Informatika, szerelő–ezermester–robotépítő, rajzművészeti, kis tudós, fotós-média, gamer, dráma, beauty, kínai, textilműves, önbizalom – ezek gyerekeknek szóló nyári táborok címei, amelyeket évek óta általános iskolásoknak hirdet meg a „Charter-NyáriTáborok”. Az informatikai szolgáltatásokkal, oktatással, robotikával foglalkozó pécsi vállalkozás vezetője, Morvai Levente 15 éve, a cég indítása óta szervez tábort a kis informatikusoknak, és tanév közben is kiemelt figyelmet fordít a tudás átadására. Nemrégiben nyitott például a BYTELABS, az a digitális élménytér, ahová középiskolásokat és egyetemistákat is várnak, hogy egymást segítve és inspirálva, együtt tanulva ismerjék meg a legmodernebb technológiákat.
– Gyerekként mindig a miértek foglalkoztattak, és ez a tulajdonságom nem tűnt el felnőtt koromra sem. Amikor elindítottam az informatikai képzéseket végző vállalkozásomat, már az első nyáron meghirdettem egy informatika tábort. A következő évben szerelőtábort is indítottam, ezeknek olyan sikerük lett, hogy minden évben új témákat találtam ki. A visszajelzések motivációt adtak, és volt bennem egy indíttatás is a továbblépésre. A következő lépcsőfok az volt, amikor kiszerveztem a táborok egy részét. Ahhoz, hogy mára ennyire sikeresek a táborok, kellett a kitartás, az elköteleződés és rengeteg munka.
– Miért volt egyértelmű az ön számára, hogy gyerekeket tanítson?
– Belülről fakad a vágy a tudásátadásra, számomra örömet okoz, ha olyat adhatok a másiknak, amit addig nem tudott. Ha ő örül ennek, akkor ketten örülünk. Szerintem ez a tulajdonság az emberek nagy részében benne van, plusz nálam hozzáadódik még a segítőkészség.
– Amellett, hogy azt csinálja, amit szeret és amihez ért, ez egy vállalkozás, egy gazdasági tevékenység. Így is gondol rá?
– Kezdetben részemről ez nem volt tudatos, 10–15 év után már kezd egyre inkább az lenni. A gazdasági haszon mellett még mindig fontos számomra, hogy milyen örömöt okoz számomra az adott tevékenység, hiszen ha nem mozgat meg, nem is akarom csinálni. Mindig figyelek arra is, hogy amikor bejön hozzánk egy ügyfél, örül-e annak, amit tőlünk kap. Nem az az első gondolatom, hogy ez milyen jó üzlet számunkra.
– Miért olyan sikeresek a Charter táborai, hogy évről évre visszajárnak a gyerekek?
– Egyrészt olyan szolgáltatást adunk, ami jó a gyerekeknek, amiről lelkendezve számolnak be otthon a szülőknek. Nem ülünk egész nap a gép előtt, figyelünk arra, hogy eleget mozogjanak a gyerekek. Másrészt minden tábort hiteles, a szakmájában kiváló szakember vezet, akik szeretik a gyerekeket és megvan bennük a vágy a tudás átadására. Tudatosan figyelem a gyerekeket, hogy örülnek-e annak, amit csinálnak, és ha nem, megpróbálok más irányból közelíteni. A táborozók mintegy fele két-három évig visszajár, aztán kinövik a táborozós korosztályt. 2016-tól kezdtem el azon gondolkozni, hogy ha már megvan a táborok logisztikájával, működtetésével kapcsolatos tudás, akkor új témákkal bővítsük a kört. Ehhez pedig kiváló munkatársakat találtam. Mindig figyelem, hogy milyen problémákkal küzdenek a gyerekek, így lett például tavaly az önbizalomtáborunk.
– Az elmondottakból úgy tűnik, hogy ön egy jó értelemben nyughatatlan ember, de ez az újdonság iránti vonzódás viszi előre.
– Érdekel a világ fejlődése, ennek megfelelően jönnek új projektek a vállalkozásba. Így jött létre a már említett digitális élménytér, a BYTELABS, itt már a fiatalok örömeit szeretném megélni, hogy ők találjanak ki valamit, ehhez biztosítom a teret, a lehetőségeket. A közeljövőben azt is meg fogjuk mutatni nekik, hogy a közösen létrehozott produktumból miként tudunk pénzt csinálni. Azaz elkezdem őket tanítani a vállalkozásra, erre a gondolkodásra. Egy ún. inkubátorházat szeretnék nekik biztosítani. Egyelőre azonban nem az anyagi haszon lesz a fontos, hanem az, hogy lássák: miként lehet az örömmel létrehozott terméket piacra dobni, hogyan működik ennek a technológiának a logisztikája. A középiskolásokkal és az egyetemistákkal megnézzük: akár pénzben, energiában, munkaórában mennyi befektetés szükséges ahhoz, hogy megalkossunk egy olyan eszközt, ami akár segítségére lehet másoknak. Amit eddig 100 munkaóra alatt végeztünk el a programozás terén, azzal ma a mesterséges intelligencia segítségével 5–10 óra alatt megvagyunk. Ez a versenyképességünket is növeli.
– Mi áll az ön sikere mögött?
– Mindenekelőtt a családomat említhetem, amely háttértámogatást nyújt ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolni, ezáltal inspirálódni is. Az én életem eddig mindig kerek volt, nem voltak benne nagy törések, amik elvonták volna az energiámat a hobbimtól, azaz a munkámtól, így tudtam előremenni. Az igaz, hogy hátradőlni sem tudunk, mert sokat kell dolgozni, viszont ez új dolgokra ösztönöz. A belső motiváció mozgat, mert így legalább „kénytelen vagyok” jót tenni az emberekkel.
K.T.