Az építkezések bűvkörében nőtt fel Götz Attila, már kamaszként is cipelte a malterosvödröket édesapja vállalkozásában. A pályaválasztásnál sem gondolkodott sokáig, az egyetem elvégzése után pedig egyértelmű volt számára, hogy továbbviszi a ma már 27 éves építőipari kivitelezéssel foglalkozó családi vállalkozást. 2013-ban vette át a stafétát édesapjától, bár a mai napig együtt dolgoznak, más-más területet felügyelve. A 2008-as gazdasági válság a hosszúhetényi Götz és Társai Kft.-t is megrázta, de az utóbbi tíz évben látványos fejlődésnek indult a cég. Az ügyvezető szerint szükség van a fiatal generációk hozta „vérfrissítésre”.
– A vállalkozás tulajdonképpen azért indult, hogy édesapám a cégtársaival külföldi munkákat is tudjon vállalni. Később már csak a hazai piacra dolgoztak, ma pedig szinte csak Pécsett és környékén vagyunk jelen. A cég a 2000-es évek elején komoly fejlődésen ment át, ugyan a 2008-as válság minket is megérintett, de 2013 óta nagyon jó tempóban haladunk előre. Megrendelőink leginkább a magánszektorból érkeznek, és talán azért is szeretnek velünk dolgoztatni, mert rugalmasan tudunk alkalmazkodni az igényekhez és extra figyelmet fordítunk a minőségre – mutatja be röviden a családi vállalkozást Götz Attila.
– Miért volt egyértelmű az ön számára, hogy a családi vállalkozásban képzeli el a jövőjét?
– Ebben nőttem fel, kisgyerekkorom óta jártam édesapámmal az építkezésekre, számomra nem volt kérdés, hogy én is ezt a pályát választom. Már középiskolás koromban jártam dolgozni a nyári szünetekben az építkezésre. 2013-ban végeztem az egyetemen építészmérnökként – 2017-ben pedig okl. szerkezettervező építészmérnök képesítést is szereztem –, utána csatlakoztam be a céghez, akkor már vezetőként. Szép fokozatosan átvettem a feladatok egy részét.
– Olyan természetességgel említette, hogy átvette a feladatokat, ám nem biztos, hogy ez ilyen egyszerű, ahogy kijelentjük.
– Valóban, nem volt egyszerű, azonban én már tizenévesen szakmunkás kisegítőként dolgoztam az építkezéseken, az egyetem mellett pedig elkezdtem a vállalatvezetésbe is besegíteni, így szép lassan szinte mindent megtanultam. Fokról fokra haladunk a lépcsőn, így fokozatosan tudtam átvenni a feladatokat édesapámtól.
– A családi vállalkozásoknál nem mindig könnyű a generációváltás, hiszen munkatársakként és családtagokként is együtt kell működniük. Ez önöknél hogyan alakult?
– Édesapám mellett sokszor megfigyelőként voltam jelen, de ő bölcsen azt is engedte, hogy magamtól próbáljak ki dolgokat. Kint az építkezésen is rengeteget tanultam az akkori szakiktól, akik szintén igyekeztek terelgetni. Amikor hivatalosan is beléptem a cégbe, az egyben egyfajta szemléletváltással is járt, láttam, hogy miben szükséges változtatnunk. Amíg édesapám talán kicsit a régebbi szemlélettel vezette a céget, addig én a modernebb elvárásoknak való megfelelést tartom szem előtt. Persze, ehhez mindkettőnk részéről nagy adag kompromisszumkészségre van szükség, vannak is vitáink emiatt, hiszen sokszor mind a ketten ragaszkodunk a saját nézeteinkhez, de végül mindig mindent sikerül megbeszélni, hiszen egy a célunk.
– Mi jelenti ma a kihívást a mindennapokban?
– Ami a legtöbb építőipari vállalkozásnál, nálunk is a szakemberhiány az egyik legégetőbb kérdés. A problémát alvállalkozók bevonásával igyekszünk orvosolni, sokkal több megrendelést el tudnánk vállalni, ha lenne megfelelő számú szakember. Az előző tanévben elkezdtünk tanulóképzéssel is foglalkozni, hátha így tudjuk gyarapítani a munkavállalói létszámunkat. Fontosnak tartjuk, hogy a jelenlegi munkatársaink hosszú távon nálunk maradjanak, ezért mind a bérezésben, mind a szabadságok kiadásában vagy egyéb problémáik megoldásában rugalmasak vagyunk, mert csak az elégedett munkavállaló tud jó teljesítményt nyújtani. Az Építőipari Technológiai Klaszterbe alapító tagként léptünk be, e szövetség is az ágazatban jelentkező problémák megoldására jött létre. Hiszem, hogy együtt sikeresebben tudunk tenni a jövőnkért, mint külön-külön.
– Cégvezetőként milyen elveket követ?
– Az egyik legfontosabb a vevő elégedettsége, amihez kis cégként jól tudunk alkalmazkodni. A másik pedig a minőség, hogy olyan munkát adjunk át, amit a későbbiekben is bátran föl merünk vállalni.
– Hogyan látja a vállalkozásuk jövőjét, milyen célokat tűztek ki maguk elé?
– Mindenképpen szeretnénk bővülni, létszámban és tevékenységi körben is. A kivitelezési részt nemcsak építőmesteri, hanem egyéb szakipari szegmensekkel is kiegészítenénk, ám ehhez kiváló képességű szakemberekre van szükség. Régi célom a végzettségemhez is igazodó tervezés, bízom benne, hogy a jövőben meg tudjuk valósítani az elképzeléseinket.
K.T.