíthető terület még akkor is, ha már meglévő kapcsolatunk van egy iparági szereplővel. Az autóipari szegmens viszont érezhetően visszaesett, és összességében nagyon bizonytalan a piaci környezetet teremtett.
– Hogyan próbáltok alkalmazkodni ehhez?
A jelenlegi dekonjunktúra miatt a költségek ellensúlyozása áremelésekkel nem célszerű. Árakat emelni jelenleg nehezen, vagy egyáltalán nem lehet. A hatékonyság és termelékenység növelésével ellensúlyozzuk döntően a többletköltségeinket.
Új gépek beszerzésével az automatizálásra fókuszálva próbáljuk a hatékonyságot növelni és a mellékidőket csökkenteni.
Az energia tendereztetésével is sikerült költséget megtakarítanunk, és folyamatosan keressük a kedvezőbb beszállítói ajánlatokat.
– Miben látod most a legnagyobb kockázatot és a lehetőséget?
A legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy még mindig nem elég diverzifikált a partneri hálózatunk, a legnagyobb lehetőséget pedig az új piacok keresése jelentheti.
A szerszám piacon problémát jelent a távol keleti gyártok és kereskedők megjelenése, akik az alacsony áraikkal, – a vélhetően olcsóbb munkaerővel, olcsóbb alapanyaggal, és az állami támogatásoknak köszönhetően – versenyelőnyben vannak. Jelenleg keressük a lehetőségeket a versenyben való részvételük ellensúlyozására. Árban azonban nem tudunk versenyezni az ázsiai sorozatgyártott szerszámokkal, a versenyelőnyünk továbbra is a komplex egyedi szerszámok precíz gyártásában rejlik. Export tekintetében a környező országok jelenthetnek reális célpontot számunkra.
– Évek óta tagjai vagytok a Dél-Dunántúli Gépipari Klaszternek (menedzsmentszerv: PBKIK). Milyen együttműködések valósultak meg klaszteren belül, illetve miben tud segíteni nektek a klaszter?
Kiváló együttműködési példa a szintén klasztertag Matro Kft.-vel közösen fejlesztett szerszámok, melyekkel jobb megmunkálási időket lehetet elérni, versenyképesebb termékeket előállítani.
A klaszter az üzletfejlesztés terén nagy segítséget tud nyújtani a piac feltérképezésében, üzletembert alvállalkozói információk összegyűjtésében, külföldi klaszterekkel és azok tagvállalataival közös találkozók szervezésében, melyekből konkrét üzleti ajánlatok is születhetnek.