Hát órásnak kell lenni! – mondja teljesen magától értetődően ifj. Remes Ferenc, a pécsi Király utcai órásdinasztia legfiatalabb tagja, hogy tavaly nyáron miért nyitotta újra órásmester nagyapja üzletét. A főleg antik és hagyományos óraszerkezeteket javító, illetve felújító vállalkozást a 20 éves fiatalember viszi tovább, aki nemcsak az órásműhely berendezésben maradt teljesen korhű – még a szerszámok is az elődöké voltak –, dédapja nyakkendőjében ő maga is mintha az ántik korból való lenne. Lelkesedése és a felmenői iránti tisztelete sem a 21. századi fiatalokat jellemzi.
– A Remes Ferenc név kötelez, miért én szakítanám meg a hagyományt? Egyébként sem tudom elképzelni, mi lehetne más belőlem, mint órás. Nagyon szeretem ezt a szakmát, és szinte kötelességemnek is érzem, hogy folytassam az ükapám, a nagyapám, a dédapám és az apám hivatását. Azt gondolom, azért jöttem erre a világra, mert ez a feladatom – mondja csillogó szemmel a fiatalember. – Mindig is órás akartam lenni, ezért a nagyapám és az édesapám mellett tanultam meg a szakmát. Tapasztalatom szerint csak a gyakorlatban, egy szakember mellett lehet jól elsajátítani az alapokat, aki megmutatja a trükköket, amire nem feltétlenül jön rá az ember.
– Mi az óra varázsa az ön számára, mi vonzza ennyire ehhez a szakmához?
– Főként az, hogy ezzel foglalkoztak előttem a Remes Ferencek, a dédapám, az ükapám is ezzel a névvel űzte ezt a szakmát. A másik pedig, hogy az óra egy nagyon szép szerkezet. A mai napig elcsodálkozom azon, hogy milyen rendszereket tudtak csinálni 100–130 évvel ezelőtt. Vagy itt van a karórám, egy 1944-es modell, ennek is fantasztikus a belső felépítése, de ugyanilyen csodálatra méltóak a zsebórák is.
– Azt állítja, hogy órásnak lenni kell. A mai világban is van rá igény?
– Igen, amióta megnyitottam, sorra hozzák javításra a régi óraszerkezeteket. Elsősorban órajavítással foglalkozom. Sok olyan technika, művelet van a mai napig, amit még a dédapám is alkalmazott. Most is megvan az 1916-os könyve, amiből tanult, ezt én is forgatom, hiszen ezeket a fogásokat nem feltétlenül ismerik manapság.
– Hoznak be olyan órákat, amihez szükség van erre a tudásra?
– Természetesen, a faliórák javításánál, a szerkezet eredeti állapotába való visszaállításánál például ismerni kell a csavarok kékítésének a módszerét. Az órákhoz felhasznált sárgaréz alkatrészek majdnem minden esetben oxidálódtak, de én vissza tudom hozni az eredeti arany színüket. A szerkezeteket is rendbe teszem, így nemcsak funkciójukban, de esztétikailag is nagyon szépek lesznek.
– Hogyan fogadták a kuncsaftok, hogy újra megnyílt az üzlet?
– Nagyon jók a visszajelzések, egyre többen visszatérnek a régi ügyfelek közül. Sokat mesélnek az egykori élményeikről, van, aki már a 70-es években is idejárt, de olyannal is beszéltem, aki az 50-es években volt a dédapám kuncsaftja, és még arra is emlékszik, hogy hol állt az asztala. A célom, a vágyam az, hogy amilyen régen volt, újra híressé tegyem Pécsett a Remes Ferenc nevet. A családom egyébként nagyon féltett, hogy miként boldogulok, hiszen a nagyapám azért is zárta be két éve az üzletet, mert nem igazán ment. Én azonban új lendülettel indulok neki a vállalkozói létnek, eddig szerencsére hónapról hónapra egyre több a munkám.
– Itt az üzletben visszaléptünk 90 évet az időben, a berendezés, a szerszámok, de még a kirakat elrendezése is a régi kort idézi. Hogyan lehet közelebb hozni a 21. századhoz a vállalkozást?
– Magába a vállalkozás működésébe, a technológiába, a javításba egyelőre nem vittem be még újdonságot, ugyan rengeget új eszköz jelent meg az elmúlt 20 évben, de egyelőre nem tervezek ilyet beszerezni. A modern vonalat az internet és a közösségi média jelenti, ezek által már elvitték az üzlet hírét a „nagyvilágba”. Igyekszem tájékozódásra fordítani az internetet, hiszen minden nap kell valami újat tanulni, fejlődni, ám ezt egyelőre az édesapám segítségével tudom megtenni. Ő a mai napig tud újat mutatni, mondani, amit még ő is az apjától, a nagyapjától tanult. Ezt a szakmát az ember az élete végéig tanulja.
– Milyen elveket fogalmazott meg önmaga számára, hogyan szeretné működtetni a vállalkozását?
– Ugyanolyan szakértelemmel és becsülettel javítom az órákat, mint az elődeim. Mintha magamnak csinálnám, azzal a precízséggel. Másrészt szeretném megőrizni az egykor volt idők hangulatát. Például a szerszámok terén is a korhűségre törekszem, sok szerszám még az ükapámé volt, azokat használom. Ha veszek is újat, és nem illik az összképbe, inkább a fiókban tárolom. Az utcán járva sokan beköszönnek, elmondják, hogy mi történt velük, ezt a közvetlenséget, az emberi kapcsolatokat is úgy akarom megőrizni, ahogy az az elődeim idején is volt.
K.T.