– Az export, a versenyképessé válás elsődleges helyszíne és így az innováció legfontosabb forrása a nemzetgazdaságban a termelőipar. Termelőipart viszont nagyon szerényen tud felmutatni az egész dél-dunántúli régió. Ha e szektor erősödését szeretnénk elérni, tartalmi elmozdulásra van szükség, a figyelmet a meglévő erőforrásokra és a potenciálokra kellene irányítani, illetve olyan tevékenységre, ami a termelőiparra ráépülhet, például az automatizálásra. Ez egy legalább 10 éves folyamat, tehát hosszú távban érdemes gondolkodni. De lehet időt ugrani, néhány pécsi, baranyai ipari cég a lokális termelőipar hiányában kifelé kacsintgat, az ország más területein vagy az exportpiacokon lépnek fel innovatív megoldásokkal, az ott lévő termelőipari igényekre ráépülve próbálnak egy magas technológiai színvonalat és kultúrát eladni. Ezt a magas technológiai kultúrát és színvonalat kell valahogy vonzóvá tenni a fiatalok előtt, nem a tömegtermelést. Azt, hogy ma a műszaki munkahelyek többségét nem feltétlenül egy olajos, koszos, kékgalléros munkahelyként kell elképzelni, hanem egy magas hozzáadott értékkel bíró tevékenységet folytató helyként. Ma már nemcsak a mérnöki munka, de a szakmunkás munka is tiszta körülmények között folyik. Ezt kell kiemelni egy ágazati marketing során.
– Emellett még mit érdemes hangsúlyozni?
– Össze kell fogniuk a térségi szereplőknek: az önkormányzatoknak, kiemelve a pécsi önkormányzatot, az oktatási, szakképzési és tudományos rendszer elemeinek, kiemelten a pécsi egyetemnek, és nyilván a gazdasági szereplőknek, élén a kamarával, mint integratív szervezettel, valamint ágazati szinten a klaszterrel. Fel kell csillantani az ifjúság előtt egy olyan képet, ami szakmailag egy tiszta, innovatív, technológiailag fejlett életpályát mutat be, és a lehetőségeket tekintve nem sokban különbözik egy pasadenai, kaliforniai fiatal előtt álló lehetőségtől. Fontos tudatosítanunk Pécs és a baranyai térség előnyét, hogy jó itt élni. Egy fiatal döntésénél, hogy hol, miként képzeli a jövőjét, jelentős szempont, hogy a kiváló klíma és a kitűnő borok mellett élni is jó ezen a környéken, gondolhatunk akár a sokszínű kulturális életre. Olyan arculatra van szükség, ami egyszerre műszaki, magas színvonalú, másfelől egy kellemes élethelyet csillogtat meg. Változatlanul jelentős a munkaerő elvándorlása, viszont egyfajta visszaáramlás is tapasztalható: Angliából, Írországból visszatérnek az emberek, részben a brexittől való félelem, részben a nagy távolság miatt. Egyre kisebb a bérszínvonalbeli különbség is. Viszont Németország, Ausztria és Svájc továbbra is nagyon vonzó a fiatalok számára.
– A gépipari klaszter miként járulhat hozzá a műszaki arculat építéséhez?
– Már eddig is sokat beszéltünk róla, hogy szükség lenne erre a marketingre, de most elérkezett a cselekvés ideje. Más térségek elszáguldanak mellettünk, a Nyírségben például több partnerünk van, mint Pécsett – Tatabányáról, Székesfehérvárról, Gyöngyösről nem is beszélve. Az, hogy e mögött milyen gazdaságfejlesztési koncepció és teljesítmény áll, illetve hogy Pécs és a régió ebből miként vette ki a részét, kitűnő kutatási téma lesz a jövő gazdaságtörténészeinek, de ez már számunkra is a múlt. Újra kell gombolni azt a bizonyos kabátot és a jövőnkre koncentrálni: a meglévő, döntően a kkv szektorhoz sorolható helyi cégek fejlesztésére, a kapcsolatok dinamizálására, illetve az oktatás és a szakképzés fejlesztésére. Az átadott készségek és gyakorlatban hasznosítható, szükséges tudás tekintetében feltétlenül meg kell erősíteni az általános iskolákat. Ahhoz, hogy naprakész közismereti tudásszinttel, alaposabb természettudományos ismeretekkel, és világnézettel – a világ nézetével – rendelkezzenek a pályaválasztás előtt álló fiatalok, feltétlenül több tanárra van szükség már az általános iskolákban is, különösen a matematika, fizika és kémia szakokon. A jelenlegi rendszer véleményem szerint számos ponton javítható, de látható, hogy a tartalmi kérdések rendezését követően a marketing, az arculatképzés a kérdéskörei át kell hassák az oktatás és szakképzés teljes spektrumát is. A kamarával együttműködve, gépipari és villamosipari cégekkel már elkezdtük az általános iskolai roadshow-kat, igyekszünk az ágazatainkra és cégeinkre felhívni a gyerekek és a szülők figyelmét. Egy szinttel feljebb elmondható, hogy egyre jobb, eredményorientált kapcsolatunk van a Pécsi Szakképzési Centrummal, illetve több tagintézményével. A szakgimnáziumi rendszert kifejezetten előremutató formának tartjuk továbbtanulni szándékozó fiatalok esetében is. Már elkezdtük az egyetemmel való együttműködés kialakítását is, az új műszaki kari vezetéssel tárgyaltunk a szakképzési együttműködésről vagy tanárok Pécsre vonzása témában. Látni kell, hogy magától nem megy a folyamat, sok energiát kell belefektetni. Ehhez a kamara és a klaszter jó felület. A kamara nemcsak integrál, hanem iniciál is, ahogy a klaszter is.
– Miként vélekednek a munkaadók, mi lehet vonzó a munkavállalók számára, hogy itt maradjanak a térségben?
– A mai fiatalsággal minden vállalatvezetőnek meg kell „küzdenie”. Annyira eltér a fiatalok kulturális beágyazódottsága a 40-es, 50-es, 60-as cégvezető korosztálytól, hogy ezen tényleg sokat kell dolgozni. Elsősorban a vonzó céges kultúra fontos a fiatalok számára. Idetartoznak a kihívások, illetve a munkavégzéssel kapcsolatos szabadság is, illetve hogy örömmel tudjanak dolgozni. Ez a cégeknél még nincs benne a kultúrában, viszont a fiatalok ezt várják el. Főleg a kkv-knak kellene felnőni a feladathoz.
– Nem a pénz az elsődleges?
– Ezek után jön mindjárt a pénz. Ha az ipari-technológiai multik a kezdő mérnököknek magas kezdőjövedelmet kínálnak Budapesten, Debrecenben vagy Hatvanban, akkor nekünk is versenyképes juttatást kell nyújtanunk. Bár tapasztalataim szerint az is igaz, hogy olyan előnyök is vannak a pénz mellett, amelyek még egy alacsonyabb fizetés mellett is itt tarthatják a fiatalokat. #ajelenajövőd
/megjelent a kamarai Dél-Dunántúli Gazdaság júliusi számában/