A 4. ipari forradalom, azaz közkeletű nevén az ipar 4.0 elképesztő megoldásokat hozott az elmúlt évtizedben. A termelőcégek termelési folyamatait számítógépek és robotok vezérlik, a hálózatba kapcsolt, egymással kommunikálni tudó és sok esetben már döntést hozni is képes eszközök alapjaiban változtatják meg a technológiát, az emberek munkáját. A digitalizációs technológiák felülírják a fizikai korlátokat és új lehetőségeket teremtenek, felértékelődik az információ, az adatgyűjtés és az internet által megszerzett tudás pedig teszik lehetővé az eddig csak a fizikai térben létező termékek, szolgáltatások újraépítését. Az „okos” gyárak megteremtik a hatékonyabb és versenyképesebb termelést. Hogy a baranyai vállalkozások milyen ipar 4.0-s megoldásokat alkalmaznak, ezeket miként tudják kamatoztatni a vállalkozásukban, ezt igyekeztünk összefoglalni ebben a cikkben.
RG Net: A legrangosabb hazai ICT díjat nyerte el fejlesztéséért
A közelmúltban vehette át vizuálistermékellenőrző-rendszeréért az igen rangos IT Business Award díjat a hardver- és szoftverfejlesztéssel, ipari alkalmazások informatikai fejlesztéseivel foglalkozó pécsi RG Net Kft. Fő termékük a Contrall (MES) termelésirányítási szoftver, amely számos hazai vállalat munkáját segíti. Az egyedi megoldások kidolgozásában egyre nagyobb hazai hírnevet szerző cég ügyvezetője, Herbály István a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarai innovációs alelnöke maga is sokat tesz az ipar 4.0-s technológiák elterjedéséért, a vállalkozói szemlélet megváltozásáért.
– A díjat a Contrall Vision mesterséges intelligencia alapú vizuálisellenőrző-rendszerünk kapta. 2019-ben már sikerült elnyernünk a projektfejlesztés kategóriában az első helyezést a Terrán Tetőcserép Gyártó Kft.-vel. Az azóta eltelt két évben a pilot projekt termékké érett, és más cégeknél, például a Szobi Szörpnél, más jellegű feladatok megoldására is használjuk. A zsűri fő indoka pont az a mintaszerű fejlődési pálya volt, melyet az innovációnk bejárt. Egy 23 indulóból álló mezőnyben, olyan pályázók között, mint a Kürt, a Szerencsjáték Zrt., a SZTAKI, a Nokia vagy a Kulcs Soft elnyerni a legrangosabb hazai ICT díjat igen komoly megtiszteltetés, és az egész cég nagyon büszke rá.
– Az RG Net munkájában milyen szerepe van az ipar 4.0-s megoldásoknak? Mit alkalmaznak a saját működésükben, mit építenek be a fejlesztéseikbe?
– Mivel az RG Net nem gyártással foglalkozik, így a mi munkánkban az ipar 4.0 nem a hagyományos szerepét tölti be. Mi nem alkalmazzuk, hanem fejlesztjük ezeket a technológiákat, és igyekszünk azokat minél közelebb hozni a kkv-khoz. Fontos, hogy az ipar 4.0-ra ne mint valami misztikus, futurisztikus varázslatra gondoljanak, hanem kézzel fogható, számukra is alkalmazható és megtérülő megoldások gyűjtőfogalmára.
– Miként értékesíthetők az ipar 4.0-hoz kapcsolódó megoldások? Értik-e, igénylik-e a partnereik ezeket?
– Mivel a csapból is az ipar 4.0 folyik, így érdeklődés, igény van ezekre a technológiákra, azonban nem igazán tudják a vevők, hogy mit is jelenthet ez a számukra. Igyekszünk az alapoknál kezdeni, és olyan termelésirányítási, gyártástámogatási megoldásokat bevezetni náluk, melyek a digitalizáció alapjai lesznek, és a fejlettebb ipar 4.0-s rendszerek, mint például az IoT, vagy az ipari MI alapjai tudnak lenni. Csak ezekre a rutinszerűen használt alapokra lehet építkezni, annak érdekében, hogy integrált és megtérülő ipar 4.0-s beruházásokat tudjanak a kkv-k megvalósítani. Szerencsére a Contrall termékportfóliónk igen széles spektrumot fed le ezekből a technológiákból.
– Mint kamarai alelnök hogyan látja az új ipari digitális technológiák elterjedését a vállalkozásoknál? Van-e rá igényük, tisztában vannak-e ezek jelentőségével?
– A digitális technológiák terjednek, hiszen ma már minden ipari berendezés hálózatra köthető, internetről felügyelhető. Ami hiányzik, ezeknek a szatelitrendszereknek az integrációja. Sajnos minden gyártó, minden fejlesztő csak a saját termékében gondolkodik, és nem érdeke az integrálhatóság, az összekapcsolhatóság. Pedig az ipar 4.0-nak ez lenne az egyik alapvető értelme, hogy a különböző rendszerek kommunikálni tudjanak egymással, csak így valósítható meg a jövőben a teljeshez közeli automatizálás. Hiába vannak különböző gépeim, szoftvereim ipar 4.0-nak mondott képességekkel, hogy ha köztük manuálisan kell biztosítani az adatok áramlását, akkor nem léptünk előre.
