Az energiaárak jelentős mértékű megnövekedése, a jelen gazdasági körülményei szinte ellehetetlenítik a kisvállalkozásokat – véli Szabó Gábor, a siklósi Szabó Bútor Kft. ügyvezetője. Az egykor jobb napokat megélt asztalos több mint 30 éve indította el saját vállalkozását, amit mindig örömmel, lelkesedéssel működtetett, azonban az utóbbi évek folyamatosan kihívások elé állítják, amelyekre nem igazán találja a megoldást.
– Lassacskán visszafelé fejlődünk, mert kevesen vagyunk, a munka sem sok, a költségek meg az egekben vannak – fogalmazza meg tömören a Mi újság? kérdésre adott válaszát Szabó Gábor. – Gyakorlatilag, amióta a háborús helyzet miatt a nyolcszorosára (!) emelkedtek az energiaköltségeink, azóta azt lehet mondani, hogy vergődöm. Jelenleg hárman dolgozunk a vállalkozásban, korábban voltunk 12-en is, számos tanulóval is foglalkoztunk, most azonban éppenhogy működünk. A kisvállalkozásokat igen hátrányosan érintik akár a bérrel, akár a rezsivel kapcsolatban meghozott rendelkezések, főleg azokat a cégeket sújtják, amelyek néhány munkavállalót foglalkoztatnak. Talán az egyszemélyes vállalkozások a költségeket tekintve jobb helyzetben vannak, mint mi, viszont a munkákra vonatkozóan korlátozottabbak a lehetőségeik. Nagyon küzdelmes időszakot élünk, keményen meg kell harcolni azért, hogy mindent ki tudjak fizetni. Nekem fontos, hogy szabályosan, átláthatóan működjünk. Másfél-két évem van vissza a nyugdíjig, ha el is megyek nyugdíjba, nem tudom, hogy mi lesz a műhelyem sorsa, mert senkit nem találok magam helyett, aki átvenné.
– Mindezen körülmények között hogy tud boldogulni?
– Tudom, hogy sokkal több energiát kellene fektetnem az új megrendelések megszerzésébe, többet hirdethetném, reklámozhatnám a céget. Többször meg is tettem ezt, és mindig olyan megrendelések érkeztek, amelyek kívül estek a dél-baranyai térségen. Jártunk Budapestre dolgozni, azonban a távolság, az üzemanyagárak és a belefektetett energia miatt nem éri meg ilyen messze munkát vállalni. Az a fajta lelkesedés, ami korábban engem jellemzett, már nem úgy van meg. Folyamatos készenléti állapotban vagyok, és sajnos nem látok előre biztonságos időtávban, mint korábban! Ez egy vállalkozó egészségére is kihat. Annak a lehetősége sem sejlik fel, hogy jönne valamilyen segítség, vagy valami miatt könnyebb lenne kisvállalkozóként az életünk. Lehet, hogy másképp kellene gondolkodnom, mert ami az előző mintegy 50 évben, amióta a szakmában vagyok, bevált, az ma már nem visz előre.
– Van-e olyan szakmai, vállalkozói közösség, ahol meg tudja osztani ezeket a problémákat, esetleg inspirálódni más megoldásából?
– Régóta részt veszek a kamarai munkában, azonban ezekre a problémákra ott sem tudnak megoldást. Gondolkodtam a műhely eladásán, más hasznosításán, de nem jártam sikerrel. Próbálkoztam külföldre dolgozni, az is csak alkalomszerűen jött össze. Sokszor úgy érzem, hogy magamra maradtam a gondjaimmal, a régi faipari összetartozás már nincs meg, egy asztalos barátom van, akire, ha kell, számíthatok, és ő is rám!
– Kiknek dolgozik? Közületeknek vagy magánembereknek?
– Nagyon vegyes a vevőim összetétele. Megpróbáltam csak közületeknek dolgozni, de az elég kiszámíthatatlan volt, főként a közbeszerzések miatt. Nagyon fontos a kapcsolatrendszer, de hiába ismernek a térségben több évtizede, nem mindig a helybeli vállalkozókat bízzák meg a munkával. Én ebben a városban születtem, önkormányzati képviselő is voltam, nem tudnék innen elmenni. Ez a fajta elköteleződés a munkámon is meglátszik, itt nem lehet úgymond elbújni, mert szinte mindenhol ismernek. Ez is kötelez a kiváló minőségre.
– Mégis mi ad erőt a mához, a holnaphoz?
– Elsősorban a családom iránt érzett felelősség és szeretet, két nagyszerű lányom van, az egyiknél már unokám is született. A vállalkozásban, a telephelyen pedig azért mindig megpróbálok valamit újítani, folyamatosan gondolkodom a költségek csökkentésének lehetőségén. Talán a napelem megoldást jelentene, ha azzal ki tudnám váltani az áramot és a gázt, az nagy segítség lenne. Keresem a bérbeadás lehetőségét is, mert a műhely mellett egy raktárépületem is van. De erőt adnak a sikerélmények is. Sokszor előfordul, hogy akinek 20–30 éve dolgoztam, annak a gyereke jön hozzám, hogy csináljak neki konyhabútort vagy más egyéb berendezési tárgyat. Olyan is megtörtént, hogy valakinek még itt, Siklóson készítettem konyhabútort évtizedekkel ezelőtt, de annyira elégedett volt a munkámmal, hogy amikor más városba költözött, engem hívott vissza. Nagyon jólesik, hogy ennyi év távlatából is dicsérik a munkámat és visszajönnek új megbízással. Számomra ez azt jelenti, hogy valami maradandót csináltam.
K.T.