Katics Ákos már egyetemistaként is a családi alapítású Hungaro Energy Kft.-nél dolgozott, édesapja fokozatosan adta át neki az irányítást. Ügyvezetői munkájának köszönhetően folyamatosan növekszik a földgáz- és villamosenergia-értékesítéssel, energetikai tanácsadással, foglalkozó vállalkozás. A fiatal üzletember a kamara Iparfejlesztési Bizottságának aktív tagja, munkájával hozzájárul a kamara iparfejlesztési törekvéseihez, tevékenységéhez. Katics Ákos 2021-ben a kamara Az Év Fiatal Üzletembere Díjának tulajdonosa.
– Nem számítottam rá, nem is tudtam, hogy jelöltek erre a díjra. Ez egy hatalmas meglepetés volt számomra és hálás vagyok, hogy az üzleti közösség figyelemmel követi és értékeli a munkámat. Ez egyfajta visszajelzés számomra, hogy jó irányban haladok.
– Van-e rangja az üzleti életben ennek a díjnak?
– Bízom benne, hogy igen, valamilyen szinten biztosan befolyásolja a cégünk tekintélyét, imidzsét, presztizsét. A vállalkozásban ugyan édesapám is tulajdonos, de mégiscsak én vagyok az arca a Hungaro Energy-nek. A díj ráirányítja a figyelmet a fiatal generációra, hogy mi is képesek vagyunk egy sikeres vállalatot vezetni. És abban is megerősít, hogy nemcsak úgy tekintenek rám, mint édesapám fiára, hanem elismerik, hogy nekem is nagy szerepem van a vállalkozás sikerében.
– Milyen gondolatiságot, gyakorlati fogásokat visz tovább az apai örökségből?
– Édesapám az egyik példaképem. Gyerekkoromban is csodáltam a munkásságát, az emberekhez való hozzáállását, az észjárását. Mindig is ámulattal szemléltem, hogy megy előre, miként üzletel és azt, hogy sikerről sikerre halad, még így 60 év fölött is újabb és újabb célokat tűz ki maga elé. Ez roppant módon imponál nekem. Édesapám egyrészt példakép számomra, másrészt pedig versenytárs, hogy legalább ilyen szinten, de inkább jobban szeretném csinálni, megmutatni neki, hogy méltó vagyok a cégvezetésre. Ezt a vállalkozást ő indította el, ő teremtette meg a kezdő infrastruktúrát, a humán erőforrást, szerezte be a működési engedélyt. A cég tevékenysége egy jelentősebb tőkét kíván, ezt is a rendelkezésemre bocsátotta, majd megjelölt utódjának. Az elején ez egy hatalmas kihívásnak tűnt számomra, így édesapám akkor még jócskán belefolyt a cég életébe, de az idő múlásával ő is látta, hogy megállom a helyemet, és most már szinte 100%-ig az én felelősségem a cég irányítása. Természetesen mint tulajdonos figyelemmel kíséri az eredményt, követi a céggel kapcsolatos történéseket, de úgy érzem, hogy sikerült megfelelnem az elvárásainak.
– Mi az, ami már az ön nevéhez kapcsolódik a cég irányításával kapcsolatban? Hiszen már egy más nemzedéket képvisel.
– Jelentős változtatást nem tudok megemlíteni. Nagy a hasonlóság közöttünk, és mivel mindig is a példaképem volt, igyekeztem teljesen utánozni. Amikor bejöttek a mini laptopszerű eszközök, akkor nekem is kellett egy, ugyan még semmire sem tudtam használni, de fontos volt számomra, hogy ugyanazzal az infrastruktúrával rendelkezzek, mint ő. Amiben vita van közöttünk, az nem a cég vezetésével vagy a szemlélettel függ össze, sokkal inkább az árazással. Édesapám az építőiparból jött, ahol nagyobb árréssel dolgoznak, én pedig a szolgáltatószektorban működöm, ahol az a jellemző, hogy sok ügyfelet kell gyűjteni és a nagy a konkurencia miatt viszonylag kis árréssel tudunk dolgozni. Ezért ebben mindig van egy kis nézeteltérés közöttünk, hogy melyik gondolatmenetet érdemes követni. Én operatíve látom a cég működését, az ajánlatadásoktól kezdve a szerződésig, és tudom, hogy mit bír el egy ajánlat. Talán még abban különbözünk egymástól, hogy neki kiváló a tárgyalóképessége, ezen a területen nekem még fejlődnöm kell. Hogy én is olyan jól tudjak alkudozni, mint ő.
– Ön a kamara Iparfejlesztési Bizottságának aktív tagja. Miért fontos, hogy részt vegyen a kamara munkájában?
– Több mint 10 éve vezetem a vállalatot, eddig a saját munkámmal, a cég építésével voltam elfoglalva. Az utóbbi három évben úgy érzem, hogy már viszonylag stabil alapokon állunk, kellő nagyságú ügyfélkörrel rendelkezünk, országos szinten is egyre ismertebb a vállalat. Eljött az idő, amikor egy kicsit több időm maradt nyitni, nem csak az irodai monitoron keresztül szemlélni a világot, hanem kicsit eltávolodva attól akár a kamarán keresztül is ismerkedni, új kapcsolatokat építeni. Egyelőre még szokom ezt a helyzetet, igyekszem a saját vállalati szemszögem mellett meglátni más nézőpontokat, amiket a többiek képviselnek. Ezzel az összképpel könnyebben rájövök arra, hogy mit is lehetne másképp csinálni, ami mindannyiunk javára szolgál.
K.T.