„Szívesen átadom azt, amit tudok”

Több évtizede adja át tudását a jövő nemzedékének Schelb József. A komlói Központi Gépüzemben számos tanuló került ki kezei alól, akik a mai napig megállják helyüket szakmájukban. A Heg-Tan Kft. tanműhelyének immár 5 éve meghatározó pedagógusa, gyakorlati tapasztalatait iskolarendszerű oktatás, illetve felnőttképzés keretében is megosztja. Schelb József munkáját a következetesség, az igényesség, a pontosság jellemzi, a közösségért érzett felelőssége példaértékű. Kiemelkedő tevékenységét a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Komlói Szakképzési Díjjal ismerte el.

– Nagyon régre nyúlik vissza, hogy miért lettem oktató. Amikor még aktív dolgozó voltam, mindig voltak inasaim, mert szeretem az embereket és szívesen átadom azt, amit én tudok. Ez a mai napig így van. Jó együtt élni ezzel a közösséggel, együtt dolgozni a fiatalokkal, ez motivál, hogy csináljam tovább, még nyugdíj után is – válaszolja arra a kérdésre Schelb József, hogy milyen indíttatásból lett oktató.

– Mire kell felkészíteni a jövő szakembereit ma, amikorra igencsak megváltoztak az elvárások, mind az iskola, mind a munkahely részéről?

– Valóban, ma már nem ugyanazok az elvárások, mint korábban voltak. A mai fiatalok sem olyanok, mint régen, ezért másképp kell hozzájuk fordulni. Azt tapasztalom, hogy kevésbé érzik magukban az elhivatottságot, idejönnek szakmát tanulni, de nincsenek tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mit is akarnak. Hiába van többségüknek kézügyessége és tehetsége, cél, elköteleződés nélkül állnak hozzá a munkához. Kevésbé motiválja őket, hogy megtanulják a szakmát. Ezért igyekszem őket minél jobban megismerni, megtudni, hogy bizonyos dolgokról miként gondolkodnak, és megpróbálom felkelteni az érdeklődésüket a szakma iránt. Kipuhatolom, hogy mihez van kedvük és olyan munkát adok számukra, amelyben sikerélményük lesz. Én jobbára a 9. osztályosokkal foglalkozom, egy tanév alatt elérjük, hogy legyen szerszám- és gépismeretük, fel legyenek készítve a használatukra, hogy megtanulják, mikor, melyik eszközre van szükségük, illetve legyen egyfajta tájékozottságuk a rajzolvasásban és a mérésben, mert ezek nélkül egy szakmában sem tudnak boldogulni.

– Mit érez sikernek a saját munkájában?

– Legfőképpen azt, ha a gyerekek befogadnak, ha őszinték velem. Ha elmondanak olyan dolgokat, amelyek hatnak a teljesítményükre, például, hogy azért jött ide tanulni, mert az édesapja akarta, nem pedig ő. Ha megnyílnak, tudok nekik segíteni, és akkor lehet eredményt is elérni. Sokszor megkérdezik, hogy hol dolgoztam, mit csináltam, ilyenkor elmondom a szakmai életutamat, hogy van érettségim… Én ugyanúgy őszinte vagyok velük, mint ők velem, és sokat számít, hogy partneri viszonyban legyünk egymással. Annak is hangot adok, ami nem tetszik, de annak is, ami igen, és ezt elfogadják. Számomra eredmény, ha elismerik a kritikát, mert csak így tudunk továbblépni.

Kis Tünde