Néhány évvel ezelőtt az egészsége érdekében kezdte el az életmódváltást, ennek részeként a futást Németh Norbert, a Protask pályázati műhely ügyvezetője, aki azóta már triatlonozik is A sport rengeteg mindenben megváltoztatta az életét, többek között ritmust és rendszerességet is hozott a mindennapjaiba.
– Rengeteget fogytam a futás segítségével, ezt a testalkatot kívántam fenntartani, ezért is maradt az életem része a sport. Tulajdonképpen a korábbi „hulladék időimet” használom fel hasznosabban. Ezek azok a kötelezettségektől mentes órák, amit énidőnek is szokás nevezni, de nem mindegy, hogy azt a mobiltelefonom pörgetésével, sör és chips mellett egy Zs-kategóriás futballmérkőzés megtekintésével vagy esetleg a testemmel való törődéssel töltök. Másrészt a rendszeres sport ritmust is adott az életemnek. Cégvezetőként sokan esnek abba a csapdába, hogy a napirendjük szétesik a temérdek teendő, a külső és belső elvárások tengerében. Az én esetemben a heti edzésnaptár nagyban meghatározza a napirendemet, így nem a körülmények alakítják a mindennapjaimat, hanem én.
– Hogy jött az életébe a triatlon? Ez egy új kihívás volt a futás után?
– A második maratonom nem sikerült fényesen egy, a verseny közben előjövő sérülés miatt. Emiatt egy ideig fel is hagytam a futással és elkezdtem intenzíven kerékpározni, télen pedig beltéri edzőgörgővel tekerni. Mivel a későbbiekben mindenképpen folytatni akartam a futást, és kiderült, hogy a bringa sem megy rosszul, adta magát, hogy úszni is hamarosan el fogok kezdeni. 2018 teléig nem tudtam még 25 métert sem leúszni gyorsúszásban, de oktató segítségével a következő tavaszra már egészen vállalható időim lettek a medencében, és újra elkezdtem futni is. Bár a három sport időben jóval többet igényel a hetemből, mégis kiegyensúlyozottabb terhelést ad a testnek és mentálisan is változatosabbá váltak az edzéseim.
Arról nem is beszélve, hogy az aktív triatlonos életforma – ahogy egy sporttársamat szoktam idézni – egy emberkísérlet a saját testünkön. Nagyon sokat fejleszt a testtudaton, hiszen napi szinten figyelünk a testünk állapotára, visszajelzéseire, a fiziológiai adatokra és ennek megfelelően folyamatosan újratervezünk, beavatkozunk. Én nagyon élvezem ezt a „munkát” és szeretek elmélyülni a mutatókban és a módszerekben is.
– Hogyan változtatta meg a rendszeres sport az üzleti életben való létét? Számít-e manapság a sportos külső?
– Eleinte azt gondoltam, hogy nagyon sokat számít a sportos megjelenés. Ma már úgy vélem, hogy a másik fél szemszögéből inkább csak az első benyomás egyik, de nem egyetlen tényezője az, hogy kinek milyen a testalkata. Belülről viszont természetesen önbizalmat kölcsönöz. Emellett közhelyes, de a sport megtanít türelmesnek és alázatosnak lenni a minőségi munkával, így mentálisan sok erőt ad azokhoz a meddő időszakokhoz is, amik rövid távon csak az energia égetésének tűnnek. Emellett a vállalkozásunkban is nagyobb hangsúlyt kapott a saját magunkra fordított figyelem. Szervezeti és egyéni szinten is előtérbe helyezzük a munka és a magánélet egyensúlyát. Azt gondolom, erre mindenkinek szüksége lenne. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a vállalkozásunk nem a mindenáron történő pénzteremtés végeláthatatlan verklije. Egy vállalkozás vagy egy munkahely szerepe az, hogy a kollégáknak és a tulajdonosoknak hosszú távon kiszámítható és tisztességes megélhetést biztosítson.
– Ezek szerint a sportos életmód gyökeres változást eredményezett az üzleti életben is a szemléletmódjában.
– Igen, a (verseny)sport az üzleti világban is létező törvényszerűségeket erősített meg bennem. Például mindenféle fejlődésre jellemző, hogy az szinte sosem lineáris, sokkal inkább lépcsőzetes: mindig vannak stagnálási időszakok, amiket pontszerűen követ az áttörés. Ez egyébként egy kemény türelemjáték. Sokszor hetekig, akár hónapokig nem jön a változás, majd az egyik pillanatról a másikra mégis elérjük, persze csak ha addigra nem mondtunk már le róla.
A munkám világára is ugyanez jellemző. Pályázatírással foglalkozunk, most például ott tart a hazai programozási ciklus, amikor szünetel az EU-s források folyósítása, nem jönnek ki új pályázati kiírások, de rengeteg beadott pályázatra sem hoztak még döntést. Ez most nem a kiemelkedő sikerélmények, pozitív támogató döntések időszaka, viszont a folyamatban lévő munkáinkat folytatnunk kell. Komoly kihívás ebben a környezetben megtalálni és a kollégáknak is átadni a motivációt. Ilyenkor a sikerélmények nélkül is meg kell találnunk a munkánk miértjét, hiszen csak ez vezet újabb sikerekhez. A sport megtanított arra, hogy az alázatos munkának mindig lesz eredménye. Ebben egyesek hisznek, én viszont a sporton keresztül megtanultam nemcsak hinni, hanem tudni is, hogy ha a munka nem marad el, akkor idővel az eredménye is meglesz.
K.T.