– A kamara mit tud tenni annak érdekében, hogy ezek a 21. századi technológiák minél jobban beépüljenek a vállalkozások gondolkodásába, működésébe?
– Edukáció és prezentáció. Tanítani kell a cégeket arra, hogy mi is az ipar 4.0, mi az IoT vagy mi a mesterséges intelligencia. Le kell bontani a marketingcsomagolást, és meg kell nézni, mi van mögötte, ezekből a technológiákból mik azok, amik a kkv-k termelékenységének javításában valóban hasznosak. Be kell mutatni azokat a jó gyakorlatokat, amelyeket más kis- és középvállalatok már használnak, a beruházásuk megtérült, a munkájuk egyszerűbbé, könnyebbé, jobbá vagy átláthatóbbá vált. A digitalizáció nem lehet öncélú, kell, hogy haszna legyen, hogy értéket állítson elő. Ezt szükséges tudatosítani a vállalkozásokban, és ebben bőven van tennivalója a kamarának.
Tomelilla.: IntelliNozzle, intelligens szórófejrendszer növényvédelemhez
Az Európai Bizottság 2020 májusában tette közzé az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) mezőgazdaságot érintő irányelveit. Az egyezmény a környezet egészségesebbé tétele érdekében drasztikusan kívánja korlátozni a növényvédőszer-felhasználást, melynek eredményeként a termelők előbb-utóbb arra kényszerülnek, hogy minél kevesebb kemikália felhasználásával állítsák elő a termékeiket. Mint ahogy az autóiparnál nagyon jól lehet látni a környezetvédelmi normák szigorodását, ez a mezőgazdaságnál is időszerűvé vált. Az Unió irányelve szerint 2030-ig 50 százalékkal kell csökkenteni a növényvédőszer-felhasználást.
Ugyan nem a Zöld Egyezmény hatására kezdett a növényvédőszer-használat csökkentésére kidolgozni egy új módszert a mezőgazdasági gépek és eljárások értékesítésével foglalkozó Tomelilla Kft., de mint dr. Borsiczky István ügyvezető mondja, a folyamatok őket igazolják. IntelliNozzle, azaz intelligens szórófejrendszer sávpermetező rendszerekhez nevű termékük létrehozásához már a legmodernebb technológiákat is igénybe veszik.
– Az Európai Unióban egy év alatt 400 ezer tonna növényvédőszert szórnak ki a földeken. Ez hatalmas mennyiség, az egyezmény célja ennek a felére csökkentése. Azt azonban látni kell, hogy a mezőgazdaságban óhatatlanul vannak pazarlások, hiszen hagyományos permetezőgépekkel a kemikáliákat nem lehet mindig csak a növényre szórni, biztosan jut belőle a talajra is. Mi éppen ezen akarunk változtatni, hogy ne a talajra, hanem célzottan a növényekre fújjuk a növényvédőszert. Az általunk fejlesztendő technológia tökéletesen illeszkedik ehhez törekvéshez, hiszen az eszközünk pazarlásmentesen, pontosan a célfelületre juttatja a szert. Ha kiszámoljuk a növényekkel beültetett rész és a talaj arányait, akkor rögtön látszik, hogy igenis meg lehet takarítani ezt az 50 százalékot, de akár 70-80 százalékot is, attól függően, hogy mekkora a talaj és a növények területének aránya.
– Milyen szempontokat kell figyelembe venniük a fejlesztésnél?
– Akkor tudjuk a legpontosabban beállítani az intelligens szórófejrendszert, ha figyelembe vesszük a növények méretét, fejlettségi és egészségi állapotát stb., és a vezérlését úgy alakítjuk ki, hogy alkalmazkodni tudjon az aktuális növénymérethez, illetve az egyéb paraméterekhez. Ahol kicsik a növények, ott lehet, hogy kisebbre kell venni a szórófej teljesítményét, esetleg kevesebb növényvédőszerre van szükség, ahol pedig nagyobbak a növények, ott előfordulhat, hogy több növényvédőszerre lesz szükség. Ezért is jön be a képbe a mezőgazdaság 4.0 vagy 5.0, ahol már a mesterséges intelligenciával ellátott berendezések végzik a munka egy részét. A döntések valós időben, működés közben születnek, abban a pillanatban, amikor a szenzorok érzékelik a növényeket. A rendszernek pedig tudnia kell, hogy miként adagolja, illetve hová permetezze a permetszert. A gazdálkodó ebből szinte semmit sem észlel, csak azt látja, hogy a beprogramozott algoritmusoknak megfelelően miként változnak a növényvédőszer-dózisok.
– Hogyan valósul meg a fejlesztés, kikkel működnek együtt a siker érdekében?
