A Tiffán család az 1700-as években települt a villányi borvidékre, a neves borászatot üzemeltető Tiffán Imre és fia már a kilencedik generáció a családban, akik szőlőműveléssel és borászkodással foglalkoznak. Az 1992-ben 7 hektáron elkezdett családi vállalkozást folyamatosan fejlesztve ma már évente mintegy 30-40 ezer palack bort állítanak elő. Pincéjükben nemcsak a borkóstolóra érkezőket fogadják, hiszen Tiffán Imre felesége házias helyi ételspecialitásokat varázsol az asztalra a borvacsorák, családi-baráti összejövetelek alkalmával. Ifjabb Tiffán Imre felesége, Farkas Viktória is hozzájárul a családi vállalkozás sikeréhez, ő saját készítésű ékszerei mellett a pécsi borboltban kínálja a család borait. És már hadrendbe állt az újabb generáció is, hiszen képzett borászként a Tiffán fiú fia is a vállalkozásnál dolgozik.
– Nem vettük át a családi borászatot, hanem beleszülettünk – mondja ifj. Tiffán Imre. – Mindig is volt egy konyhakert jellegű kis szőlőterületünk, ezt bővítettük szép fokozatosan. Annak ellenére, hogy villamosmérnök tanárként végeztem, mindig is az volt az elképzelésünk, hogy bort készítünk és vendéget fogadunk, csak azt nem láttuk az elején, hogy ezt milyen léptékben valósítjuk meg. Ahogy nőtt a bor elfogadottsága a társadalomban, a világban, úgy mertünk mi is bátrabbak lenni és előrébb lépni. Fokozatosan növekedett a megművelt területek nagysága, ahogy a bor mennyisége is, amit a 2000-es évek eleje óta már csak palackban értékesítünk.
– Mit lesett el, mit vett át az édesapjától a borkészítéssel, a vállalkozással kapcsolatban?
– Közösen dolgozunk, ez alap, így mindent el tudtam tanulni édesapámtól. De nemcsak a szőlőtermesztést, borkészítést kell fejleszteni, hanem a technológiát is, amiben már nekem is szerepem van. A közelmúltban a nagy fiam is beszállt a cégbe, ő a Szent István Egyetemen tanult borászatot, úgyhogy ő jelentős segítség nekünk, hogy technológiában és minőségben még tovább tudjunk fejlődni. Fontos az összetartás, mert szinte mindenhol munkaerőhiánnyal kell számolni, aki él és mozog, az jön szüretelni, így tudjuk családi összefogással elvégezni a munkát. A fő cél az, hogy a vállalkozás családi alapokon maradjon.
– Mi viszi az embert a hagyomány folytatására? Van esetleg egyfajta „kényszer”, hogy vigye tovább a családi vállalkozást vagy képes meglátni benne a szépséget?
– Ez egy igen nehéz, utálatos munka, főleg a szőlővel kapcsolatos része. Azért a 40 fokban kint a napon nem annyira jó. De azt is lehet szeretni, akár egy szép ültetvényben gyönyörködni, vagy értékelni, amikor megiszunk egy pohár kiváló minőségű bort. Nálunk fontos szempont, hogy ne legyen kényszer, hanem amit csinál, azt csinálja örömmel az ember. Persze vannak nehézségek, generációs problémák, másképp gondolkodunk dolgokról, de minden legyőzhető, mindent meg lehet oldani, ha akarjuk, és ennek köszönhető, hogy így tudunk közösen dolgozni.
– A családi hátországot a nők, az édesanyja és a felesége jelentik, viszont ők is aktív részesei a családi vállalkozásnak.
– A villánykövesdi pinceborozónkban az édesanyám felel a vendéglátásért, mind a beszerzésért, mind a főzésért. A vendégeink érzik és értékelik, hogy szívét-lelkét beleadja az ételekbe. A párom a pécsi üzletünket viszi, ott működtetünk egy bor- és ékszerüzletet, borértékesítéssel, illetve a saját egyedi ékszereivel. De aktív részt vállal a különböző külsős megjelenésekben is, hiszen számos borfesztiválon, rendezvényen is megjelenünk.
– Miként tudnak úgy együtt dolgozni, hogy a családi kapcsolatok se sérüljenek? Mert másként viszonyulunk a munkatársunkhoz és másként a családtagunkhoz.
– Mindannyian kompromisszumképesek vagyunk, nem jellemző ránk, hogy kiüvöltjük a problémát, inkább átgondoljuk és a megoldást keressük. Amellett, hogy férfiak dolgozunk együtt és néha nem könnyű a másikkal, jól tudunk együttműködni. Mindenki ötletel, de a végső döntést közösen hozzuk meg. Mindenki csinál mindent, ez talán rossz is, de egyben jó is, mert mindenki mindenre rálát. A munkám Villánykövesdhez köthető, viszont Pécsett lakom, így a kettőt teljesen el tudom választani egymástól.
– Miként alakul a jövő, hogyan lehet fejleszteni a vállalkozást?
– Technológiában a plafon a csillagos ég. Bár ez az időszak sajnos nem kedvez a kisvállalkozásoknak, a Covid megnehezítette mindenki életét, így a mi vállalkozásunkét is. Ezért egyelőre halasztjuk a fejlesztéseinket. Elképzeléseink vannak a jövőre nézve, de nagyon hiányzik a tavalyi év bevétele. Most az a legfőbb célunk, hogy egyenesben maradjunk.
Kis Tünde