December 31-ig még az uniós jog határozza meg az EU és az Egyesült Királyság kapcsolatrendszerét, de ha addig nem lép hatályba új egyezmény a kétoldalú gazdasági kapcsolatok szabályrendszeréről, akkor valóban bekövetkezhet a „kemény brexit”, azaz a hatályukat vesztő uniós jogszabályok helyett a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) rendelkezései szerint köttetnek majd az üzletek az uniós országok és a britek között.
Mi a legfőbb akadálya a megállapodásnak? A tárgyalások nyolcadik fordulójáig, szeptember közepéig kettő is volt: a halászati jogok és az állami támogatások. A tárgyalások kezdőnapjára azonban már jutott más is. De előbb nézzük azokat, amelyeket már régóta ismerhettünk. A halászati jogok visszaszerzését szinte a szuverenitással egyenértékűnek tekintik Londonban, és elutasítják, hogy az Unió továbbra is a „közös halászati politika” keretei között szeretné megtartani a brit halászokat. Számukra inkább az EU és Norvégia között létező halászati megállapodás lenne a minta. A tárgyalásokhoz közel álló szakértők nyilatkozatai szerint itt nem is olyan reménytelenül távoli a megegyezés (bár előrelépésnek hosszabb ideje nyomát sem látni ezen a területen). Az állami támogatások tekintetében pedig azért késik a kompromisszum, mert a tervek szerint Boris Johnson miniszterelnök csak szeptember második felében ismerteti majd a jövendőbeli brit állami támogatási rendszerrel kapcsolatos elképzeléseket, így az Unió –érthető módon –nem akar előzetesen hozzájárulni semmihez, hiszen a végleges brit elképzeléseket csak később ismerheti meg.
Ennek a brüsszeli bizalmatlanságnak van valami alapja. Főleg azok után, hogy a brit sajtó -épp a tárgyalások nyolcadik fordulójának nyitónapjára (szeptember 8-ára) időzítve ismertette azt az új brit jogszabályt, amely alapjaiban írná át a tavaly aláírt Kilépési Megállapodás két lényeges és kifejezetten kényes pontját.
Az egyik: az uniós állami támogatási szabályok a kilépés és az átmeneti időszak lejárta után is érvényben maradnának az észak-írországi áruforgalomnak kapcsolatban. Vagyis, Londonnak minden állami támogatási intézkedést be kell jelentenie (és jóvá kell hagyatnia) Brüsszellel, ha a támogatás olyan céget érint, amelyik –legyen az a cég Nagy-Britanniában, de -kapcsolatban áll Észak-Írországgal. Ezt a brexit-pártiak a brit szuverenitás sérelmének tartották már a tavaly októberi aláíráskor is, de most Boris Johnson az új „belső piaci törvény” révén felülírná a hatályos rendelkezést.
A másik: az észak-írországi vállalkozásoknak exportnyilatkozatot kell kitölteniük, ha a nagyobbik szigetre, Nagy-Britanniába szállítanak árut. (Érthető az ellenérzés: exportnyilatkozatot? Akkor, amikor az áru ugyanabban az országban marad? –De az írországi törékeny béke megőrzése érdekében, a „puha határ” fenntartása miatt, az ír-északír kereskedelem fontosabbnak bizonyult, mint a másik szigetre irányuló szállítások. Még akkor is, ha ez is szülhetett ellenérzéseket, hiszen ez a megoldás sajátos módon egyfajta gazdasági-kereskedelmi „újraegyesítést” valósított meg az ír szigeten.) A gyakorlatban a britek úgy érzik, hogy Észak-Írország távolabb került Nagy-Britanniától és közelebb került Írországhoz –vagyis sérült a brit szuverenitás, de egy új törvénnyel London eltörölné az exportnyilatkozat kitöltési kötelezettséget. Mi történhet, ha a britek elfogadják ezeket az új törvényeket és megsértik a Kilépési Megállapodást? Az uniós vezetők többször kimondták: ha az Egyesült Királyság nem tartja be a megállapodást, akkor az olyan bizalomvesztést okozna, ami lehetetlenné tenné a megállapodást a jövőbeni gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokról.
Nagy-Britannia persze a nyilatkozatok szintjén készen áll a kereskedelmi kapcsolatok fenntartására az Európai Unióval akkor is, ha e kapcsolatrendszer feltételeiről nem születik megállapodás. A brit tárgyalóküldöttség vezetője, David Frost egy lapinterjúban azt nehezményezte: az EU nem fogadja el, hogy Nagy-Britannia a nemzet életében kulcsfontosságú területeken saját ellenőrzése alá kívánja vonni jogalkotását, és élni akar a brit EU-tagság megszűnése által kínált szabadsággal.
A brit jogalkotási tervek miatt Maros Sefcovic, a Bizottság alelnöke azonnal Londonba utazott, és határozotton figyelmeztette a brit kormányt, hogy az EU a súlyos szerződésszegésnek tekintené, ha megszületne az új brit belső piaci jogszabály. Michel Barnier, uniós főtárgyaló a múlt heti forduló végén kiadott közleményében az egyik fő akadálynak azt nevezte, hogy a britek nem adnak garanciákat arra, hogy azonos versenyhelyzetet nyújtanak az európai gazdasági szereplőknek, miközben szabad hozzáférést kérnek az egységes európai piachoz.
Eközben az óra ketyeg, és egyre kevesebb az idő. A végső határidő október közepe-vége lehetne arra, hogy a két fél megegyezzen az új egyezmény szövegéről, hiszen időt kell hagyni arra is, hogy a 27 tagállam parlamentjei –valamint a londoni és az európai képviselők is ratifikálhassák a megállapodást, még a tervezett 2021 januári hatálybalépés előtt.
Forrás: MKIK EU Hírlevél 2020/15. szám