Pécs mindegyik városrészének megvan a sokak által kedvelt cukrászdája, a kertvárosban ilyen a családi vállalkozásban működtetett Kovács Cukrászda.
Ketten alapították, Kovács Kálmán és a felesége Reichenbach Ibolya, akik tanuló koruk óta alkottak egy párt. A férj halála óta felesége és a nagyobbik fiú, a Vendéglátóipari Főiskolát végzett, az édesapja példáját követően, mesterlevelet is megszerző, Kovács Gábor közösen vezeti. A kisebbik, Norbert ugyan a jogi pályát választotta élethivatásának, de ha úgy adódik, ő is besegít a sütemények, fagylaltok elkészítésébe.
A kertváros egyik tízemeletes épületének alsó szintjén található cukrászdában a süteményeket és a fagylaltokat helyben, a hozzá kapcsolódó korszerű berendezésekkel, gépekkel felszerelt műhelyben készítik. Ez egyben a biztosítéka annak is, hogy rugalmasan tudnak alkalmazkodni a megrendelőik igényeihez, rövid határidővel tehetnek eleget a kéréseiknek. S persze arra is, hogy mindig friss süteményekkel várhassák a vendégeiket.
Azonban, ahogy szinte mindenhol nem kis fejtörést okoz számukra is, a szakember-utánpótlás. A cukrászat ugyanis nagyon élőmunka igényes, számos műveletet kell végrehajtani, mire elkészül egy mignon, vagy akár egy egyszerű torta. Megélni belőle pedig csak úgy lehet, ha mindig friss sütemény várja a vendégeket.
A Kovács Cukrászda teraszán ülünk le Reichenbach Ibolyával, aki odaérkezésemkor, éppen az egyik fiatal munkatársával egyezteti az aznapi teendőket. Miközben beszélgetünk, sorra érkeznek a vendégek, telnek meg az asztalok, ki csak egy kávét, vagy cappuccinot rendel, más a kedvenc süteményét fogyasztja el ebéd után a barátaival.
– Nem könnyű pótolni azokat a munkatársainkat, akik úgy döntenek, más területen próbálnak szerencsét, vagy külföldre mennek – kezdi beszélgetésünket. – Sokféle módon próbálkoztunk az utóbbi időben. A dolgozóink ajánlására, hirdetés útján is kerestünk végzett cukrászokat. Aztán végül úgy döntöttünk, miután két évig nem voltak tanulóink, újra belevágunk a tanulóképzésbe, ezen a módon próbáljuk az utánpótlásunkat kinevelni. Nem egyszerű feladat megfogni őket, a generációs különbségek egyre jobban érzékelhetők. Igyekszünk azonban mindent megtenni azért, hogy megszeressék ezt a szép szakmát.
Közben megérkezik a nagyobbik fiú, Gábor is, akinek a cukrászaton belül a fagylaltkészítés, az új ízek kitalálása a fő területe és egyben a kedvence. E mellett ő foglalkozik a tanulókkal is.
– A tanulóink gyakorlati képzése helyben a műhelyünkben zajlik, az elméleti oktatás és a vizsgára történő felkészítés az én feladatom. Igyekszem a legújabb technológiákkal, alapanyagokkal megismertetni őket, ennek érdekében folyamatosan képzem magam. Az eltelt években számos szakmai tanfolyamon vettem részt, az ezeken szerzett ismereteimet továbbadom nekik – veszi át a szót.
Jelenleg öten vannak, akik között egyaránt van érettségizett, technikusi vizsgára készülő, valamint olyan is, aki a 9. osztály befejezését követő sikeres ágazati alapvizsga után került hozzájuk. Amint lehet, bevonják őket a napi munkába, hogy mire végeznek, tudjanak sütni, betölteni, díszíteni.
– Szigorú vagyok a tanulókkal, mert fontosnak tartom, hogy a szakmai tudás mellett olyan alapvető dolgokat is elsajátítsanak, mint a pontosság, vagy, hogy miként kell jó kapcsolatot kialakítani, majd később ápolni a visszatérő vendégekkel. E mellett elvárom tőlük, hogy a saját képességeiknek megfelelően a legtöbbet hozzák ki magukból. Olyan magas színvonalon sajátítsák el a szakma alapjait, hogy méltóvá váljanak az édesapám emlékét őrző Kovács Kálmán Cukrászmester Díjra, amit a végzősök közül a legjobb teljesítményt nyújtó diáknak ítélnek oda – zárja beszélgetésünket.
Sz.K.