1981-ben alapította családi vállalkozását Bólyban May András lakatos mester, ebben saját fejlesztésű háztartási fémtömegcikk termékeket kezdett el gyártani. A mára 12 főt foglalkoztató kisvállalkozás minőségi termékei folyamatosan piacképesek. May András szakma iránti elhivatottságát bizonyítja, hogy oktatóként a kezdetektől aktívan részt vállal a szakképzésben. Eddigi munkáját a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Életmű Díjjal ismerte el.
– Vállalkozóként melyek voltak azok a célok, értékek, amelyek fontosak voltak az ön számára?
– Mindig elsődleges volt számomra, hogy olyan dolgokkal foglalkozzak, ami érdekel, amiben üzleti szempontból fantáziát látok. Nem mindig a lakatos tevékenységből származtak a bevételeink, hiszen közben mást is csináltunk, például a kezdet kezdetén még gombát is termesztettünk, mert akkor annak jó piaca volt és az abból származó hasznot forgattam vissza a vállalkozásba. Amikor 1981-ben indultunk, még egyáltalán nem voltak pályázatok, az előző rendszerben adódó korlátozott lehetőségek miatt nem volt egyszerű bekerülni egy kereskedelmi láncba sem. A vállalkozásom tégláit nem élére raktam egymásra, hanem lapjára, azaz a fejlődésben kicsiket léptem előre, de biztosan.
– Egyáltalán miért kezdett vállalkozásba annak idején?
– Mert nem szerettem, ha beleszólnak olyan dolgokba, amikhez mondjuk nem ért a főnök. Én jobban szeretek a magam feje után menni és azt látni, hogy amit csinálok, annak van értelme. Ha nem lett volna értelme, akkor természetesen abbahagytam volna. De alkalmazottként, főleg amikor középvezetőként két tűz között volt az ember és a felső vezetésnek, de az alattam dolgozóknak is meg kellett felelni, az nagyon nehéz helyzet volt, igazából nem is lehetett mindkét irányba megfelelni. Humánus beállítottságú munkavállalóként nem szerettem hatalmat gyakorolni.
– Miként jött annak az ötlete, hogy mivel foglalkozzon a vállalkozás?
– Valójában csak úgy jöttek egymás után a megbízások. Kerti ruhaszárító gyártásával kezdtem, az egyik barátom hozott Németországból egy darabot és azt mondta, hogy ezt gyártsam. Ez be is jött, hiszen akkoriban szinte minden kertes házba kellett legalább egy ilyen szárító. Aztán sorjáztak az ötletek, többen megkértek, hogy ezt is, azt is jó lenne gyártani, mert nincs a piacon. Szolgáltatásban nem gondolkodtam, mert arról úgy vélekedek, hogy elég rapszodikus és szerintem a termékgyártást sokkal jobban lehet szabályozni. Ha kell, azonnal el lehet adni, ha nem, akkor is lehet raktárra gyártani. Amikor volt már tőkém, mindig kerestem az új lehetőségeket. Az igazi áttörés akkor történt meg, amikor a helyi cserépgyártó üzem a hófogókat és a fém kiegészítőket nálunk gyártatta a cserepeihez. Korábban is volt a kapcsolatunk a cégtulajdonossal, ismertük egymást, mert valamikor egy cégnél dolgoztunk. Megkerestek és így indult el a nagyobb sorozatok gyártása. A sikerünkben a véletlenek sokszor közrejátszottak ez elmúlt 39 év során. Maga a kereskedés nem annyira érdekel, sokkal inkább a termék kifejlesztése és gyártása, de amikor kész van, akkor már egy új dolog felé fordulok.
– Mire a legbüszkébb ezen a hosszú és eredményes vállalkozói pályán?
– Talán arra, hogy néhai feleségemmel együtt kezdtük el és egymást segítve léptünk előre. Arra, hogy talpon maradtam és mindig tudtam egy kicsit fejleszteni. Jelenleg a lányaim is itt dolgoznak, velem együtt, bízom benne, hogy valamelyikük átveszi a cég vezetését. Már az unokáim is érdeklődést mutatnak a cég iránt, nyaranta ők is tt dolgoznak nálunk. Szeretek itt lenni az üzemben és látni, hogy hogyan megy a munka.
– Miért tartotta fontosnak a szakképzésben való részvételt?
– Elsősorban azért, mert nem olyan egyszerű megfelelő munkaerőt találni és felelősek vagyunk a jövő generációjának kineveléséért. Az oktatás nem mindig hálás, de szép feladat. Tanítani olyan embereket, akiket én magam is szívesen alkalmazok az üzememben, nemes kihívás – szerencsére volt egy pár ilyen. Akik közben felnőttek, szó szerint is, és önálló vállalkozást indítottak. Igyekeztem, hogy ne csak a szakmát tanulják meg, hanem emberileg is megállják a helyüket az életben. Sajnos azóta sok minden változott, a fiatalok tanuláshoz való hozzáállása is, de a mai napig lehet találni olyan lelkes fiúkat, akikkel érdemes foglalkozni.
Kis Tünde