Amikor ez a cikk megjelenik, Bogos Csaba, a GAZEK Zuhanásbiztonság tulajdonos-ügyvezetőjét már csak néhány nap választja el az El Caminotól. A mintegy 900 km-es zarándokútra elsősorban kihívásként tekint, a napi 30 km-es gyaloglás mellett az étkezéstől kezdve a szállás megtalálásáig mindent egymagának kell megoldania. Ehhez az utazáshoz az a mintegy 15 éve elkezdett életmódváltás vezetett, amely mára Csaba egészségének alapjává vált.
– Annak idején támogatni szerettük volna az egyik unokánk életmódváltását, amely egy személyi edzővel történő edzéssel indult. Az unokát kezdetben a nagymama kísérte el, majd én is csatlakoztam hozzájuk. Hosszú ideig jártunk együtt hetente kétszer edzésre egy pécsi fitneszterembe, a Covid alatt pedig az edző online óráin vettünk részt. A rendszeres mozgás megváltoztatta az életünket, a korábbinál sokkal jobb lett az erőnlétünk, de a lelkivilágunkra is kedvezően hatott. A járvány végével azonban nem tudtuk folytatni a személyi edzést, de én továbbra is végeztem a gyakorlatokat. Majd egy kardiológus barátomtól „elirigyeltem” a futást, így magam is futócipőt húztam. Először otthon futottam egy-két km-t a futópadon, majd részt vettem Orfűn egy tó körüli futáson. Onnantól kezdve rendszeresen járok futni.
– A rendszeres mozgás milyen változásokat hozott az életébe?
– Azon kívül, hogy rengeteget javult a fizikai kondícióm, elkezdtem kutatni az egészséges életmód „titkát”. Rengeteg könyvet olvastam és olvasok arról, mit tehetünk saját magunkért például különböző légzéstechnikákkal, a táplálkozással és egyebekkel, vagy hogyan alakítsuk át a gondolkodásmódunkat, hogy lelkileg kiegyensúlyozottá váljunk. Például egy kisebb egészségügyi problémámat sikerül karbantartani a mozgással, amely ha elmarad, azonnal jelentkeznek a tünetek. Rátaláltam Wim Hof holland úszó, extrém sportoló jeges vizes módszerére, amelyet magam is követek, ez is nagyon sokat alakított az életemen. Ahogy idősödöm, elkezdtem felvállalni olyan kihívásokat, amiket korábban nem, ez pedig igen jó hatással van mind az elmére, mind a fizikai erőnlétemre. Egyébként pedig ez a fejlődési folyamat magabiztosságot hozott számomra. Ha a testünkben érezzük az erőt és a magabiztosságot, könnyebben meg tudjuk ugrani a kihívásokat. Ezt olyan szintig sikerült megvalósítanom, hogy néha úgy érzem, a környezetem le van lassulva ahhoz képest, amilyen tempót tudnék diktálni. A feladataimat is sokkal hatékonyabban végzem, mint korábban.
– Mi a hajtóerő, hogy ezeket a saját maga számára meghatározott kihívásokat teljesítse?
– Ez egy belső motiváció, senkinek sem akarok bizonyítani, csupán hiszek benne – amiről nagyon sokan írnak –, hogy az emberi egészség fenntartása több mint 50%-ban a mozgáson múlik. Inspiráló számomra, hogy amikor az ember elmúlik 60 éves, nem fogynak, hanem növekednek az izmai, hogy kiváló erőben vagyok a mindennapi feladatok elvégzéséhez, hogy a korosztályomhoz képest viszonylag jól tudok mozogni. Emellett a mozgás egyfajta stresszoldó technika is, ha képesek vagyunk oldani a stresszt – amiből egy vállalkozásvezetőnek bőven kijár –, az már fél egészség. A futás egyfajta átszellemülést igényel az embertől, azért sem járok versenyekre, mert az külön stresszt jelent számomra. Máté Gábor pszichoterapeuta is ír a könyvében a lelki okok és a betegségek kapcsolatáról, hogy a betegséget kiváltó lelki okok megszűnésével a testi tünetek is eltűnnek.
– Miként reagál a környezete a változásra, esetleg valaki számára inspirációként szolgál-e?
– A társam, Erika is rendszeresen mozog, őt biztosan inspirálom. Amúgy azt tapasztalom, hogy nagyon kevés embernek van meg a motivációja a bennem megfogalmazódó mozgásigényre, például nem találok magam mellé futópartnert. A hétvégén beszélgettem barátokkal, és az a 30 km, amit a Caminora való készülés miatt mostanában gyalog megteszek, beláthatatlanul sok számukra. Ezért néha furán tekint rám a környezetem.
– Cégvezetőként rengeteget utazik, kiszámíthatatlanok a hétköznapjai. Hogyan tud időt szakítani a rendszeres mozgásra?
– Elégedett vagyok azzal, amit csinálok és nem akarok mindig többet és többet. Megértettem a halmozás szükségtelenségét. Hiába van meg mindenünk, attól nem leszünk jobb emberek és nem éljük meg az életünket. Ezek a nézőpontok hozzásegítenek ahhoz, hogy megtaláljam az arányt, amikor jó életet tudok élni, egyáltalán élni tudok. Mert ha egész nap pörgök, dolgozom, és nem alszom ki magamat, nem pihenek, nem lesz meg az egészségem. Egyszerűen kevesebbet kell hajtani, hogy legyen időnk élni. Ehhez le kell választani magunkról az értelmetlen dolgokat és azokat az embereket, akik csak viszik az energiánkat. Mindezt meg kell érteni, éretté kell válni – mindegy, hogy milyen életkorban. Nálam ezek szép fokozatosan alakultak ki, de mára elmondhatom, hogy jól érzem magamat a bőrömben. És ha ez így van, az a környezetemre, a vállalkozásomra is hat.
K.T.