Évente mintegy 6–10 ezer kilométert kerékpározik Kutsera Róbert, a Lift Consulting Kft. szervezetfejlesztője. Nagyrészt országúton teszi meg ezt a távolságot, de néha mountain bike-ra pattan, ami egy teljesen új minőséget hoz az életébe. Mint mondja, a kerékpár gyerekkori szerelem számára, a legegyszerűbb menekülési útvonal a városból. Az egyedül töltött órák, a szarvasokkal megélt kalandok, a természet közelsége feltöltődést ad, kiszakít a mindennapokból, amire Róbert szerint mindenkinek szüksége lenne.
– A város egy sajátos emberi világ, fiatalként is mindig az volt a problémám vele, hogy túlságosan kiszámítható. Ezért vágytam a városon kívüli környezetbe, amely lehetőséget kínál arra, hogy az ember felfedezzen valami újat vagy kalandba keveredjen. Az első kalandok egyike egy abaligeti kirándulás volt. Kempingbiciklivel, az emelkedőkön végig állva tekerve. Felnőttként pedig, ahogy mind jobb kerékpárokra lett lehetőségem, egyre nagyobb távolságokat tudtam megtenni. Kimondottan élvezem, hogy az ember egy ilyen eszközzel hatalmas területet tud lefedni és ehhez nem kell más, csak egy egyszerű váz, kerék, meg a saját izmai. A mountain bike-ot azért szeretem, mert az erdőben szintén nagyobb tér járható be, mint gyalogosan, mégis kint vagyok a természetben és közben folyamatosan mozgok.
– Milyen gyakran tesz biciklitúrákat?
– Nincsenek kitűzött időpontok, ez a sport bármikor spontán űzhető. Ha most befejeztük ezt a beszélgetést, akkor egyből nyeregbe szállok, és elindulok, mert most éppen jó idő van, és hamarabb el tudtam szabadulni a munkahelyemről. Legtöbbször kora délután szoktam menni, télen akár sötétedésig is., Nagyon szeretek este vagy éjszaka is kint lenni, amikor már minden elcsöndesedik. Az elmúlt tavaszt Dániában töltöttem, és mivel ott a tavaszi napforduló után nagyon gyorsan elkezdenek hosszabbodni a nappalok, májusban akár este 11 órakor is még világosban lehetett biciklizni, ez óriási élmény volt.
– Azon kívül, hogy az ember új élményeket szerez, mi a biciklizés célja?
– A kerékpár egyik előnye a ciklikus mozgás. Ha az ember zaklatott és szeretné megtalálni az egyensúlyát, akkor nekem kimondottan jó eszköz erre a kerékpár. Forgatom a pedált, forog a lábam és alattam a kerék. Ez megnyugtat, nem kell rá különösen figyelnem, megy magától. A másik, hogy érzem: teljesítményt ad le a testem. Teljesen mindegy, hogy milyen terepen vagyunk. Dániában például nincsenek hegyek, viszont van szél, meg dombok, azokon ugyanolyan jól meg tudja terhelni magát az ember, mint a magashegyi környezetben. Elég sokat bicikliztem az osztrák, illetve a francia Alpokban is, ami szintén egy új kihívás volt számomra.
– Van, aki azért sportol, hogy kisöpörje a fejéből a stresszt okozó gondolatokat, más pedig futás közben is még szakmai podcastet hallgat. Önnél hogy van ez?
– Ha sportolok, én semmi mást nem csinálok közben, csak arra koncentrálok. Ez egy sajátos fókuszálás azon keresztül, hogy ritmusra mozog az ember. Mivel sokat tekerek sötétben vagy erős szürkületben, így fontos érzékelnem a külvilágot. Gyakran találkozom őzekkel, szarvasokkal, ezért figyelni kell a környezetre, ezáltal annak részévé is válok.
– Mit tanít meg az embernek a rendszeres sportolás?
– Az a tapasztalatom, hogy városi emberként nagyon kis mértékben használjuk magunkat, a testünket. Nekem az az ideális, ha egyszerre három órát tudok menni, ami alatt kb. 100–110 km-t teszek meg, tereptől függően. Az első órában az ember bemelegszik, akkor kezd igazából alkalmazkodni az emelkedőkhöz, a különböző intenzitású mozgások sorozatához, így a második órában már egészen másképp mozog a test. Ha az ember hozzászokik ahhoz, hogy minél több időt tölt így, kialakul egy érzet, hogy az emberi szervezet mennyire nagy teljesítményre is képes lehet A biciklizés számomra szabadságérzetet is jelent. Azt, hogy igazából nincsenek korlátok. A 3 óra tekerés egyfajta várakozás is, beépít egy türelmet az emberbe. Nem lehet a végére érni egy pillanat alatt. Emellett a kerékpározás vagy bármilyen sporttevékenység szerintem egyfajta gondoskodás önmagunkról, amely mindennel kapcsolatban meg fog jelenni, amit csinálunk. Például ha a munkámra vetítem, egy projekt menedzselése a projektről való gondoskodást jelenti. Egyszerűen ott kell lenni vele, hogy abban a ritmusban, ahogy kivitelezhető, ahogy azt a saját természete adja, végig tudjam vele csinálni. Nyilvánvalóan adjam hozzá azt, amit én tudok, tegyem bele az energiát, de legyen hozzá türelmem is, hogy be tudja járni a saját útját.
Kis Tünde