– A berendezés létrehozásának ötlete már korábban felmerült, ezért is nyújtottunk be egy KFI pályázatot másfél évvel ezelőtt és meg is nyertük, életünkben először. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal megvizsgálta és támogatásra alkalmasnak ítélte az ötletünket, így jutottunk pályázati támogatáshoz. A kamarai kapcsolatokon keresztül találtuk meg egymást a pécsi Z Elektronika Kft.-vel, amelynek munkatársaival egy kiváló fejlesztő- és együtt gondolkodó légkör alakult ki. Ők profi módon képesek voltak megválaszolni kérdéseinket. Mi ismerjük a problémákat, amiket meg is tudunk fogalmazni, ők pedig az elektronikai ismereteiket, az ipar 4.0-s vállalatukon keresztül megszerzett tudásukat és fejlesztési kapacitásukat nem kímélve válaszoltak a kihívásokra. A kifejlesztett eszköz ennek a kapcsolatnak a gyümölcse, így már meg is született az IntelliNozzle, az intelligens szórófejrendszer prototípusa. A közelmúltban mutattuk be az eszközt az ECPA-n, az Európai Precíziós Konferencián a szakmának, ahonnan igen jó visszajelzéseket kaptunk. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a jövő, a mezőgazdaságban prioritást fognak élvezni az automatikus rendszerek és olyan megoldásokra lesz szükség, amelyek valós időben hozzák meg a döntéseket.
– Önök ismerték-e a fejlesztéshez használt ipar 4.0-s megoldásokat, technológiákat? Mi győzte meg önt, hogy ebbe az irányba érdemes menni?
– A mezőgazdasági és az ipari 4.0-s technológiák sok mindenben hasonlítanak, mindenhol a robotizálás, az automatizálás áll a fókuszban. A Z Elektronikának ipar 4.0-s megoldásai vannak, amelyek igen jól használhatók a mi elképzeléseinkhez. Amikor az ember egy ilyen kvalitású eszközt fejleszt, amelynek valós időben kell döntéseket hoznia, akkor, úgy gondolom, jól teszi, ha az addig összeszedett tudását megpróbálja átültetni az elektronikus eszköz agyába, azaz az ismeretet át kell adni az eszköznek. És vannak öntanuló eszközök, amik az alapján, amit beprogramoztunk, tovább okosodnak. Ahhoz, hogy megbízzunk ebben a dologban, a fejlesztést meg kell előznie egy nagy mennyiségű ismeret-fölhalmozásnak. Azért dolgozunk közösen a Z Elektronikával, mert mi megfogalmazzuk a feladatot, de nem tudjuk a megoldást, ők pedig szállítják a megoldást, amint megismerik a feladatot. Az agrártudományt, az informatikát és az elektronikát kell ötvözni ahhoz, hogy a berendezésünk kifogástalanul működjön. Ha csúcstechnikát akarunk fejleszteni, ahhoz ismernünk kell a saját oldalunkat, illetve topon kell lennie a fejlesztőpartnernek is, hogy a legkorszerűbb megoldásokat tudja szállítani. Akkor fogunk megbízni a korszerű technikában, ha a feladatot alaposan körbejártuk, rengeteg információt begyűjtöttünk, illetve megtaláljuk a kiváló kvalitásokkal bíró fejlesztőt. A terméket validálni kell, azaz jönnek a szántóföldi kísérletek, majd azok alapján lépünk tovább. A folyamat szakmai kompetenciát is feltételez, azért dolgozunk, azért tanulunk és járunk előadásokra, vagy tartunk előadásokat, hogy fokozni tudjuk az ismereteink mélységét.
– Mennyire drágítja meg majd a végső terméket az ilyen modern technológiák, technikák innovációba való beépítése?
– A fejlesztési folyamat kerül sokba. Nem véletlenül vártunk mi is a fejlesztéssel a KFI pályázat eredményére. Folyamatosan vannak ötleteink, ám a fejlesztés rengeteg időt emészt föl, mely többe kerül, mint amennyibe kerül utána a termék. Ezek az eszközök azért készülnek, hogy a felhasználók meg tudjanak felelni az egyre szigorodó előírásoknak, ez nem választás kérdése. Előbb-utóbb tele lesznek mindenféle elektronikával az eszközök, mert ez hozzátartozik a haladáshoz, a gazdaság és a kor fejlődéséhez. Ne felejtsük el, hogy amikor a növényvédőszer-megtakarításról beszélünk, az egyben anyagi megtakarítást is jelent. A növényvédőszerek nem olcsók, lassan még a legalacsonyabb kategóriás termékekkel is 10 ezer forint/hektár áron hozható ki egy kezelés. Egy 500–1000 hektáros gazdaságnál a kezelések már több tízmillió forintos tételt jelentenek, ezért ilyen szempontból sem közömbös, ha ezeknek csak a felét kell kifizetni. Míg a növényvédőszer-költség minden évben újra megjelenik, eszközvásárlásra nem költenek minden évben a gazdák. Ha erről az oldaláról tekintünk rá az innovatív termékünkre, teljesen más nézőpontból látjuk a helyzetet. Nyilvánvalóan minden pénzbe kerül, de az eszköz árában nem mutatkozik meg majd a fejlesztésre fordított összeg. A korszerű technológia gyorsan fejlődik, így az elektronikai eszközök ára is csökken egy idő után. Ha pedig nem lesz olcsóbb, akkor okosabb lesz. Közben pedig egy pillanatig se felejtsük el, hogy az egész az egészségégünkről szól.
