Ma már igazán nem számít szokatlannak, ha nem egy nagyvárosban, hanem éppen egy vidéki helyszínen nyílik egy nívós hely, legyen az vendéglő, avagy hotel. Bár Hosszúhetény nem a legkisebb település Baranyában, legtöbbünk első gondolataiban mégsem egy gourmet-házat párosítana hozzá. De van, aki igen. Herbály-Hosszú Franciska néhány évvel ezelőtt kávéházat nyitott a falu közepén, bár többen megjegyezték, nem biztos, hogy igény mutatkozik egy minőségi vendéglátóhelyre egy faluban. Nos, nem lett igazuk, sőt Franciska tovább álmodott. Egy olyan helyet látott a kávézó udvarában álló kisházban, amely nem mindennapi ízélménnyel gazdagítja az oda látogatókat, sőt, akár a konyhába is kiülhetnek a vendégek, hogy meglessék, miként készülnek a különleges fogások Kun Péter séf keze által.
– A Hosszú Tányért a Hosszú Kávé kávézó udvarában alakítottuk ki egy különálló épületben. A kávézó már öt éve működik, de a kis épület üresen állt, évente csupán egyszer használtuk a karácsonyi vásárunk idején. A hangulata már akkor is magával ragadott, viszont nem volt rá idő, energia és forrás, hogy létrehozzunk benne valamit – kezdi a Hosszú Tányér történetét Herbály-Hosszú Franciska. – A kávézóban az első években csak a háttérben tevékenykedve vettem részt a folyamatokban, aztán egyre közelebb merészkedtem a valódi „vendégül látáshoz”. Azáltal, hogy pultban is dolgozom, direkt kapcsolatba kerülök a hozzánk betérőkkel. Az étterem gondolata pontosan innen ered, hogy jó érzés látni, hogy elégedettek, akik nálunk fogyasztanak. Az étterem esetében nem csak az elégedettség a cél, hanem hogy valami olyat kapjanak, ami szó szerint sehol máshol nincs.
– Már az étterem elnevezése is különleges: gourmet-ház, mit takar ez, milyen koncepció áll a háttérben?
– Éttermi színvonalon tesszük emberközelivé az étkezést kis lakásunkban. Olyan, mintha a klasszikus, elegáns bútorokkal berendezett nappalinkba érkezne a vendég. A konyhánk a legjobb minőségű nagykonyhai gépekkel van berendezve, ráadásul úgy, hogy sikerült meghagynunk ott is az otthonos konyha hangulatát. Oda is bejöhetnek körülnézni, karnyújtásnyira dolgozik tőlük séfünk, Kun Péter. Ő híres kreatív oldaláról, merész ételpárosításairól és meghökkentő újításairól. Péter úgy teszi a tányérra az ételeket, mint ahogy híres művészek a festenek a vászonra. Elsőre egyszerűnek tűnik, aztán kiderül, hogy képtelenség utánozni.
– Hosszúhetényben van már igényes étterem, a Hosszú Tányér miként illeszkedik ebbe a környezetbe?
– Ezek mind pontosan ebbe a környezetbe illenek, Hosszúhetény természeti adottságait csak megkoronázza a három étterem. Megtalálják számításaikat az ínyencségeket kedvelők és a hagyományos ételeket keresők is. Mindhárom helynek megvan a maga előnye és közös célunk, hogy a Hosszúheténybe látogatók mindegyik helyen élvezzék az ízeket.
– Kedvelt, bejáratott hellyé vált a Hosszú Kávé kávéház az elmúlt évek alatt a faluban. Milyen viszonyban lesz egymással a Hosszú Kávé és a Hosszú Tányér?
– A Hosszú Kávét „elsőszülött gyermekemként” kezelem. A nyár folyamán, miközben készült az étterem, a kávézó is új dizájnt kapott, szélesedett a süteménykínálat, saját gyártású gyümölcsleveink lettek. A Kávéban és a Tányérban az a közös, hogy mindkét hely a vendégélményért működik, de míg a kávézó a hétköznapi vendégélményt, addig a gourmet-ház a nem mindennapi impressziót kívánja nyújtani. A Tányér a fiús oldal, a kávézó pedig a lányos, mert itt csak hölgyek dolgoznak. Tervezzük, hogy az étteremből néhány desszert megjelenik a kávézóban is, mert már most sokan érdeklődnek felőlük.
– Egyre jelentősebb szerepet kap a vendéglátásban a lokalitás: helyi alapanyagok, borok, beszállítók.
– Kétféle hosszúhetényi bor is kóstolható nálunk, Szabó Zoltán és a Schunk Pince tételei közül lehet választani a helyiek közül. Környékbeli alapanyag még a nagyon finom sajt, és a szörpjeink is helyi kistermelőtől valók. Jelenleg több helyi beszállítóval egyeztetünk.
– Ön a kamara által mentorált Önindító programban való részvétel után nyitotta meg a kávézót. A programban megszerzett tudás egészen a gourmet-házig kitartott?
– Talán az ismeretanyagnál is fontosabb az a kapcsolatrendszer, amit az Önindító idején sikerült kiépítenem és azóta is fenntartani. Nagyon jó viszonyban vagyok az akkori oktatókkal, ahogy időm engedi, eljárok kamarai rendezvényekre, amelyek között több olyan is akad, ami a korábban megszerzett tudásanyag frissítésére is alkalmas. 2014-ben az Önindító zárásakor még nagyon bizonytalan voltam, hogy valóban képes leszek-e létrehozni azt, amit megálmodtam, de akkor rengeteg biztatást kaptam a programban részt vevő társaimtól és a mentoroktól is, amiért azóta is hálás vagyok nekik.
K. T.
Fotó: Kiss ‘Gadget’ Zoltán