Szimbolikus üzenetek – nem is csak szimbolika

Megjelent Szerző:

Győz a nemzeti csapat, világraszóló sikert ér el a helyi cég, hősies munkát végez a szomszédunkban élő tűzoltó, nemzetközi médiában megjelenik városunk képzőművésze, a helyi kosárcsapat a világ legjobbjait fogadja a sportcsarnokban, vállalkozások együttműködésében új termék születik, világsztárok hordják a pécsi kesztyűt.

A sikerek hatása mindennapjainkban is érezhető, kivetül mindannyiunkra más sikere is. Csak oly keveset beszélünk róla, gyávák vagyunk tán a más sikerének örülni, más sikerében osztozni? Sikert és jó hírt 10 barátunkból 1-gyel osztunk meg, a kudarcokat és negatív pletykákat meg kilenc emberrel. Közösen kell, hogy formáljuk egymást, a sikerek gazdasági és társadalmi hatása (még ha az közvetett is) óriási.

2007-ben a kamara kezdeményezésére és szervező munkája mentén, városi összefogással sikerült a Zsolnay szobrot restaurálni, felújítani. Dr. Síkfői Tamás akkor a kamara titkáraként vezette a munkát, a szobor újra avatásán beszédet mondott:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Pécsiek!

Pécset kulturált, kreatív – de sikertelen városnak tartják hazánkban. Bizonyára sokan elgondolkodtak már azon, miért alakulhatott ki ez a kép másokban?

Őszintén szólva, a graffity-s falakat, a szemetelő embereket, az igénytelenséget, a málladozó, elhanyagolt épületeket szemlélve igen erősen kell koncentrálnunk városunk művészeti kínálatára, hogy megfeleljünk a kulturált jelzőnek.

Kétségkívül kreatívak vagyunk, hiszen ennyi ötletet, kezdeményezést, projektet más várostól talán még nem oroztak el, mint Pécstől.

Mégis mitől vagyunk ma sikertelenek? Könnyű volna – az egyébként vérlázítóan igaz – hazai közviszonyokra fogni sikertelenségünket. A döntések és fejlesztési közforrások hihetetlen mértékű fővárosi centralizálására, a vidék erőforrásainak jól szervezett elszívására.

Az igazság azonban ennél keményebb, jórészt magunknak köszönhetjük lemaradásunkat.

Az elmúlt évtizedekben túl sok volt a virtuális siker. A pécsi szellemi elit, a közélet egymással hadakozik kicsinyes tétekért, és nem látja a fától az erdőt. Kozmopoliták vagyunk a magunk provinciális módján, míg a sikeres városok vezérelve a lokálpatriotizmus. Figyelni kellene a világban zajló folyamatokra. A mindent elsöprő globalizáció mellett, elindult a lokalizáció, helyi közösségek összefogása, közös cselekvése. Ez érdemben fékezi a globalizációt, emellett sikeressé teszi az adott közösséget atomizált környezetében.

Zsolnay korában pedig a városi összefogásra számos példa akadt, csakúgy, mint a felelős gondolkodásra is. A Pécsi Közlöny 1907 október 13-i számának visszaemlékezéseiben idézik Zsolnayt: „Mikor szó volt köztünk arról, hogy tulajdonképpen ki az igazán úr, így felelt: Aki minél több embernek tud kenyeret adni, azért erre az uraságomra büszke vagyok.”

Talán éppen Zsolnayhoz kötődő értékek miatt mozdult meg a város szobra érdekében. Amikor megismertem a bedeszkázott szobor történetét, és jeleztem a kamara, majd a város vezetésének, próbáljuk meg a haszontalan politikai viták helyett megismételni múlt század eleji összefogást, magam sem gondoltam, hogy ilyen sikerrel járunk.

A számtalan adomány mellett, nem volt olyan kérésünk a szobor érdekében, amelyet ne teljesítettek volna soron kívül a megkért vállalkozók, hivatalnokok. Csak egy rossz emlék marad az adakozókban és bennünk, az a bizonyos 1 %, amely még hiányzik az igazi 100 százalékos pécsi sikerhez. Reméljük még ez évben ez is meglesz.

Ezt az egy ügyet leszámítva, a szobor körüli összefogás, az adományok, a városi testület gyors reagálása, a közreműködő tervezők, városi tulajdonú cégek, hivatalok és művészek példája mégis csak azt mutatja, a város képes a jó célokért közösen cselekedni, – tud sikeres lenni. Innen, ettől a ponttól kezdve óriási a pécsi kulturális, civil, politikai és gazdasági közélet vezetőinek felelőssége: mert lehet közös célokat meghatározni, lehet e célok elérésére mozgósítani, lehet mindenki számára kedvező megoldásokat találni, – csak mernünk kell végre sikeresnek lenni.

Nekem ezt üzeni Zsolnay Vilmos öröksége.

Köszönöm figyelmüket.

A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara 2005. november hónapban kezdeményezte a Zsolnay szobor restaurálását és közadakozást indított. A város polgárai nevében köszönjük az alábbi támogatók kiemelt adományait.

Arany fokozatú támogató

Ezüst fokozatú támogató

Bronz fokozatú támogató