Z Elektronika: Az ipar 4.0 a hatékonyság érdekében zajlik
A pécsi Z Elektronika Kft. a dél-dunántúli térség legdinamikusabban fejlődő elektronikaipari vállalkozása, céljuk, hogy e terület meghatározó szereplőjévé váljanak a hazai és nemzetközi piacokon. Ezért folyamatosan követik az iparágukban bekövetkező változásokat, partnereik számára a legkorszerűbb eljárásokkal és technológiákkal válaszolnak az általuk felvetett kihívásokra. Az elektronikai termékek gyártásánál nap mint nap használják az ipar 4.0-s technológiát, fejlesztőcsapatuk pedig ezt a fajta szemléletet más vállalkozások problémáinak megoldásába is beleviszik. Az ipar 4.0-s megoldásokról Ulrich Gyulát, a Z Elektronika Kft. fejlesztési vezetőjé-t kérdeztük.
– Az ipar 4.0 egy eléggé tág fogalom, cégünknél legmarkánsabban a gyártás, a koordináció területén vagy a gyártásirányítási rendszerben jelenik meg. A termék nyomon követése, az alkatrészek adatbázison keresztüli azonosítása – minden termék kap egy egyedi azonosító címkét – tartozik ide, így a teljes gyártási folyamatot végig tudjuk követni, hogy a termék melyik pozícióban vagy éppen melyik gyártási folyamatban van.
Az ipar 4.0 jelentős mértékben az automatizálásról szól, ha a Z Elektronikánál az elektronikai gyártást, főleg a felületszerelési technológiát nézzük, akkor ez egy nagy fokú automatizáltságot jelent. Itt az egyik termelősorunkat teljesen új, ötödik generációs gépekkel rendeztük be. Ezek robotizált berendezések, be kell programozni őket, gyakorlatilag automatikusan adagolják az alkatrészeket, amelyeket vákuumos pipettákkal teszik a helyükre. Tehát nálunk az ipar 4.0-t az automatizált beültetőgépek használata, az ehhez kapcsolódó adatbázis és a saját fejlesztésű gyártásirányítási szoftverünk jelenti, aminek az összekapcsolásával ilyen komplexebb termelésirányítást lehet végezni. A Z Elektronikánál az ipar 4.0-nak csak egy kis szelete érhető tetten. Magát a gépkarbantartást, a megelőző karbantartások ciklusát is lehetne időzíteni, szenzorokkal figyelni, hogy egy-egy gép mikor kerül olyan állapotba, amikor már nem érdemes karbantartás nélkül tovább használni, viszont ezt nem alkalmazzuk, mert megvannak a rendszeres karbantartási ciklusaink. Mi inkább a termelés irányítására, a termelési folyamatunk optimalizálására és az abban létrehozott adatbázisra, termékfigyelésre és a termék termelésen való minél gyorsabb végvitelére, illetve az egyes folyamatkontroll adatbázisba történő visszajátszására helyezzük a hangsúlyt az ipar 4.0 szellemében.
– Ez a fajta gondolatiság vagy az a gyakorlat, amit megtapasztalnak e technológia által hogyan épül be az önök együttműködésével megvalósított fejlesztésekbe?
– Az ipar 4.0 középpontjában a hatékonyság áll. Az ipari szereplő számára kulcskérdés, hogy a lehető leghatékonyabban végezzék a tevékenységüket, ezért igyekeznek minél inkább abba az irányba terelni a folyamataikat, hogy a legkevesebb állásidővel vagy holtidővel tudjon végigmenni a termék a gyártási cikluson.
A Z Elektronikánál van egy fejlesztőcsapatunk, amely több feladatot is ellát. A csapat egyik része termékfejlesztéssel foglalkozik, a másik része ipari automatizálással, kifejezetten minőségellenőrzési ún. tesztrendszerek fejlesztése – automatizált félautomata tűágyas tesztrendszerek fejlesztése – folyik nálunk, amit belső felhasználásra készítünk. Amikor megjelenik egy ipari probléma vagy egy vevő által felvetett probléma, esetleg ötlet, akkor a fejlesztőcsapat elkezd a már korábbi tapasztalatokra építve gondolkodni, vagy új irányokat felkutatni a világból, az iparból, és ezekkel igyekszünk megoldást szállítani. Ezek többnyire hardverfejlesztés jellegű, illetve beágyazott szoftverfejlesztésre épített megoldások. Hogy miként alakul ki egy-egy adott problémára adott válaszunk, az sokféle módon történhet: akár tapasztalati úton, tehát a már meglévő projektekből használunk fel információkat, szoftveres elemeket, és ezeket implementáljuk az új munkákban, vagy egyfajta kutatómunkát végzünk, hogy már milyen technológiák állnak rendelkezésre, amit esetleg be tudunk építeni a termékekbe. Ha nem létezik rá technológia, és nincs meglévő tapasztalat sem, akkor új irányokat kell kitaposni, ilyenkor egy kicsit nehezebb a helyzetünk, de erre is volt már példa, amikor a nulláról kellett nekiállni a több körös prototípusfejlesztésnek. A végeredmény pedig majd egy termék vagy egy újszerű elgondolás lesz. Elkészítjük a prototípust – a fejlesztésünk közvetlenül a gyártás mellett van, tehát abszolút összekapcsolódik a termelésünkkel –, a prototípusok legyártása a megszokott folyamat mentén a termelésirányítási rendszerekkel zajlik, és a végén visszakapjuk a termékeket. Tehát a termékötletből a fejlesztőcsapat kidolgozza a megoldást, a megoldásból születik egy valamilyen elektronikai félkész termék vagy más elektronikai produktum, amit utána a gyártásunk legyárt, majd utána ez visszakerül hozzánk a fejlesztésre, ahol pedig szoftveren, a beágyazó fejlesztésen keresztül megtöltjük élettel. Tehát egyfajta körforgásban zajlik a cégen belül a folyamat.
