A munkája mintegy 90%-át számítógép előtt végzi Lengvárszky Levente, a Light Film Studio Bt. ügyvezetője, tehát napja nagyobb részét beltérben, ülve tölti. Ezért mindenképpen szüksége van az ellenpólusra, azaz a szabad levegőre és a mozgásra, így ha teheti, fut vagy kirándul a természetben. Levente gyerekkora óta sportol, régen öttusázott, azóta a futás az élete része. Ugyan nem jár versenyekre, magával mégis sokszor küzd a jó eredményért. Csak arra kell vigyáznia, nehogy „túltolja”.
– A gép előtt végzett munkának erős kontrasztot ad és a testemnek egyfajta kompenzációt jelent a futás, amikor semmi monitor, semmi zene, semmi információ nem terhel. Amellett, hogy a futás teljesen kizökkent a megszokott helyzetből, a legolcsóbb és leghatékonyabb sport számomra. Az olcsóságát nem feltétlenül anyagi tekintetben kell érteni, sokkal inkább időráfordításban, mert ezt a mozgást a legkönnyebb becsempészni a napi tevékenységek közé. A nap végén, estefelé is lehet művelni, nem kell elmenni hozzá egy edzőterembe, nincs szükség speciális felszerelés, sporteszköz használatára, egyszerűen csak átöltözöm és már indulhatok is. Számomra ez a legfontosabb, hogy a legkisebb energiaráfordítással, a legkönnyebben hozza meg az elvárt eredményt: kapcsolja ki az agyamat a napi zsongásból, közben egészséges is legyen.
– Milyen gyakran tud elmenni futni?
– Heti négy alkalom lenne az ideális, ebből örülök, ha kettő összejön. Jó időben, tavasszal és nyáron hetente háromszor is nekiindulok, tavaly például rendszeresen futottam a Mecseken. Fontos a természet közelsége, mivel szerintem egészségesebb olyan talajon futni, ami az ízületeimnek is kedvez. Így a beton helyett inkább a természetes talajt, a földet, a kavicsos terepet választom. Néha persze ha úgy jön ki, a városban is futok, van egy speciális köröm Uránvárosban, mintegy 5 km, amit régebben akár éjjel 11 órakor is teljesítettem.
– Ezek szerint egyedül szeret futni? Vagy néha szükség van társaságra is?
– Nem, én abszolút egyedül futok. Azért is, mert számomra ez a mozgás egyfajta relaxáció, azt pedig csak egyedül lehet csinálni. Azért sem futok szívesen társaságban, mert szerintem ott mindig valakinek a rovására megy a mozgás, a teljesítmény, hiszen alkalmazkodni kell a gyorsabb és a lassabb társhoz is. Míg egyedül az ember a maga tempójában tudja teljesíteni a távot.
– Vannak-e kihívások a futásban, például számít-e az eredmény?
– Álságos lennék, ha azt mondanám, hogy csak a flow és a futás jótékony hatása miatt megyek, mert nap végén mindig megnézem az eredményemet, és látom, mikor kezdek jobb formába kerülni. Tavasszal, a futószezon elején nem stresszelem magamat amiatt, hogy gyenge a teljesítményem, mint ahogy most egy Covid megbetegedés után sem. Most jobban oda kell figyelnem, hogy ne hajtsam túl magamat, de előbb-utóbb elkezdem a teljesítményalapú mozgást, és akkor figyelem az időt, a megtett távot, célokat tűzök ki magam elé. Túlzott elvárásokkal azonban nem terhelem magamat. Viszont minden évben el akarom érni az ideális teljesítményt, ez nyár közepére általában sikerül is. Az elmúlt években háromszor részt vettem a palkonyai dűlőfutáson, ezekre például tudatosan készültem.
– Mit változtatott önön a futás, mit tanult meg általa?
– Egyrészt azt, hogy akkor is menni kell, amikor nincs hozzá kedvem. Aztán ott van a rendszeresség, ami a mai napig kihívás számomra, mert nem mindig tudom tartani a magamnak tett ígéretet. Ám ez is hasznos, hogy tudatosan rálátok erre, mert megóv attól, hogy túlterheljem magamat. Hajlamos vagyok az állandó bizonyításra, a túlzott teljesítményre, a futás jó módszer számomra arra, hogy ne akarjak hirtelen nagy teljesítményt, képes legyek visszafogni magamat. Másoknak nem akarok bizonyítani a futással, bár sokszor akarva akaratlanul ránézek a telefonos alkalmazáson mások teljesítményére, és látom, hogy ma én vagyok a jobb, a következő héten pedig a másik. Ez is motivál abban, hogy fejlődjek. A futás kikapcsol és szellemi feltöltődést jelent számomra. Szükség van erre a pihenésre, mert rengeteg információ, impulzus ér bennünket, a közösségi média, a multitasking, az otthoni munkavégzés elképesztő mennyiségű energiát elvesz. Ha futsz, ezekkel nem tudsz foglalkozni.
Egyébként nagyon szeretnék elmenni túrázni a kollégákkal, remélem, egyszer sikerül megszerveznünk. Már csak azért is, mert a másik cégben, amit vezetek, a Film a Vidékért Nonprofit Kft.-ben Hosszúhetényhez, a vidékhez kapcsolható témakörökben készítünk filmeket, és mivel ez a település a Kelet-Mecsek ölelésében fekszik, adja magát a csapatépítő túrázás.
K.T.