A Kovács Cukrászda teraszán ülök le, kicsit várnom kell, mert a műhelyben még van egy kis dolga Kovács Gábor cukrászmesternek. Míg várakozom folyamatosan érkeznek a vendégek. Egész osztályok állnak sorba a fagyiért, sorra találnak gazdára az asztalok a környékben dolgozók, családok, valamint az osztálykirándulásra a Malomvölgyi tóhoz igyekvő diákok és tanáraik foglalnak mellettük helyet.
Közben megérkezik Kovács Gábor is, s örömmel újságolja, ízlik a gyerekeknek a fagyijuk, ami számára külön öröm, ugyanis a fagylaltkészítés, az új ízek kitalálása a kedvence a cukrászaton belül.
Pécsett, a kertváros egyik tízemeletes épületének alsó szintjén található cukrászdát az édesapja és az édesanyja nyitotta meg. A műhelyben találták ki és készítették el egyedi süteményeiket. Néhány éve – az édesapa korai halála miatt – a nagyobbik fiú, a Vendéglátó-ipari Főiskolát végzett Gábor vette át a családi vállalkozáson belül az általa vitt feladatokat, a tanulóképzést, valamint annak irányítását. A cukrászdát az édesanyja vezeti, a jogi államvizsga előtt álló öccse, Norbert is kiveszi a részét a mindennapi munkában.
– Az idei már a második olyan év, mikor kettő cukrász osztály is van egy évfolyamon – mondja. – Sokan választják ezt a szakmát, népszerű a gyerekek, a fiatalok körében, sőt a felnőttképzés keretében is sokan tesznek belőle OKJ-s vizsgát, azonban nagyon kevesen vannak azok, akik ebből a szakmából élnek meg – mondja. – Ez a nálunk gyakorlati képzésen lévőkre is igaz. Azoknak, akikről látjuk, hogy megbízhatók, jellemző rájuk a szakmai alázat, igyekeznek a legjobbat kihozni magukból, nekik felajánljuk a lehetőséget, hogy továbbfoglalkoztatjuk őket. Az idén végzettek közül, egy kislányt alkalmazunk majd. A többiek továbbtanulnak, ugyanis érettségi után tanulták ki a cukrászatot.
Mint mondja, nagyon sokan keresik fel őket, hogy náluk szeretnék elsajátítani a szakma alapjait. Ebben az esztendőben ugyan csak öten jelentkeztek, de tavaly tizenhatan voltak, akik közül végül tízen maradtak. Eddig olyanok voltak náluk, akik érettségi után választottak szakmát, a mostaniak 9. osztályt követően kerülnek ki a gyakorlati helyekre.
– A gyakorlati képzés itt a műhelyünkben zajlik, műszakonként egyszerre négy tanuló dolgozik – folytatja tovább. – Az elméleti oktatás és a vizsgára történő felkészítés az én reszortom. A gyakorlati képzésüket több mint három évtizedes munkatapasztalattal az édesanyám, valamint két cukrászmesterünk is segíti, akik közül az egyik, már 19 éve dolgozik velünk. Szigorú vagyok a tanulóinkkal, mert fontosnak tartom, hogy a szakmai rész mellett olyan alapvető dolgokat is elsajátítsanak, mint pontosság, hogy miként kell jó kapcsolatot ápolni a vendégekkel, s azt is, hogy a cukrásznak hétvégén is dolgoznia kell. Az ezért járó szabadnapokat előre megkapják. A gyerekektől pedig azt várom el, hogy mindegyik a saját képességeinek megfelelően a legtöbbet hozza ki magából.
Mindehhez jó partnerre talált az iskolában, a gyerekek osztályfőnökeiben, s mindent megtesz azért, hogy a szülőkkel is jól együtt tudjon működni.
– Nem kis problémát okoz, a tanulók munkarendjének kialakítása, ugyanis a Pécs környéki településekről járnak be a legtöbben és a buszközlekedés miatt reggeli és köztes műszakokba kell őket beosztani. A hétvégi munkarend okozza a legnagyobb gondot, mert sok esetben csak reggel, meg este megy az adott településre busz.
Vallja, mindaz, amit tud az édesapjától tanulta, akinek az életét jelentette a cukrászat. Nagy szakmai tudás volt a birtokában, hosszú évek elteltével is fejből mondta a recepteket, a technológiai sorokat. Maga is erre a szintre szeretne eljutni, s úgy foglalkozni a tanulókkal, ahogy annak idején ő tette ezt vele.
– Nem könnyű feladat megfogni a tanulókat, a generációs különbségek nagyon kihatnak rájuk. Mindent megteszek azért, hogy megismertessem velük ezt a szép szakmát, de néha sok időbe kerül, hogy megérezzék minden munkafolyamat, amit elvégeznek, az ő szakemberré válásuk érdekében történik. A képzés végén lévő vizsga az igazi mérce, ha a tanulóink a képességeikhez mérten jól szerepelnek, akkor érzem úgy mindent megtettem azért, hogy jó szakemberré váljanak majd az évek során, hiszen mi csak az alapokra tudjuk őket megtanítani őket – emeli ki.
Szólt arról is, hogy az édesapja emlékét őrzi a Kovács Kálmán Cukrászmester Díj, amit idén harmadik alkalommal vehetett át az iskola azon diákja, aki abban az esztendőben a végzősök közül a legjobb teljesítményt nyújtotta.
– Az első díjazott az édesapám tanulója volt, a második alkalommal is a mi tanulónkhoz került a díj, ő a Szakma Kiváló Tanulója Versenyen jutott be az országos döntőbe. Az idei díjazott, az iskolában dolgozó és a vizsgákat felügyelő kolléga javaslata alapján Bognár Kitti lett – zárja beszélgetésünket.
Szalai Kornélia