A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karán működő UNIV Étterembe már csak néhány hallgató érkezik. Vége az ebédidőre jellemző nagy forgalomnak, Kocsis Melinda cukrászmesterrel az egyik asztalnál foglalunk magunk is helyet.
– Mindig is szerettem rajzolni, meg a nagymamámmal sütni és a tortákat feldíszíteni, talán ezért is döntöttem úgy, hogy cukrász leszek – kezdi beszélgetésünket. – Pécsett végeztem a Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Szakközép- és Szakiskolában. Az Eszék Étteremben voltam tanuló, miután végeztem még egy évtizeden át ott dolgoztam.
Aztán úgy döntött, szeretné a szakmáját még több oldalról megismerni, ezért több pékségben is dolgozott, majd saját vállalkozást indított Magyarszéken. Közben leérettségizett, megszerezte a boltvezetői képesítést. Néhány évnyi kitérő után visszatért a régi munkahelyére, a MEVID Zrt.-hez, ennek már tizenhét esztendeje.
– A kitérők során is a lakodalmakban sütöttem házi süteményeket együtt a főzőasszonyokkal, s folyamatosan tanultam. Elvégeztem egy karamell és egy cukorvirág készítő tanfolyamot. A cukrászat egy olyan szakma, ami állandóan változik, fejlődik, aki nem követi ezeket a változásokat lemarad – emeli ki. – Ma már egy torta is egyénre szabott, attól függően, hogy kinek készül, férfinak, nőnek, gyereknek. Már nemcsak azt fontos tudni, hogy ki mit szeret, hanem azt is, hogy kit mi érdekel. Egy magyar-francia esküvőre például kalocsai mintával díszített tortát kértek tőlem, amelyre minden egyes motívumot külön, külön kellett elkészítenem marcipánból. Nagy kihívás volt, de nagyon élveztem. A másik, amire nagyon büszke vagyok, hogy a megrendelőim között van olyan, akinek az esküvői tortáját készítettem el, s ma már az unokája születésnapjára rendel tőlem.
Mint mondja, már régóta tervezte, hogy leteszi a mestervizsgát, mert úgy gondolta ez egy minőségi lépés, egyfajta szakmán belüli megmérettetés.
– A mestervizsgán is nagy hasznát vettem az évek során tanultaknak – hangsúlyozza. – A mesterremekem egy karamellből készített kompozíció volt. A tételem, amit kihúztam, az pedig megegyezett azzal, amiből annak idején a szakmunkásvizsgán is feleltem.
Kitért arra is, nagyon jó csapat jött össze, sok tehetséges cukrásszal találkozhatott, akikkel nemcsak kicserélhették az évek során megszerzett tapasztalataikat, de számos új fogást is tanulhattak egymástól, hiszen mindenkinek van egy specialitása, amiben a legjobb. A Kovács cukrászdában, ahol a mestervizsga gyakorlati felkészítése zajlott, pedig nagyon odafigyeltek rájuk, a tradicionális cukrász sütemények mellett a legújabb trendek szerintieket is elkészíthették. Neki az igazi újdonságot a bonbon-készítése jelentette.
– Mindenki nagyon sokat segített nemcsak a felkészülésben, de a vizsgák alkalmával is. A kollégáim készítették el a díszasztalt amelyre a mesterremekem került. A munkahelyem, a Mevid Zrt. pedig anyagilag is támogatta, hogy megszerezhessem a mesterlevelet. Azóta már tanulóim is vannak, közülük ketten a szakgimnáziumba járnak, négyen – két irodai dolgozó, egy gyesen lévő anyuka és egy ügyvéd – pedig a felnőttképzés keretében tanulják ki a cukrászatot – zárja beszélgetésünket.