Baranya megye ma már periféria. A centrumok maguk alá gyűrik és használják a perifériákat. Van e esély a kilábalásra? Leszünk-e újra Centrum? dr. Síkfői Tamás világgazdaságban megjelent interjúja választ ad.
A világon a térségi polarizáció gyorsul. Magyarországon is folyamatosan növekszik a fejlett és perifériális térségek közötti különbség. Ezt a folyamatot, a centrumokra koncentráló fejlesztéspolitika még gyorsítja is, mert a gyors fejlődésű térségek növekvő mértékű infrastrukturális kiszolgálását fontosabbnak tartják, mint a perifériák felzárkóztatásával nyerhető társadalmi, gazdasági hozamot, amely egységnyi befektetésre vetítve akár magasabb is lehet. A pozitív és negatív spirál együttélése súlyos társadalmi konfliktusokhoz fog vezetni. A fejlett térségekben a fejlesztéspolitika egyre inkább a magán tőkére alapozható, míg a perifériális térségekben ez döntő részben csak állami forrásokból kezdhető el. A perifériális térségeknek fenntartott fejlesztési források jelentős része sohasem a célterületen hasznosult. A perifériák számára indított – zömmel szoft fejlesztési programok nem képesek a leszakadás ütemének fékezésére sem. A diszpreferált térségekből gyorsuló természetes népességfogyás, és a külső, belső elvándorlás lehetetlenné teszi a meglévő, jelentős természeti és társadalmi erőforrások bekapcsolását az ország gazdasági vérkeringésébe. Az elmúlt évtizedekben a mindenkori kormányok költségvetési megtakarításainak jelentős célterülete volt a periféria, a vasútbezárásoktól a tömegközlekedés leépítéséig, az egészségügyi, képzési infrastruktúra „racionalizálásáig”. A perifériák leszakadása előrevetíti egy új gazdasági Trianon bekövetkezését, ahol a határok mentén a volt magyar gazdasági központok jóval gyorsabban fejlődnek, mint a határon belüli városaink, amelyek így nem tudnak elégséges növekedési impulzust biztosítani a perifériális térségek számára. A perifériák települései a határon túli gazdasági centrumokhoz fognak kötődni.
A térség évtizedekig kimaradt az infra fejlesztésekből, az újraiparosítás első hullámaiból. Az állami forrásallokáció Jelenleg is Budapest mellett néhány kiemelt városra koncentrálódik, ahol már a fővárosihoz hasonló forrásbőség láthatóan rontja azok társadalmi gazdasági hatékony felhasználását. Természetesen az új ipari befektetések támogatott telepítési irányai is arrafelé mutatnak.
Helyben számos jó program született, Így pl. kamaránk is kidolgozta a megyei iparfejlesztési programot, amelyben a helyi közszereplők feladatai mellett konkrétan megfogalmaztuk a szükséges állami szerepvállalás irányait és mértékét is. A programban szinergikusan egymásra épülő konkrét KKV fejlesztéseket rendeztünk értékláncokba. Hatása bőven felért volna egy agyontámogatott, nagy multi betelepítésének erejével. A dicséret mellé azonban valahogy ismét nem érkezett forrás a perifériára.
Jelenleg a kormánybiztos vezérletével dolgozunk a fejlesztési elképzeléseken, várva, hogy egyszer érdemi fejlesztési forrás is érkezik a perifériákra, hiszen eddig az állami fejlesztési forrásokból társadalmi súlyánál messze kisebb arányban részesült. A külső periférián elhelyezkedő 6 megyének önálló operatív programra lett volna szüksége a komplex felzárkóztatásra. Ez a mostani tervezési időszakban sem valósult meg. Tehát a probléma tovább mélyül.
Az önálló OP-ban az életminőséget, népességmegtartást, visszavonzást megalapozó egészségügyi, (szak)képzési fejlesztések, a perifériák belső közlekedési infrájának fejlesztéseit kellene finanszírozni 100 %-os intenzitással, védett keretekkel, a felzárkózást lehetővé tévő, az országos átlagot meghaladó forrással. A számos, teljesen felesleges szoft, önkormányzati, pályázati forrást az egyre növekvő infra hátrány leküzdésére és gazdaságfejlesztésre kellene átcsoportosítani.
A térségi gazdaság és iparfejlesztési programokba illeszthető vállalati fejlesztéseket, helyi, belső piacfejlesztéseket, város-falu gazdasági munkamegosztás projekteket pedig 65 %-os intenzitással kell támogatni. Kedvezményezett, csak az érintett térségben székhellyel rendelkező vállalkozás legyen. A támogatott vállalkozásoknak vállalniuk kell a helyben maradást. Most már lassan arra sem látunk esélyt, hogy legalább védett alapok legyenek az OP-kben a lobbi erőben is háttérbe szoruló perifériák számára.
Ha valóban országban gondolkodunk, nagyon gyors paradigma váltásra van szükség a fejlesztéspolitikában.