– Milyen mértékben van benne a hétköznapi, vagy akár az önök gondolkodásában az újfajta lehetőségekhez való fordulás?
– Azt gondolom, hogy ez feladatfüggő. Van, ahol a megszokott, már jól bevált megoldásokat tudjuk használni, és azon végig tudunk menni. Rengeteg témával találkozunk, mivel elég széles spektrumon mozgunk, akár a precíziós mezőgazdaság témát említhetném a Tomelilla Kft.-vel, akár ipari elektronika fejlesztéseket, és azért mindig vannak olyan nehézségek, ahol valamiféle innovációt kell belevinni a munkába. Az innováció kifejezésnek sokféle értelmezése létezik. A mi értelmezésünk szerint az, hogy egy elektronikát kifejlesztünk és esetleg írunk hozzá egy szoftvert, nem jelenti feltétlenül azt, hogy valami teljesen új dolgot teszünk bele az adott termékbe. Ugyan maga a termék új lesz, de nem biztos, hogy akkora know-how van mögötte, amire azt mondhatnánk, hogy ez egy innováció. Nyilvánvalóan mi is törekszünk arra, hogy megjelenjenek az új ötletek és ne a megszokott megoldásokat használjuk újra és újra, hiszen minden egyes probléma más és más. De nem lehet minden egyes megoldásra azt mondani, hogy itt most egy innováció történt.
Ha már szóba került a Tomelilla fejlesztése, az intelligens szórófejrendszer-sávpermetező, amelyben szenzorok segítik a megfelelő működést, e termék elektronikai részének is van újdonságtartalma. De az igazán nagy nóvum az, ahogy megrendelő elképzeli, hogy hogyan kellene működnie a berendezésnek, milyen mechanizmus által, és ebben az esetben az eljárás teljes kidolgozását már nevezhetjük innovációnak, hiszen egy szabadalom is tartozik az IntelliNozzle termékhez.
– Mik a tapasztalataik, hogy az önökhöz forduló vállalkozások, partnerek gondolkodásában mennyire vannak benne ezek az új megoldások, új lehetőségek? Tartózkodnak tőlük vagy rögtön elfogadják?
– Vállalkozásunknak nem a fejlesztés a fő profilja, hanem a gyártás, és a gyártásban kevésbé érdekli a vevőt, hogy ott mi az újdonság. Azt gondolom, nem a vevőnek fontos, hogy legyen egy ipar 4.0-s megoldás a termelésben, hanem nekünk, hogy meg tudjuk őrizni a versenyképességünket. Ha elektronikai gyártásról beszélünk, a vevőt inkább az ár érdekli, számára másodrangú, hogy milyen háttérfunkciók vannak a gyártásban. Ha pedig a fejlesztési oldalt nézzük, amikor hozzánk fordul egy partner egy ötlettel, akkor azt nézi, hogy ez a csapat képes-e arra, hogy az ötletéből megvalósítsa azt a terméket, amit szeretne. Ott már nyilván fontos az innovatív, új megoldásra való képességek megléte, de a gyártás területén ennek inkább számunkra van nagyobb jelentősége. Mert minél hatékonyabbak vagyunk, annál inkább tudunk olyan árat adni, ami valószínűleg a vevő számára is elfogadható. Az ipar 4.0-s fejlesztéseket inkább magunkért csináljuk, hogy versenyelőnyre tegyünk szert.
– Ha a gyártást tekintjük, mikor merül föl önöknél az igény, hogy utánanézzenek, mivel lehetne automatizálni, egyszerűsíteni egy-egy termékgyártást? Egyáltalán honnan szereznek információt ehhez?
– Két módja van: az egyik az, hogy egyszerűen veszünk egy olyan berendezést, ami elérhető a piacon és ki tudja szolgálni azokat a követelményeket, amire szükség van, amilyen utat kijelöl a piac. Nyilvánvalóan mi is követjük az elektronikai iparban lezajló trendeket, és annak megfelelően végezzük el a beruházásainkat, hogy olyan berendezéseink legyenek, amelyekkel nem maradunk le a versenytársainkhoz, a piachoz képest. Az információszerzés másik módja a belső fejlesztések, a folyamatfejlesztések. Amire nem lehet berendezést kapni, akkor mi csinálunk olyan berendezést, ami alkalmas az adott feladat megoldására. Ezekhez általában a hozzánk forduló partnerek projektjei adnak késztetést, és egyedi igényre szabott berendezéseket hozunk létre. A legújabb trendekről szóló információkat az internetről, de kiállításokról is szerezzük, utóbbinál megtapasztaljuk, hogy mit csinál a konkurencia, illetve a vevők is hozzák az igényeiket, abból is látjuk, hogy merrefelé kell továbbmennünk. De kiválóan segítik a tájékozódást az egyes cégek gépértékesítő kollégái is, rajtuk keresztül is érkeznek információk, hogy mik a trendek a világon.
