Képzeljünk magunk elé egy olyan teret, ahol egy festő workshop résztvevői elmélyülten keverik a színeket a festőpalettán, különböző formákat, összhatásokat próbálgatnak a papíron, megvitatva egymással vagy a programot vezető mentorral azok sikerességét. Közben néhányan a hatalmas vászon előtt állva festik meg a saját maguk témáját. Mindezt egy felszabadító közegben, megfelelési kényszer nélkül, vidáman, egymást támogatva. Idilli jelenetet idéztünk meg magunk elé, ugye? Azt gondolnánk, hogy ezt csak a képzeletünk alkotta meg így, holott létezik a valóságban is: csapatépítő élményfestésnek hívják. Úttörő módon ötvözte a HR-szakemberként és festőművészként szerzett tudását Kömény Nikolett, és hozta létre egyedi módszerét, amelynek eredményeként egy cég munkatársai közösen alkotnak meg egy festményt. A nagy méretű festővásznat előre meghatározott mezőkre osztják fel, ezekben minden résztvevő – megfelelő mentorálás mellett – a saját elképzelése alapján alkothat. A folyamat végén a sok kis mezőből áll össze a teljes kép.
– 14 évvel ezelőtt találtam meg Hollandiában a festést mint önkifejezési platformot, ez a mai napig olyan élményt jelent számomra, amelyet másokkal is szívesen megosztok. Mint ahogy én teljesen amatőr módon kezdtem festeni, úgy az emberekhez is azt az üzenetet szeretném eljuttatni, hogy bármit, amire vágyunk, kezdjük el csinálni, mert minden cselekvésünk hatással van ránk, a szemléletünkre és újabbnál újabb területre is eljuthatunk – mondja Kömény Nikolett.
– Sokak első reakciója az lehet, hogy „én nem tudok festeni”. Mivel lehet leküzdeni ezt az első gátat?
– Igen, ez a mondat gyakran elhangzik, én viszont alapvetően olyan ember vagyok, aki hisz magában, és azt a nézetet vallom, hogy bármire képesek vagyunk, ha kellő energiát fektetünk bele. Ezt a fajta szemléletet egy kreatív környezetben nagyon ügyesen át lehet adni egy másik embernek. Például én csak az öt alapszínt viszem az élményfestésre, és ott helyben mutatom meg, hogy miként kell kikeverni a különböző árnyalatokat, hogy milyen csodákat lehet létrehozni ezzel az öt színnel. Nincs előírás arra vonatkozóan, hogy mit fessenek a résztvevők a nekik dedikált helyre, van, aki már kész koncepcióval érkezik, más pedig segítséget kér. Ha nincs ötlete, megkérdezem, hogy mik a kedvenc színei, vagy mit firkálgat a lapra telefonálás közben. Ebből ki tudunk indulni. Alkotás közben is támogatom őket, hogy milyen sorrendben érdemes felvinni a vászonra a színeket, az egyes elemeket, nagyon jó érzés látni, hogyan bontakoznak ki néhány óra alatt. Mivel a festés egy jobb agyféltekés tevékenység, az emberek az érzelmi oldalukat mutatják meg, ezáltal a kommunikációjuk is megváltozik. Így a munkatársak szinte teljesen más aspektusból ismerik meg egymást.
– Milyen készséget fejleszt, vagy mit szabadít fel az emberekben ez a program?
– Azt gondolom, hogy az önbizalmat, az önmagunkba vetett hitet mindenképpen fejleszti, hogy képesek vagyunk valamire, amihez nem értünk. Például kiderülhet egy munkavállalóról, hogy sokkal kreatívabb, mint gondoljuk, vagy ha mondjuk olyan témát feszeget az alkotáson, amit nem is feltételeznénk róla – ez akár oda is vezethet, hogy a jelenlegi pozíciójából ki is lehet mozdítani. A HR-es számára szerintem ez egy remek alkalom, hogy több mindent megtudjanak az adott emberről. A célom az, hogy a program alatt felszabadítsuk a résztvevőket az addigi nehézségeik alól.
– Miben változnak a munkavállalók egy ilyen program által?
– A visszajelzést adók mintegy 80%-a azt fogalmazza meg, hogy még nem vett részt ilyen jó csapatépítő programon. Itt nincs semmi extrém dolog, mégis egy teljesen új oldaluk mutatkozik meg. Volt olyan eset, hogy valaki nem vette „komolyan” a feladatát, de látta, hogy a többiek milyen energiát tettek bele a festménybe, ezért kérte, hogy hadd fessen egy másik mezőbe is. Megbánta, hogy így kezelte ezt a dolgot, másodjára megváltozott a hozzáállása és az eredménye is.
– Hova kerül egy ilyen közös kép egy cégnél és mi az üzenete?
– Amikor a cégünknél, a HR-Rent Kft.-nél befejeztük a képet, készítettünk egy csoportképet a festménnyel. Mindenki büszke volt az alkotásra, volt, aki meg is kérdezte, hogy szerintem van-e helye a festői pályán. Azt válaszoltam: nem az a lényeg, hogy van-e helyünk, hanem az, hogy milyen érzéseket vált ki belőle az alkotás, és hogy azt máskor is át akarja-e élni. A kollégám vett is magának megfelelő eszközöket és folytatja a festést. Azt is észrevettem, hogy az élményfestés óta a festészet mint téma többször előkerül a beszélgetések során. A mi munkahelyünkön a tárgyalóban kapott helyet a közös festmény, itt minden nagyobb eseménynél, programnál vagy prezentáció alkalmával találkozunk vele. A kollégák újra és újra megnézegetik, és mindig felidéznek egy emléket vagy csak beszélgetnek róla. Olyan élményt jelentett nekik ez a közös festés, hogy már várják a folytatást.
K.T.