Gyógyszergyártó-, csomagológépek, és minőségvizsgáló berendezések, valamint gyógyszer-/bioanalitikai műszerek vásárlásával kapacitásnövelést, korszerűsítést valósított meg az elmúlt években a PannonPharma Gyógyszergyártó Kft., amely így ma a hazai piacon az egyik (volumenben) legnagyobb fájdalom- és lázcsillapító gyógyszer szállítója lett. A pécsváradi vállalkozás a jövőt is a fejlesztések mentén tervezi, ezt az is indokolja, hogy a hazai gyógyszeripar az ECI (Economic Complexity Index – az országok gazdasági képességeinek holisztikus mérőszáma) alapján még mindig a világ 10–15 legjobbja között van. Ám mint Pallos József Péter ügyvezető mondja, több kihívással is szembe kell nézniük.
– Általában a hazai gyógyszeripar fejlődésének hazai gátja az, hogy a társadalombiztosítás által befogadott gyógyszerek ára 2006 óta nemhogy emelkedett volna, de 20%-kal csökkent, emellett az ágazatban dolgozók bérjövedelme sokszorta magasabb lett 17 év alatt. Ezt egy piaci szereplő úgy igyekszik kompenzálni, hogy a jobban eladható termékek árából fedezi a fedezetszegény termékek költségeit. Ez a keresztfinanszírozás egyébként bevett gyakorlat, a külföldi gyógyszergyárak így szorították ki a magyarországi gyógyszerpiacon a magyar gyártókat az elmúlt 25 évben. Ami ebben még fájóbb, az a külpiaci terjeszkedés ellehetetlenülése. A gyógyszerexportnál is nagy hátrányt jelent az alacsony hazai ár, mert a fogadó ország a magyarországi társadalombiztosítási árakat nézi, és ahhoz viszonyít. Az exportlehetőségeinket behatárolja a hazai árhelyzet, mivel a társadalombiztosítás által befogadott gyógyszerek a forgalmunknak több mint a felét adják.
A PannonPharmánál az elmúlt években az Egészségipai Támogatási Program (ETP) támogatásával a koronavírushoz kapcsolódóan több jelentős fejlesztési eredmény is született, számos tudományos közleményt publikáltak, és szabadalmakat is létrehoztak. Például a Sars_Cov-2 fertőzésben előnyösen alkalmazható több már patikában is kapható készítményük, illetve egy eredeti gondolaton alapuló szabadalmuk, egy diagnosztikai kettős célú teszt.
– Mégis mi jelenti a legnagyobb kihívást ma a vállalkozás számára?
– Az első helyen említhetem a munkaerő minőségi és létszámhiányát. Sajnos azok a szakirányú képzettséggel rendelkező munkavállalók, akik a munkaerőpiacon elérhetők, kevésbé alkalmasak gyógyszeripari környezetben való munkára. Itt elsősorban nem az egyetemi végzettségűekre gondolok, inkább a középvezetőkre, a technikusokra. Ehhez hozzájön az is, hogy gyártóüzemünk vidéken, Pécsváradon található, nem mindenki vállalja az ingázást. Plusz nehezítő tényező, hogy az idetelepülő külföldi cégek egy kicsivel több fizetésért elviszik az olyan szakembert is, akinek a szakképzettsége nem kellene ahhoz a munkakörhöz, amit ott ellát. Túl ezen bizonyos képzések hiánya vagy alacsony színvonala is akadályozza a nemzetközi piacra lépést.
– Miként tudnak alkalmazkodni ezekhez a folyamatokhoz?
– Igyekszünk külön juttatásokkal megbecsülni a jó munkatársainkat. Aki szeret dolgozni, nálunk megtalálja a fejlődési lehetőséget, hiszen támogatjuk a továbbtanulást – ezzel szakembereink többsége él is. Az elmúlt években munka mellett nyolcan szereztek doktori fokozatot, közülük hármat sikerült megtartanunk. Igyekszünk támogató, szerethető munkahelyként működni, ezt a képet mutatjuk a nálunk szakmai gyakorlatot töltő középiskolásoknak, egyetemistáknak is. A munkaerőhiányra olyan stratégiával válaszolunk, amely a meglévő lehetőségeinkre építi a cég fejlődését.
– Milyen fejlesztési elgondolások mentén tervezik a PannonPharma jövőjét?
– Az export területén a bérmunkát, az import területén pedig a kínai és indiai gyártókkal való jó kapcsolatokat helyezzük előtérbe. Továbbra is az egyik legfőbb célunk a fejlesztés, egyrészt folyamatosan fejleszteni kell a forgalomba került készítményeket, ezért csak ezekhez kapcsolódóan az ETP által 2021-ben mintegy 300 millió forintot költöttünk minőségvizsgáló, gyógyszerforma-fejlesztő műszerekre. Egyébként büszkék lehetünk arra, hogy az ECI a világ 10–15 legjobbja között tartja számon hazánk gyógyszeriparát a gazdasági teljesítmény komplexitása tekintetében. A volt szovjet köztársaságok még 30 évvel önállóságuk megteremtése után sem képesek gyógyszert előállítani (pedig pénzük van rá), mert nincs meg hozzá a nemzetgazdasági komplexitási képességük, amivel az ilyen magas bonyolultságú, integráltságú gyártóképességeket, szervezési működésüket kialakíthatnák. Jó lenne, ha továbbra is az „ECI-bajnokok” között maradhatna hazánk. Mi „iparosok” ehhez a szervezési, gyakorlati tudás megosztásával járulunk hozzá, de az nem elég. Még el kell érnünk, hogy a mi hasznunk is meglegyen, és itt maradjon, mind nagyobb mértékben.