– Mit nyer azáltal egy vállalkozás, vagy adott esetben önök, hogyha ilyen újfajta megoldásokat, technológiákat alkalmaznak? Említette az ártényezőt.
– Ahogy mondtam, az ipar 4.0 és az automatizálás is a hatékonyság érdekében zajlik, hogy minél hatékonyabban, minél gyorsabban, minél precízebben lehessen gyártani az adott terméket. Tehát hogy hogyan tudunk minél költséghatékonyabban, minél gyorsabban reagálni a vevői vagy a piaci igényekre. Ez motiválja, ez gerjeszti az egész folyamatot, ami miatt ezzel foglalkozunk. És nyilván, ha képesek vagyunk hatékonyan dolgozni, akkor a piaci versenyben is jól meg tudjuk állni a helyünket.
Logframe: Az innovációs pályázatokra olyan jelentkezőket várnak, akiknek piacképes saját fejlesztésük van
Az ipar 4.0-s fejlesztések alapját sok esetben egy innovációs folyamat előzi meg. A kutatás-fejlesztés, az innováció évekig is eltarthat és rengeteg pénzt felemészt. Nem elég kitalálni egy új terméket, eljárást, szolgáltatást, mérésekkel, tesztekkel, tanulmányokkal kell alátámasztani a működését, erre pedig a hazai vállalkozások jelentős részének nincs kapacitása. Részben ezért sem vesznek részt innovációs pályázatokon, de ahogy Márton Györgytől, a projektfejlesztéssel és pályázati tanácsadással foglalkozó pécsi Logframe Tanácsadó Iroda ügyvezetőjétől megtudtuk, a Dél-Dunántúlon a vállalkozások többsége egyébként sem alkalmas ilyen jellegű támogatások igénybevételére.
– Elsősorban az európai uniós finanszírozású GINOP PLUSZ, illetve a hazai finanszírozású Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által meghirdetett innovációs pályázati lehetőségek állnak a hazai vállalkozások rendelkezésére, ha ilyen téren forráshoz szeretnének jutni. Ezek mellett vannak még a specifikus területekhez rendelt pályázatok, mint például az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) különböző szakterületekre (pl. élelmiszeripar, egészségipar, digitális technológiák, fenntartható energetika, városi mobilitás, regionális innováció) vonatkozó támogatási forrásai, amelyeket központi európai uniós pályázatokon keresztül lehet elérni. De folyamatosan pályázhatók az ugyancsak központi európai uniós forrásokra épülő Horizon Europe pályázatok is, azonban ezek a dél-dunántúli cégek számára majdhogynem elérhetetlenek, legfeljebb nagyobb közép- vagy nyugat-európai kutatóintézetekkel, cégekkel közös konzorciumban van némi esély a sikeres szereplésre. Tehát többféle forrás áll a vállalkozások rendelkezésére.
– Milyen feltételeknek kell megfelelniük azoknak, akik indulni szeretnének innovációs pályázaton?
– Nagyon fontos sorra vennie a pályázónak, hogy rendelkezik-e azokkal az előfeltételekkel, amelyekkel egyáltalán labdába rúghat. Ebből a szempontból igen hátrányos helyzetben van a Dél-Dunántúl, mert jellemzően a cégek többségének nincs humán erőforrás bázisa arra, hogy innováljon. Sok mindent lehet mondani az innovációra, de ahhoz, hogy egy versenyképes, innovatív fejlesztéssel álljon elő valaki, komoly céges előtörténet és saját fejlesztés szükséges, legyen az akár termék, akár szolgáltatás. Elengedhetetlen a magas szintű céges kultúra, a technikai háttér, a tőkeerő, és mellette egy stabil humán háttér is. Utóbbi alatt olyan kvalifikált szakértőket értek, akik képesek megvalósítani az innovációt. Mivel a pályázatok többségét jellemzően kis- és középvállalkozásokra írják ki, ezért lehetőleg hazai tulajdonúnak is kell lenniük, emellett olyan cégek lehetnek esélyesek, melyek saját innovációs fejlesztésre képesek és nem csak egy külföldi cég beszállítójaként vagy leányvállalataként működnek. A Dél-Dunántúlon számos olyan vállalkozás dolgozik, amely egy külföldi (jellemzően német) vállalat beszállítója, így még ha magyar tulajdonban is vannak, e cégek nem innoválnak, hiszen az ilyen jellegű tevékenység jellemzően nem náluk zajlik. Az innovációs pályázatokra tehát olyan jelentkezőket várnak, akiknek saját fejlesztésük (termékük vagy szolgáltatásuk) van. Ez viszont értelemszerűen kockázatot is hordoz magában.
– A horvát és magyar vállalkozások számára is igénybe vehető B Light pályázat is támogat innovációs együttműködéseket, eddig már négy körben lehetett benyújtani igényeket erre a konstrukcióra. Ennél is ilyen szigorú feltételeknek kell megfelelni?
