Négy vállalkozást működtet, emellett a jövő villanyszerelőit is oktatja Dunavölgyi János villanyszerelő mester, aki fő vállalkozását, a villanyszereléssel, épületvillamossággal, erősáramú és gyengeáramalapú rendszerek kiépítésével foglalkozó Dunavölgyi Alarm-Vill Kft.-t is vezeti. Szükség is van a több lábon állásra, mert – mint mondja – csak villanyszerelésből ma nehéz megélni Pécsett. Az országos szakemberhiány ellenére a megyében sok a villanyszerelő, az elnyerhető munka mennyisége azonban nincs vele párhuzamban.
– A Baranya Vármegyei SZC Angster József Szakképző Iskola és Szakiskolában villanyszerelőket tanítok, illetve a felnőttképzésben is részt veszek. Ez egyrészt egy nagyon szép, hálás dolog, mert így át tudom adni a tapasztalatomat a fiataloknak. A másik oldalról nézve tulajdonképpen a saját konkurenciánkat termeljük ki. 1994 óta vagyok villanyszerelő mester, kiváló elődöktől tanulhattam, így magam is magas szintre igyekszem feltornázni a villanyszerelők oktatását. Azonban az elmúlt öt évben azt tapasztaltuk, hogy a végzett felnőtt tanulók 23%-a egy éven belül önálló vállalkozást indít. Sok tanulóval tartom a kapcsolatot, akik eldöntötték, hogy amint lehetőségük nyílik rá, mestervizsgát tesznek, majd tanulókat oktatnak. Nagyon boldog és büszke vagyok, mert látom, hogy az elhullajtott mag egy olyan táptalajra esett, ahol sarjadásnak indul, a másik oldalról viszont a saját vállalkozásomban azt tapasztalom, hogy szinte eltűntek a lakossági megrendeléseink, mert Pécsett, Baranya vármegyében meglehetősen sok villanyszerelő végez minden évben, és így igen komoly konkurenciaharc van a piacon.
– Ez hogyan csapódik le az önök vállalkozására?
– Sokkal kevesebb a munka, mint korábban. Annak idején, amikor vállalkozó lettem, illetve az ipartestület elnökségi tagjaként, majd elnökeként dolgoztam, nagyon fontos célként tűztük ki a kontármunka visszaszorítását. Tehát akár azoknak a villanyszerelő kollégáknak a működését is, akik szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkeznek, de nincs vállalkozásuk, és úgymond két sörért elmennek valamit megjavítani a szomszédba. A nagyobbik probléma azokkal a „kollégákkal” van, akiknél hiányzik a szakmai tudás, mert becsapják a megrendelőt, rossz minőségű munkát végeznek, és amikor egy jobb kvalitású vállalkozó villanyszerelő elkéri a valós árat a munkájáért, akkor eleve vert helyzetben van a megrendelőnél, mert egyszer már becsapták azt. Sajnos ezzel az elmúlt negyven évben nem igazán tudtunk mit kezdeni.
– Önök ilyen körülmények között miként érvényesülnek a piacon?
– A vállalkozásom ’90-ben alakult, hál’ Istennek elég nagy ügyfélkörrel rendelkezünk. Viszont nagyjából húsz évvel ezelőtt rájöttünk egy elég komoly problémára: ha az ember tisztességgel, becsülettel jó minőségben elvégez egy munkát, akkor azt az ügyfelet vagy munkaterületet 15–20 évig biztosan elfelejtheti. Hacsak az ügyfél nem költözik másik épületbe vagy nem vesz a gyerekének egy felújítandó házat, lakást, akkor annál az ügyfélnél sajnos nem nagyon kell többet dolgoznunk. Szerencsére mindig vannak költözők, mindig akad, aki továbbadja a telefonszámunkat, az ügyfeleink beruházásokat valósítanak meg, így aztán nagy problémáink nincsenek. Azonban a vállalkozás kihasználtsága nagyjából 70–80%, ami lehetne sokkal jobb is. Más kollégáknál is látom, hogy bizony nincs folyamatosan munka. Én négy vállalkozást működtetek egyszerre, több lábon állok, így lehet talpon maradni.
– Szakmai együttműködések esetleg megvalósulnak-e más vállalkozásokkal vagy az ember egyedül próbál meg érvényesülni?
– Mindig érdemes csapatban gondolkodni. Ezért amikor kapunk egy olyan megbízást, amit az én vállalkozásom nem tudna egyedül elvégezni, akkor meg tudok keresni kollégákat, hogy csináljuk meg közösen. Itt ugyan megvan a veszélye annak, hogy a másik cégvezető elcsábítja magához a jó képességű munkatársakat, de tisztességes vállalkozó nem csinál ilyet. Emellett a vállalkozásvezető kollégákkal olyan konkrét eseteket is meg szoktunk beszélni, amelyek majdnem kifogtak rajtuk, és tudásátadás címén megosztjuk egymással ezeket a tapasztalatokat.
– Miként tervezi a jövőt a vállalkozásaival kapcsolatban?
– 57 éves vagyok, eddig a Dunavölgyi Alarm-Vill Kft.-ből 24 fő tanuló repült ki, akiknek olyan szakmát sikerült a kezébe adni, olyan tudással, amiből kiválóan megélnek és büszkén mondják, hogy mennyi mindent tanultak nálunk. Most úgy látom, hogy mintegy 3–5 év múlva teljes egészében a továbbképzés, az oktatás, illetve a vizsgáztatás felé fordulok. Szeretném átadni azt a tudást, amit több mint 40 év alatt szereztem, mert az nem csak az enyém, csak kölcsönbe kaptam. Ugyanez vonatkozik a vizsgáztatásra, szívesen megyek kamarai felkérésre vizsgabizottsági tagnak vagy elnöknek.
K.T.