Nem gyárt, nem termel, mégis folyamatos innovációs tevékenység jellemzi a bodai Tomelilla Kft.-t. A mezőgazdasági gépek értékesítésével foglalkozó vállalkozás munkatársai évekkel ezelőtt rájöttek arra, hogy a legteljesebb módon úgy tudják kiszolgálni vevőiket, ha kézzelfogható közelségbe hozzák a legújabb technológiákat, gépeket, módszereket. Ezért amit lehet, kipróbálnak, a más szegmensekben használt berendezéseket mezőgazdasági célra fordítják át, azt szeretnék elérni, hogy hozzáadott értékkel járuljanak hozzá partnereik sikeréhez. Elkötelezettek a folyamatos fejlesztés iránt, ezért partnereik már számos innovációjukat használják a gyakorlatban.
– Rájöttünk, hogy ügyfeleink nem gépet akarnak venni, hanem komplett technológiát. Olyan eszközöket árulunk, amelyek a mezőgazdasági technológia csúcsát képviselik. Ez tudatos döntés volt a kft. alapításánál, mert sejtettük, hogy csak akkor van fennmaradási esélyünk, ha a nagy rendszereknél többet tudunk kínálni vagy minőségben, vagy szolgáltatásban, vagy tudásban, esetleg mindháromban – mondja Borsiczky István ügyvezető, miért választották az innovátor stratégiáját. – Azt gondoljuk, hogy nem a gépet kell eladni, hanem a technológiát. A technológiát pedig úgy lehet értékesíteni, ha azt előtte kipróbálja az ember, netán megszerzi még azelőtt, mielőtt széles körben ismertté válik.
Megpróbálunk utánajárni minden újdonságnak, ami a termelő szempontjából magában hordoz valamilyen továbblépési potenciált és igyekszünk elsők lenni a kipróbálásban. Utána nyugodtan megoszthatjuk a termelőkkel a tapasztalatainkat és elmondhatjuk, hogy az újdonság működik-e az általunk forgalmazott gépekkel és eszközökkel a gyakorlatban.
Vállalkozásunkat leginkább a precíziós technológiával kapcsolatos eredményeiért ismerik szakmai berkekben. Ennek a technológiának az a lényege, hogy táblán belül, átlagok helyett, változó dózissal dolgozunk, azaz minden növénynek annyi input-anyagot próbálunk adni, amennyire az optimális növekedéshez szüksége van. Heterogén táblák esetében a jó adottságú talajfoltra került növényeknek eltérő a tápanyag-szükségletük, mint a kedvezőtlen helyre került növényeknek. Ez probléma, de lehetőség is egyben: ki kell tudnunk használni a pozitív termőhelyi adottságot, a negatívhoz pedig alkalmazkodunk kell, vagy megpróbálhatjuk megváltoztatni.
– Nem csak a tapasztalati megismerés jellemzi a vállalkozást, hanem az innováció is.
– Igen, nagyon sokszor látunk olyan eszközt, amit még nem használtak a mezőgazdaságban, de megpróbáljuk adaptálni és elgondoljuk, hogy miként lehetne nálunk hasznosítani és beilleszteni a rendszerbe. Ez is az innováció egyik formája. A másik a szakirányú továbbképzéssel függ össze. Végzős PhD-hallgató vagyok a Széchenyi Egyetemen, a szakterületem pedig a szenzortechnika. Olyan szenzoros rendszereket készítünk, illetve használunk, amelyek bekerülhetnek a mezőgazdasági termelésbe. Például építettünk egy gyomfelvételezést segítő robotot. Az általunk készített robot feltérképezi a gyomviszonyokat a táblán és csak ott permetezünk, ahol gyomos a tábla, ellentétben a korábban használt eljárással, amikor egységesen mindent permeteztünk. Ezt hívjuk precíziós gyomirtásnak.
– Milyen a fogadtatása az újdonságoknak a partnereik, vásárlóik körében? Értékelik ezeket?
– A mezőgazdaság világa lényegesen komplexebb rendszer, mint egy ipari vagy kereskedelmi vállalkozásé. A termelők mindenhol keresik a kitörési pontokat. Az árutőzsde óriási mértékben befolyásolja az árakat. Ezen nem lehet változtatni, a termelési költségeken, valamint a költségek elosztásán viszont igen. Az innovációnak az is feladata, hogy a termelési költségeket észszerű határok között próbálja optimalizálni. Egyáltalán nem biztos, hogy a termelő kevesebb pénzért akar műtrágyát venni, viszont szeretné okosan elosztani, hogy nőjön az elérhető hozama, ahogy csak lehet. Ezért igen, van kereslet az általunk nyújtott tevékenységre.
– Nehéz vagy könnyű érvényesülni az újdonságokkal?
– Kereskedő cégként semmilyen, az innovációs tevékenységet célzó pályázaton nem tudtunk részt venni, ugyanis kereskedő cégekre nem írnak ki innovációs pályázatot. Azok a fajta támogatások, amelyek a termelőcégekhez eljuthatnak, ránk nem vonatkoznak. Ezért mindig mindent önerőből kell megoldanunk. Ez eddig sikerült, de ha a nagy fejlesztési támogatásokból mi is meríthetnénk, valószínűleg más lenne a helyzet. Másrészt, ha az innováció piaci szempontból megállja a helyét, és valóban valamiféle célt szolgál, amit bizonyítani lehet, akkor annak megvan a felvevő piaca, kereslete. Ha jó az ötlet, nem nehéz vele érvényesülni.