– Szeretnénk, ha folytatódna ez a nagy sikerű pályázati lehetőség, amelynek a kidolgozásában jelentős szerepet vállaltunk. Az eddig felsorolt pályázatokhoz hasonlóan a B Light-nál is alapvető, hogy megfelelő humánerőforrás-bázissal rendelkezzen a pályázó és itt is saját fejlesztés megvalósítása a pályázat alapja. A B Light feltételrendszere annyiban egyszerűbb, hogy nem vár el jelentősebb árbevételt vagy alkalmazotti létszámot, azonban ennél a nagy kihívást a megfelelő horvát partner cég megtalálása, a vele való üzleti kapcsolatteremtés és a közös fejlesztés kidolgozása jelenti.
– Mi miatt lehet vonzó egy cég számára az innovációs pályázaton történő indulás?
– Nyilván a legfontosabb előny az, hogy e pályázatok révén a vállalkozás épp ahhoz a fejlesztési tevékenységéhez igényelhet támogatási forrásokat, ami a jövőbeni fejlődésének zálogát jelenti, hisz az innováció az új termékek, szolgáltatások, technológiák kifejlesztéséről és piacra viteléről szól. Úgy is fogalmazhatunk, hogy e pályázatok a cég legkockázatosabb, de leginkább a jövőbe mutató fejlesztéseit támogatják és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a cég hosszabb távon is életképes és a piacon sikeres maradhasson. Pénzügyi szempontból nagy előny az, hogy itt komoly mennyiségű személyi jellegű költséget (bért, megbízási díjat) és a kutatás-fejlesztéshez szükséges anyagköltséget is el lehet számolni, ez rendkívül vonzóvá teszi ezeket a pályázatokat. Emellett a támogatási intenzitás is jellemzően magasabb, bár ez több tényezőtől is függ, mint a kutatás-fejlesztés besorolása (alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés), a cég mérete és konzorciális együttműködés esetén az együttműködés jellege. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy mindezen előnyökhöz követelmények is társulnak. Pályázata válogatja, hogy termék vagy szolgáltatási innováció esetében milyen eredményeket kell letenni az asztalra. Szükséges, hogy dokumentációs háttérrel is rendelkezzen a pályázat, valamiféle bizonyítékát kell adni, hogy ténylegesen végeztek fejlesztéseket.
Az innovációs pályázati konstrukciók jellemzően két aspektusból vizsgálják az ötletet: egyrészt a termék vagy szolgáltatás oldaláról, hogy az mennyire innovatív az adott szektorban, másrészt a piac oldaláról, hogy mekkora a piaci relevanciája, életképessége. Ezt együtt nehéz produkálni, különösen a Dél-Dunántúlon, ennek ellenére azért vannak jó példák. Az egyik a volt urán- és szénbányászathoz kapcsolódó cégek fejlesztései, amelyekkel már több mint tíz éve együtt dolgozunk, ők innovatív fejlesztéseket valósítanak meg a földtani (kiemelten a geotermális) kutatás, szolgáltatás- és a berendezésfejlesztés területén. Ez a tevékenység kiválóan illeszkedik az itteni adottságokhoz, hiszen a korábbi urán- és szénbányászati múlt arra predesztinálja a térséget, hogy a megmaradt humán tőke e területen hasznosuljon. De említhetek gépipari, elektronikai vagy faipari cégeket, amelyek egy-egy réspiacra orientáló fejlesztést hajtottak végre.
– Mi hiányzik a dél-dunántúli cégekből, ami alkalmassá tehetné őket az innovációs pályázatokon való szereplésre?
– Sajnos az adatok azt mutatják, hogy a hét magyar régióból a Dél-Dunántúl az egyik legelmaradottabb innovációs fejlesztésekben, különösen beszédes az, hogy az GINOP innovációs támogatások elosztása tekintetében a velünk szomszédos dél-alföldi régió lakosságarányosan közel 50%-kal jobban szerepelt, mint a Dél-Dunántúl. Ennek okát az előbb említett alapfeltételek hiányában kell keresni: legyen érdemi árbevétel és saját tőke, képzett humán erőforrás, saját tulajdonú cég, rendelkezzen önálló fejlesztési ötletekkel. A humán erőforrás tekintetében komolyabb mérnöki, felsőfokú végzettségű, némely esetben PhD-vel rendelkező kollégákra van szükség, akik képesek az innovációra – sajnos elmondható, hogy ebben is szűkében vannak a régió vállalkozásai. Mivel sok cég elsősorban valamilyen beszállítói láncolat része, nincs rákényszerülve arra, hogy a saját fejlesztések irányába lépjen. Megragad a meglévő piacán betöltött pozíciójában. A Dél-Dunántúl zárványtérség, és sajnos ebben nem sok minden változott az elmúlt időszakban sem. Így nincs is olyan kihívás, pláne nincs nemzetközi versenyhelyzet, amelynek az itt működő cégek zöme ki lenne téve (e tekintetben a dél-dunántúli cégek kiugróan alacsony exportképessége jelentős hátráltató tényező).
Érdemes látni, hogy az innováció nem önmagában lényeges, azt abból a szempontból fontos támogatni, hogy ezen keresztül tudnak nemcsak a pályázó cégek, hanem a velük kapcsolatban lévő vállalkozások is egy magasabb szintre ugrani. Nemcsak abban, hogy konkrétan az adott fejlesztés révén több bevételre tesznek szert, hanem abban is, hogy kvalifikáltabb munkaerőt is foglalkoztatnak, és ezen keresztül kinyílik számukra a nemzetközi piaci lehetőség. Egy innovációs projektnek számos tovagyűrűző hatása van, azon keresztül alakulnak ki újabb emberi és gazdasági kapcsolatok, szakmai együttműködések, és a bővülő hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer újabb és újabb projekteket hozhat.
