Felemelő érzés megtapasztalni, ha valaki szemében arra az egyszerű kérdésre, hogy milyen sportokat űz, hirtelen tűz lobban és egyből vagy tíz sportágat felsorol. Aki ismeri Göndöcs Gábort, a terület- és vállalkozásfejlesztéssel, valamint a „WOODSPOT” kreatív fatermékek tervezésével, gyártatásával és forgalmazásával foglalkozó Eco-Cortex Kft. ügyvezetőjét, tudja, hogy mindennapi munkáját is ezzel a hatalmas lendülettel végzi. Az biztos, hogy a hozzá szükséges energiaszintet az intenzív sport adja, az pedig csak a beszélgetés során derül ki, hogy egy-egy futóverseny vagy a Spartanon való részvétel jelentős mértékben hozzájárul az üzleti sikerekhez is.
– A legfőbb sportágam a futás és a kerékpározás, mindkettőt már gyerekkorom óta űzöm. Ezek mellett télen rendszeresen síelünk és korcsolyázunk, régebben még sífutottam is. Nyáron windsurf-özök a Balatonon, de kipróbáltam a wakeboard-ot is. Szoktam még nordicwalking-ozni, és 16 éves korom óta rendszeresen járok kondizni. A sport iránti rajongás gimnazista koromra vezethető vissza, amikor több sportágat is kipróbáltam, ettől kezdve rendszeresen sportolok.
– Mi hajtja, mi jelent kihívást a sportban?
– Nagyon férfiasnak tartom, ha valaki sportol. Az ülőmunka mellett az egészségünk megőrzése érdekében egyébként is elengedhetetlen, hogy rendszeresen mozogjunk. Az önmagamnak való bizonyítás szintén fontos a sportban, emiatt próbálok ki sokféle mozgásformát. Az egészség miatt futok, kerékpározom, hiszen 40 felett már erre is hangsúlyt kell fektetni. Régebben az is fontos volt, hogy hogy nézek ki, igaz, a megjelenés ma sem másodlagos az üzleti életben.
– Mit tanított meg önnek a sport, amit akár az üzleti életben is tud alkalmazni?
– Azt, hogy sokkal többet bírok, mint amennyit gondolok magamról. Amikor a Harkány–Pécs futáson veszek részt, és az első 15 km után úgy érzem, hogy kissé elfáradtam, de hátra van még több mint 10 kilométer, magam is meglepődöm, hogy mennyire össze tudja szedni magát az ember, ha eltökélt és tudja, hogy mi a cél. A sport egyféle tartást ad, ami nagyon fontos a vállalkozói létben. Aki megcsinál egy Spartant, az biztosan meg mer szólalni 30 ember előtt.
– Miért fontos a versenyhelyzet, nem elég, ha tudja, hogy képes teljesíteni a távot?
– Nem tudom, hogy képes vagyok-e megcsinálni. Versenyhelyzet nélkül önmagamnak bizonyítani az egy szubjektív teljesítmény. Egy objektív pályán végigmenni, ahol rajtam kívül még 400-an vannak, miközben sokan feladják, az egy objektív teljesítmény és egyfajta értékmérő, hogy hol végeztem.
– Mi a tapasztalata, a sport támogatja az üzletépítést?
– Igen, nagyon nagy mértékben. Ha például egy több száz fős versenyen veszek részt, akkor 110%, hogy összetalálkozom ügyfelekkel, partnerekkel, akikről fogalmam sem volt addig, hogy hasonló az érdeklődési körük. Esetenként 4-5 üzleti kapcsolatommal is összefutok, sokszor maguk a cégvezetők vesznek részt a versenyeken. Minden sport csapatépítő, még akkor is, ha egyedül vesz részt rajta az ember. Több futóoldal közösségimédia-felületére regisztráltam, amikor bejelentkezem egy-egy félmaratonra, látom, hogy az ismerőseim közül kik tették meg ugyanezt. Ezáltal egy olyan közösség épül, ahol egy kicsit összetartozunk. Az üzleti életben sokkal nagyobb gördülékenységet, könnyebbséget ad, ha hasonló sportot űzünk.
– A futás, a kerékpározás magányos tevékenység, ezek szerint egyedül szeret sportolni.
– Igen, a sport számomra a kikapcsolódás ideje, és ekkor nem szeretek másokhoz igazodni. Akkor megyek, amikor nekem jó, akkor állok meg, amikor akarok, ilyenkor a teljes szabadságot élem meg.
– Esetleg mást is sikerült megfertőznie a sport iránti szeretettel?
– Mindkét gyerekem sportol egész kicsi koruk óta, de nem tudom, hogy én hatottam-e rájuk. Nálunk egyéként az egész család sportos, a szüleim is, akikkel közeli a kapcsolatunk, egészségtudatos életmódot folytatnak.
– Elfoglalt üzletembereknél kardinális kérdés az idő, hogy mikor tudnak időt szakítani a mozgásra. Önnek van valamilyen módszere?
– Ez tényleg nagyon nehéz. Az egyik megoldást az jelenti, hogy építettünk otthonra is egy kis konditermet, így ezért nem kell máshova elmenni, ráadásul a vírushelyzet miatt ez most kifejezetten praktikus. A másik a versenyre járás, ahol nem maga a verseny a lényeg, hanem az oda vezető út. A felkészülés hosszú hónapokig is eltarthat, de van egy motiváció, hogy el akarok érni valamit. Ezért könnyebben tudok időt szakítani az edzésre, mert tudom, hogy muszáj. Nehéz egyensúlyozni az elvégzett munka, a családdal töltött minőségi idő és önmagam között, ez utóbbi számomra a sportban testesül meg. Igaz, ma már sokkal tudatosabban hagyjuk abba a munkát, sokkal tudatosabban nem vesszük fel este a telefont, hanem elmegyünk futni. Sportolás közben sem fogadjuk a hívásokat. Ez mind tudatos döntés eredménye.
K. T.