Van, akinek a munkája is szinte sporttevékenység, hiszen egy asztalos egész nap hajol, emel, fordul, jön-megy. Vélhetően ezért keres a szabadidejére olyan elfoglaltságot, ami kevésbé kíván fizikai aktivitást tőle. Szabó Gábor siklósi asztalos a vitorlázást választotta, ami korántsem csak az édes semmittevésről szól, hiszen a vitorlák mozgatása vagy egy vihar komoly ügyességet, izommunkát kíván tőle.
– A vitorlázást talán nem nevezném sportnak, sokkal inkább hobbinak. Korábban számtalanszor jártunk a Balatonnál és mindig is tetszett a vízi élet, egy kicsit elérhetetlennek is tűnt akkoriban. Azért is érdekelt a dolog, mert az általános iskolai időszakom alatt modellezéssel is foglalkoztam, repülő- és hajómodelleket építettünk. De eleinte sem lehetőségem, sem időm nem volt arra, hogy kipróbáljam, milyen a vízen lenni egy hajóban. Mert az egészen más, amikor az ember a Dunán sétahajózik vagy Mohácsnál átmegy a komppal a másik oldalra, mint amikor a barátaival kihajózik a nyílt vízre, legyen az akár a Balaton, akár az Adria. Emlékszem, egyszer a kilencvenes években az Adria partján sétáltunk a családdal, és kicsit irigykedve néztük, hogy a különböző méretű, gyönyörű szép vitorláshajók a kikötőben horgonyoznak és rajtuk miként élnek a tulajdonosok vagy a bérlők. De majd egyszer én is így teszek – gondoltam, és a vágy valósággá vált.
– Mikor történt ez meg?
– Az első hajós élményem, amire azt lehet mondani, hogy komoly hajós élmény, az Adrián volt egy 32 lábas vitorláshajón kb. 15 évvel ezelőtt. Azóta tart ez szerelem. A mostani hajók nagyon szépek, olyanok, mint egy lakás, fürdővel, nappalival, külön hálószobákkal. Az utolsó hajónkban négy olyan fürdő volt, ahol zuhanyozni is lehetett. Csodaszépek.
– Kikkel osztja meg a hajós élményeit?
– Egy tízfős csapattal szoktunk bérelni egy hajót és általában egy hétre megyünk. Ilyenkor mindig nagyon jól érezzük magunkat. A társaság vegyes, van közöttünk orvos, biológus, asztalos, soha nem unatkozunk, mindig találunk témákat, amiket megbeszélhetünk. Az Adrián több ezer sziget van, minden alkalommal másfelé hajózunk, így soha nincs két egyforma út. Mindig mást lát az ember, mindig új élmények érnek bennünket.
– Miért az Adria, és miért nem a Balaton?
– Éppen a múlt héten voltunk a Balatonon, de ez a víz nagyon kiszámíthatatlan, amikor ott jártunk, nem is volt szél. Ezzel szemben az Adrián midig fúj valamerről és valamennyire a szél. A Balatonon szélcsend idején sem lehet motort használni, ha elkap a rendőr, akkor jön a büntetés. Ezért járunk szívesebben az Adriára.
– Mi vonzza ennyire a hajózásban?
– A szabadság érzése. Oda megyünk, ahova akarunk vagy ahova tudunk, igaz, a szél és az időjárás képes felülírni a terveinket. Sokan nem is tudják, hogy ha A pontból szeretnének eljutni B pontba, tervet kell készíteni, és az útirány kialakításánál az időjárást is midig figyelembe kell venni. Hatvan fölött már óvatos az ember, nem kockáztatja meg a vihart, az erős szeleket, ilyenkor inkább kimegyünk a legközelebbi kikötőbe. Sajnos idén májusban elmaradt a hajózás az ismert okok miatt, de igyekszünk pótolni.
– Fizikailag mennyire megterhelő egy ilyen hét? Egyáltalán hogyan szoktak készülni egy ilyen hajótúrára?
– A csapat nagy része már régi hajós, tudják, hogyan kell kezelni egy vitorláshajót. Van egy kapitány, akinek a szava szent a hajón. A felkészülés egyik legfontosabb része az ellátmány beszerzése, mert előfordulhat, hogy nem tudunk kikötni ott, ahol terveztük. Fizikailag nem terhel meg ez az egy hét, mert amit az ember szívesen csinál, az nem fárasztó. Szellemileg viszont nagyon jól kikapcsol, a napi gondok, a problémák elfelejtődnek egy hétre, alig érünk haza, már várom, hogy mikor megyünk újra.
– Asztalosként is ki tud kapcsolni? Hiszen a hajókon egyedi kidolgozású fa alkatrészek is találhatók, ezeket nem szokta szakmai szemmel megnézni?
– Természetesen megnézem, habár teljesen eltér a mi profilunktól, hiszen mi bútorokat gyártunk. Azok a hajók, amikkel megyünk, 1-2 évesek és a belső borításuk mahagónival vagy ébennel készültek, a legújabb trendeket követik. Természetesen figyelem ezeket, hiszen még ha szabadságon is vagyok, a szakember ott él bennem. De nem csak a hajókat szemrevételezem, hanem a meglátogatott éttermeket, bárokat, kocsmákat is, hiszen az ember ezeken a helyeken is el tud lesni különleges szakmai megoldásokat, új ötleteket.
K.T.