Az egyszerűsített foglalkoztatás kevés adminisztrációval jár és olcsó, így igen népszerű, azonban alkalmazása során meg kell tartani a rá vonatkozó korlátokat. Mind az ilyen módon foglalkoztatható munkavállalók létszáma, mind a munkaviszony hossza határok közé szorított, ezzel biztosítva azt, hogy ezt a formát a munkáltatók valóban csak alkalmi vagy idénymunka esetében használhassák.
Az alkalmi munka és az idénymunka gyakorlati megvalósulásának megfelelően különböző korlátokhoz kötött. Alkalmi munka esetén irreleváns, hogy milyen jellegű munkát végez a munkavállaló. Alkalmi munkáról akkor beszélhetünk, és ezzel egyidejűleg az egyszerűsített foglalkoztatás szabályait akkor alkalmazhatjuk, ha a munkaviszony határozott időre, és legfeljebb öt egymást követő napra került létrehozásra. Az ötnapos, határozott idejű munkaviszony megismételhető, tehát lehetőség van arra, hogy a felek újabb, legfeljebb öt napra szerződést kössenek. A munkaviszony alkalmi munka jellegét azonban csak akkor tartja meg, ha egy hónapban legfeljebb tizenöt, egy évben pedig legfeljebb kilencven naptári napot ölelnek fel az így létrehozott, maximálisan öt napos munkaviszonyok összesen [az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo.tv.) 2. § 3. pont].
Az alkalmi munka definíciója tehát már önmagában megadja a munkaviszony hosszára vonatkozó korlátokat. Az alkalmi munka során azonban az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint foglalkoztatottak létszámát is figyelemmel kell kísérni. A munkáltató által a munka törvénykönyve [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban Mt.)] szerint foglalkoztatottak létszáma határozza meg, hogy milyen napi létszámkerettel rendelkezik a munkáltató az egyszerűsített foglalkoztatás igénybevételére. A számításhoz szükséges létszámot a tárgyév első, illetve hetedik hónapját megelőző hat havi, ha a munkáltató ennél rövidebb ideje működik, működésének egész hónapjaira eső átlagos statisztikai létszámát alapul véve kell megállapítani. Amennyiben a munkáltatónál az Mt. hatálya alá tartozó, főállású munkavállaló nem áll jogviszonyban, a munkáltató napi egy fővel jogosult egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmi munka céljából munkaviszonyban állni. Legalább egy, de legfeljebb öt fő munkavállalói létszám esetén két fő; legalább hat, de legfeljebb húsz fő munkavállalói létszám esetén pedig maximum négy munkavállaló foglalkoztatható egyszerűsített foglalkoztatás keretében egy adott napon. Amennyiben ennél magasabb a statisztikai létszám, az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint foglalkoztatottak száma nem haladhatja meg a statisztikai létszám húsz százalékát. [Efo. tv. 1. § (2) bekezdés] Ennek megfelelően például, a 320 főt alkalmazó munkáltató naponta legfeljebb hatvannégy munkavállalóval létesíthet munkaviszonyt az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai alapján.
Ez a napi létszámkeret azonban nem azt jelenti, hogy ha az adott napon több munkavállaló áll ilyen jogviszonyban, az jogellenes lenne, hiszen a létszámkeret egyenlőtlenül is beosztható [Efo. tv. 1. § (3) bekezdés]. Jogszerű tehát az is, ha a fenti példában a 320 fős munkáltató minden második nap foglalkoztat százhúsz munkavállalót egyszerűsített foglalkoztatás keretei között, de arra is sor kerülhet, hogy az adott évben csak néhány napon él ezzel a lehetőséggel, de akkor több ezer munkavállaló viszonylatában. A napi létszámkeretek azonban csak egy adott éven belül, január elsejétől december utolsó napjáig gyűjtögethetőek, a következő évre nem lehetséges átvinni őket [Efo. tv. 1. § (3) bekezdés]. Mint látható tehát, a létszámkeret elég nagy mozgásteret biztosít, a korlát célja az, hogy a munkáltatók ne éljenek vissza a lehetőséggel, és ne legyen alkalmuk a tipikus munkaviszonyt az egyszerűsített foglalkoztatás alá besorolni.
Az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai nemcsak alkalmi munka, de mezőgazdasági vagy turisztikai idénymunka esetén is alkalmazhatóak. Ez esetben még létszámkorláttal sem találkozunk, csupán a munkaviszony hosszára kell tekintettel lenni. Idénymunka céljára azonban csak akkor lehet munkaviszonyt létesíteni, ha a munkavégzés megfelel valamely mezőgazdasági vagy turisztikai tevékenységnek. A mezőgazdasági idénymunka csoportjába tartozik a növénytermesztési, erdőgazdálkodási, állattenyésztési, halászati, vadászati ágazatba tartozó munkavégzés, továbbá a termelő, termelői csoport, termelői szervezet, illetve ezek társulása által a megtermelt mezőgazdasági termékek anyagmozgatása, csomagolása, a tovább feldolgozás kivételével [Efo. tv. 2. § 1. pont]. Ebbe a körbe sorolhatjuk például a barackszedést, majd a leszedett barackok kiválogatását és rekeszekbe helyezését, de nem tartozik ebbe a körbe a barackkonzervek gyártására szakosodott üzemben történő munkavégzés. Míg a szőlő leszüretelésére alkalmazhatunk munkavállalókat egyszerűsített foglalkoztatás keretében, a bor elkészítésére már nem. Turisztikai idénymunkák közé az a munkavégzés sorolható, amely a kereskedelemről szóló törvényben meghatározott kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál végzett idénymunkának minősül [Efo. tv. 2. § 2. pont]. Ebben a körben tehát elsőként a munkáltató tevékenységét kell megvizsgálni, és ha az az idegenvezetői tevékenység, a lovas szolgáltató tevékenység, a szálláshely-szolgáltatási tevékenység, a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenység, valamint az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység alá tartozik, lehetősége van idénymunkára egyszerűsített foglalkoztatásban munkavállalót alkalmaznia [a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 8. pont].
Mind a mezőgazdasági, mind a turisztikai idénymunka két korláttal rendelkezik: egyrészt a munkaviszony csak határozott időre szólhat, másrészt egy naptári éven belül egy munkavállaló egy adott munkáltatónál legfeljebb százhúsz napot tölthet el idénymunka céljából az egyszerűsített foglalkoztatás keretei között [Efo. tv. 2. § 1-2. pont].
forrás: ado.hu