– Mit érdemes meggondolnia egy vállalkozásnak, ha pályázni szeretne?
– A Dél-Dunántúlon működő cégek több mint 90%-ánál fel sem merülhet az innovációs pályázaton való elindulás lehetősége. Még a viszonylag egyszerű ingatlan- vagy eszközfejlesztési pályázatoknál is el kell fogadni azt az örök érvényű állítást, hogy addig nyújtózkodj, míg a takaród ér. Ezt a logikát követi például a GINOP, de ez jellemző például az NKFIH-s pályázatokra is. Míg korábban az előző évi árbevételhez, most a saját tőkéhez viszonyítják a bírálók, hogy mennyi támogatást kérhet egy vállalkozás, emellett az innovációs pályázatok figyelembe veszik a tavalyi lezárt év személyi jellegű ráfordítását is. Hogy miért? Azért, mert nem akarják, hogy valós gazdasági háttér nélkül menjenek ki a támogatási pénzek. Az az elv, hogy a cég nem kérhet több támogatást, mint amekkora a saját tőkéje, illetve nem lehet a pályázatának nagyobb az összköltségvetése – ami a támogatás és az önerő együtt –, mint az árbevétele. A személyi jellegű ráfordításnál pedig az az elvárás, hogy ha mondjuk három évig tart a projekt, akkor évente csak a teljes tavalyi évi személyi ráfordításának a fele állítható be az innovációs pályázatba személyi jellegű ráfordítás költségeként. E kritériumok alkalmazásának az az oka, hogy mondjuk egy két fős és 10 milliós árbevételű cég ne kaphasson hirtelen 200 millió forintos támogatást egy mondjuk 300 millió Ft összköltségű fejlesztéshez, mert nyilvánvalóan képtelen lesz önmaga megvalósítani a pályázatban vállaltakat. Egy ilyen felállás ráadásul felveti a stróman cég gyanúját, hogy csak azért pályázott egy kis cég, hogy rajta keresztül átáramoljon a jelentős összegű támogatás egy vagy több, a pályázatban nyilván meg nem nevezett céghez.
Alapvetően érdemi saját árbevétel és érdemi piac pozíció nélkül nem szabad pályázni, nem a pályázati pénzzel kell helyettesíteni az árbevétel hiányát, hanem ennek kiegészítő jellegűnek kell lennie. Tehát az arany középutat érdemes választani. El kell felejteni, hogy egy egy-két fős cég nagyra nő a pályázat által, ilyen cég esetében inkább egy innovációs pályázatban egy nagyobb cég mögötti alvállalkozói szerep a reálisabb, de még a nagyobb cégek esetében is érdemes megfontolni, hogy egy innovációs fejlesztésnek hol van a relevanciája.
– Sokan panaszkodtak arra, hogy túlságosan hosszú az elbírálás ideje, és ez akadályozza akár a megvalósulást, akár a kutatásokat, tehát az érdemi munkát.
– Egyfajta javulás látható e téren, valamennyit gyorsult a folyamat. Nagyjából azzal kell számolni, hogy egy innovációs fejlesztésre vonatkozó pályázatot fél-háromnegyed év alatt bírálnak el. Manapság a hazai költségvetésből finanszírozott, illetve az uniós finanszírozású GINOP pályázatoknál jellemző, hogy egy úgynevezett innovációs előminősítésen esnek át a projektek. Ezt az NKFIH végzi, az Innovációs Hivatal szakemberei és az általuk felkért szakemberek értékelik a pályázatokat. Csak az előminősítésen pozitív támogató szakvéleményt szerzett projektek nyújthatók be aztán a pályázati támogatásra. Fontos, hogy ezek az akár sok százmilliós pályázatok egy jól megalapozott szakmai döntéshozatali mechanizmuson menjenek keresztül, ami azért, ha belegondolunk, egy innovációs fejlesztésnél nem olyan egyszerű. E szakmai véleményezést a jövőre nézve szakmaspecifikusabbá lehetne tenni, mert nagyon nehéz összehasonlítani az almát a körtével. Teljesen más egy geológiai területen érintett pályázat, mint egy orvosi kutatási projekt, ezért is érthető, hogy fél év alá nem nagyon szorítható az értékelés időhorizontja. De ez még elfogadható, ezt még a nagyobb cégek is képesek kezelni. A legfontosabb viszont az, hogy a szakmai értékelési és döntési folyamat átlátható és mindenféle politikai befolyástól mentes legyen. Ez az innovációs pályázatok esetében kulcskérdés, ez végképp az a terület, ahol a szakmai szempontoknak kell dominálniuk, hiszen itt az adott szakterületen valóban újszerűséget hordozó és a piacon életképes fejlesztésekre fordítódik a támogatás. Nem beszélve arról, hogy csak ez a szemlélet és gyakorlat erősítheti a hazai vállalkozások innovációs fejlesztésekbe vetett bizalmát és ösztönözheti őket az ilyen jellegű fejlesztésekre.
Kis Tünde