Ugyan ma már nem űzi aktívan a tekesportot, de 25 évig rendszeresen gurított, sőt a Szuperligában játszott, azonban a sporttól nem tudott elszakadni Szabó Zoltán: a Baranya Megyei Tekeszövetség elnökeként és a Pécsi Tekesport Egyesület gazdasági vezetőjeként azon fáradozik, hogy másoknak is legyen lehetőségük megkedvelni ezt a sportot. A prémiumszörp-gyártással foglalkozó hidasi Yuva Kft. ügyvezetője a tömör golyót levegővel teli labdára cserélte: barátokkal focizik. Mert mozgás nélkül ma sem tud meglenni.
– Édesapám tekézett, gyerekkoromban nagyon sokszor elvitt magával a tekeversenyekre. Viszont ezt a sportot még nem célszerű nagyon fiatalon elkezdeni, mert egyoldalas terhelést jelent a szervezetre, együtt mozog a jobb kéz a bal lábbal és a fejlődő szervezetnél ez még problémákat okozhat. 15 éves voltam, amikor elkezdtem tekézni és egészen negyvenéves koromig aktívan sportoltam – mondja Szabó Zoltán.
– Mi tetszett meg a tekében?
– Ez egy roppant érdekes játék, magas fokú koncentrációt igényel és elég komoly fizikai megterhelést jelent, bár nem sokan gondolják ezt róla. Kívülről úgy látszik, hogy elgurigázgatunk és kész. De ez koránt sincs így. A mai napig leviszem a kollégákat, barátokat a tekepályára és másnap, harmadnap arra panaszkodnak, hogy alig tudnak felkelni, mert mindenhol izomlázuk van. Egészen más izmokat mozgat meg, mint más sportok.
Valamikor a nyolcvanas évek közepén NB III-ban játszottam, akkor még nagyon komoly tekeélet volt itt a megyében. Legalább 15 csapat működött Pécsett és Baranyában. Ekkor városi bajnokságot, megyebajnokságot szerveztünk és ezen felül volt az NB II, NB I és a Szuperliga. A kilencvenes években már a Szuperligában játszottam, ez az országos bajnokságok legmagasabb szintje volt, ahol nagyon szép éveket tudhatok magaménak.
– Milyen felkészültséget igényel a rendszeres sport?
– Rengeteg kitartásra és gyakorlásra van szükség, emellett nagyon pontosan kell játszani ebben a játékban. A bábuk messze vannak, a golyó kicsi, ha nem célzunk pontosan, ha nem ugyanazzal a kézmozdulattal játszunk, akkor kevésbé garantált a siker. Említettem, hogy komoly koncentrációra van szükség, játék közben ki kell zárni mindent, hiába kiabálnak mögöttem a nézők, akkor is összpontosítani kell, nem szabad hagyni, hogy megzavarjanak. Aztán ott az ellenfél, aki ellen gurítok, nem szabad foglalkoznom vele, hogy hogy megy neki a játék, csak a saját játékomra kell koncentrálni. Ha ezeket jól megoldja az ember, akkor lehet sikeres ebben a sportban. Ráadásul Magyarországon a pályák sem egyformák, ha elmentünk egy másik helyre, ott mindig fel kellett térképezni az adott pálya sajátosságait.
– Miért hagyta abba az aktív sportot?
– A 25 évi tekézés megviselte a bal térdemet, sajnos így már nem tudom csinálni. Viszont a mai napig ott maradtam a sport közelében, hiszen a Baranya Megyei Tekeszövetség elnökeként és a Pécsi Tekesport Egyesület gazdasági vezetőjeként ma is támogatom ennek a sportágnak a létezését. A megyében jelenleg nincs olyan csapat, amelyik indul a nemzeti bajnokságban, és sajnos a szponzorok is kiszorultak az utóbbi 10 évben a csapatok mögül. De saját erőből pécsi szinten ma is megmozgatunk 200 embert egy amatőr bajnoksággal.
– A tekét esetleg felváltotta más aktív mozgás?
– Miután a tekét már fizikailag nem tudtam folytatni, pedig sokszor hívtak az amatőr bajnokságba, így most focizok. Már a 2000-es évek eleje óta heti két alkalommal járok össze egy baráti maggal focizni, akikkel nem csak a foci köt össze bennünket, hanem a közös kirándulások, akár külföldre is. Összejövünk, együtt főzünk, beszélgetünk.
– Ön mit tanult meg a sport által?
– Azt gondolom, nagyon nagy jelentősége van a mentális kikapcsolódásnak, hogy egy komoly céges nap után olyan jellegű lazításra van szükség, amikor az ember előtt nincs más, csak a labda. Csak arra koncentrál, fut és közben nem érdekli semmi más, el tudja felejteni a napközben felgyülemlett stresszt, ráadásul nagyon jólesik a mozgás. Kell, hogy legyen versenyszellem az emberben, hogy legyen kitartása, ugyanakkor megtanulja azt is, hogy vigyáz a másikra és ez kölcsönös. Ahogy a spotban, a vállalkozásban is szükség van célokra, a vállalkozásban is csapatban kell játszani, mint például a fociban. Fontos a kitartás, amit meg lehet tanulni a sportban és lehet kamatoztatni az üzleti életben is.
– Megfertőzött esetleg valakit a sport szeretetével?
– Igen, előfordul, hogy kevesen vagyunk a focihoz és szólok valakinek, aki ott ragad, mert megtetszik neki a játék, a közösség. A kollégáimat le szoktam vinni tekézni, nagyon szeretik, ez látszik rajtuk, alig tudom leállítani őket. De időben szólok nekik, hogy másnap bizony lábra kell tudniuk állni.
Kis Tünde