Hatévesen már úszott, nyolcévesen kezdett a PMFC utánpótlás-csapatában focizni Ruszák Miklós, a MyPro Solutions Kft. tulajdonosa, szervezetdiagnosztikai szakértő, aki 17 évesen egy sérülés miatt abbahagyta a versenysportot. Sokáig nem volt az életében jelen a rendszeres mozgás, de amikor vállalkozóvá vált és a munkája okán rengeteget kellett ülnie, a sport iránti igény is megérkezett. A „soha nem szeretett” futás lett Miklós sportja, az egészsége és az, hogy jól akarta érezni magát a bőrében, mindent felülírt. Ha teheti, hetente kétszer-háromszor ma is rója a kilométereket, van, hogy alkalmanként 12–15 km-t is megtesz.
– Úgy kezdtem el az úszást, hogy anyukám azt mondta, jó lenne, ha megtanulnék úszni, és két évre ott is maradtam az uszodában. Ha jól emlékszem, az egyik általános iskolai osztálytársam ment el focizni és én is vele mentem, így szerettem meg ezt a sportot. Heti háromszor jártunk edzésre, de engem mindig vonzottak a küzdősportok is, ezért a fociedzések után sokáig jártam karateedzésre is.
– Ezek szerint megvolt önben a küzdőszellem.
– Igen, amikor a PMFC utánpótlás-csapatában játszottam, minden hétköznap délután volt edzés, heti kétszer reggeli edzés is, szombaton pedig meccset játszottunk Pécsen vagy az ország más pontján. Hajtott bennünket a bizonyítás, nem is nagyon láttunk más perspektívát magunk előtt, mint jól teljesíteni, megnyerni a meccset, és majd kiváló focisták leszünk. 16-17 éves korom környékén ez már kevés lett nekem, úgy éreztem, hogy kimaradok más baráti társaságokból, közben jött egy komoly bokasérülés is, így abbahagytam.
– Mit adott önnek a közösségi sport?
– Megtanultam kitartónak lenni, mert gyerekként nem volt könnyű ennyiszer edzésre járni, meccsekre utazni, jól teljesíteni. Aztán küzdésre nevelt, de szerintem adott egyfajta felelősségtudatot is. A csapatsportban elsősorban nem magamért teszek, ha valamit elrontok, az a többiekre is hatással van. Ezért megtapasztaltam a csapatszellemet is.
– Felnőtt korban miért a futást választotta, ami ráadásul lehet magányos tevékenység is?
– Igen, ma is egyedül rovom a kilométereket. Világéletemben gyűlöltem futni, edzéseken mindent megtettünk, hogy ne kelljen. Nem is tudom, hogy miért ezt kezdtem el, egyszer csak jött egy gondolat, hogy már jó ideje nem sportolok semmit, de kellene valamit. A Malomvölgy közelében lakunk, korábban is sokat gyalogoltunk, sétáltunk a környéken, így adta magát a lehetőség. Az elején azért újra bele kellett rázódnom, de aztán minden egyes alkalommal azt éreztem, hogy ez nagyon jó nekem. Azért is szerettem meg a futást, mert közben olyan gondolataim támadnak, amelyek segítenek megoldani a vállalkozásban előálló feladatokat, nehézségeket. Amikor visszatérek a futásból, fel vagyok töltődve energiával, és már neki is állhatok a megvalósításnak. Ezért sem hallgatok közben zenét, mert így jobban tudok figyelni a gondolataimra.
– Mi maradt meg a korábbi küzdőszellemből, esetleg versenyeken is megméreti magát?
– Nem, egyszer sem merült fel bennem, hogy elmenjek egy ilyen futóversenyre, vagy bármilyen rendezvényre. Ha le szeretnék futni egy félmaratont, akkor azt magamban is meg tudom tenni. Mint sokan, én is sportórával futok, mérem az eredményeimet, amelyeket egy applikációban vezetek. Számomra éppen az jelent kihívást, hogy magammal se versenyezzek, már csak azért sem, mert nem akarom fölöslegesen terhelni az ízületeimet. A futás megtanított arra, hogy vegyem figyelembe a testem jelzéseit, hogy bírom-e. Ha már a küzdőszellem szóba került, az utóbbi időben elkezdtem rendszeresen eljárni focizni vállalkozó barátokkal, a csapatsportban azért csak előjön ez az attitűd.
– Sokszor lehet hallani azt a kifogást, hogy nincs idő vagy kedv a rendszeres mozgáshoz. Ezeket hogyan lehet elaltatni?
– Nálam inkább épp az ellenkezője fordul elő, azon kell dolgoznom, hogy időben hazaérjünk a munkából és el tudjak menni futni. Ugyan otthon is van futópad, de azt nem szeretem annyira. Régebben rendszeresen jártam konditerembe, ám sokkal komfortosabb, hogy otthon kialakítottam egy „edzőszobát”, így az bármikor rendelkezésre áll. Emellett ha az ülőmunkában megfájdul a hátam, akkor megcsinálok néhány jógagyakorlatot, úgyhogy körbebástyáztam magamat olyan lehetőségekkel, amelyek nem is teremtik meg a kifogás lehetőségét.
– Miként befolyásolja az üzleti kapcsolatokat a sport?
– Éppen van egy olyan új üzleti partnerem, aki elkezdett követni a sportalkalmazáson, amelyen rögzítem az eredményeimet. Ezekről is lehet beszélni egy üzleti tárgyaláson. A múltkor egy szakmai megbeszélésen derült ki, hogy a partnerem is focizik, a közös pontok megtalálásával közelebb lépünk egymáshoz, ami által épül a bizalom, úgyhogy a sport mindenképpen egyfajta közelséget teremt.
K.T.